Iparjogvédelmi Szemle, 2000 (105. évfolyam, 1-6. szám)
2000 / 6. szám - Tanulmányok. Dr. Ficsor Mihály: Két ügy: iparjogvédelem alkotmányossági nézetben
Két ügy: iparjogvédelem alkotmányossági nézetben 9 alapul; az Szt. az e szabadalmak tekintetében elkövetett szabadalombitorlásra csak akkor alkalmazható, ha a hasznosítást 1996. január 1-jén vagy azt követően kezdték meg.] Az Rsztn. 20. §-ának (2) bekezdése tehát kizárta a 20. § (1) bekezdése alapján megadott szabadalmi oltalomból eredő jogoknak a bejelentés napjára - tehát az Rsztn. hatálybalépését (kihirdetését) szükségképpen megelőző időpontra - visszaható hatályú érvényesítését, vagyis azt, hogy az Rsztn. hatálybalépése előtt végzett hasznosítási cselekmények a 20. § (1) bekezdése alapján a termékre adott szabadalom tekintetében szabadalombitorlásnak minősülhessenek. A 20. § (1) bekezdésének megfelelően a termékre adott szabadalmi oltalom alapján csak azzal szemben lehet(ett) fellépni, aki az Rsztn. hatálybalépését követő módosítási elsőbbség időpontja után kezdte meg, illetve folytatta a találmány hasznosítását. Ezt az értelmezést erősíti meg az Rsztn. miniszteri indokolásának a 20. §-ra vonatkozó része is: a 20. § alapján „megszerzett termékoltalom visszamenőleges hatályát zárja ki a javaslat azzal, hogy csak a módosítási elsőbbség időpontját követő hasznosítási cselekményekkel szemben engedi meg az oltalomból folyó jogok érvényesítését”. Abból, hogy a Fővárosi Bíróság végzése alapján kialakult egységes joggyakorlat szerint az Rsztn. 20. §-ának (1) bekezdésében előírt speciális módosítási elsőbbség nem zárja ki az ún. uniós elsőbbség érvényesítését, az Rsztn. kihirdetését megelőző időszakra vonatkozóan senkire nem hárul kötelezettség, és nem válik semmilyen magatartás jogellenessé. Ez a jogértelmezés csupán azt eredményezi, hogy az Rsztn. hatálybalépése előtt tett, uniós elsőbbségi igényt érvényesítő szabadalmi bejelentések tárgyának újdonságát nem az Rsztn. 20. §-a szerinti módosítási elsőbbség időpontjára, hanem az uniós elsőbbségi igény alapjául szolgáló külföldi bejelentés napjára nézve kell megvizsgálni. Ez az értelmezés felel meg az ipari tulajdon oltalmára létesült, az 1970. évi 18. törvényerejű rendelettel kihirdetett Párizsi Uniós Egyezmény (a továbbiakban: PUE) 4. cikkének B) pontjában foglalt szabálynak, amely szerint az uniós elsőbbséget érvényesítő bejelentés, amelyet a 4. cikk A) pontja szerinti ún. alapbejelentést követően, de a 4. cikk C) pontjában megszabott határidőn belül az unió valamelyik más országában tesznek, nem érvényteleníthető (azaz a bejelentés nem utasítható el, a szabadalom nem semmisíthető meg) az időközben bekövetkezett tények, nevezetesen másik bejelentés, a találmány közzététele vagy gyakorlatba vétele következtében és e tények révén harmadik személy javára jog sem keletkezhet. Az Szt. 1-6. §-aiból az következik, hogy a hatályos jog - a találmány szabadalmazhatósága körében - csupán az újdonság vizsgálatát követeli meg az elsőbbség időpontjára nézve, vagyis az elsőbbségnek csak e szabadalmazhatósági feltétel tekintetében van jelentősége. Nem ez volt a helyzet az Rszt. 6. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján, hiszen e rendelkezés valamennyi oltalmazhatósági feltétel, illetve az oltalomból való kizárások tekintetében is az elsőbbségi időpontra nézve követelte meg a vizsgálatot. Az Rsztn. 20. §-ának (1) bekezdésében említett speciális módosítási elsőbbségnek ez ad - az e bekezdés alapján megadott szabadalomból eredő jogok érvényesíthetőségének időbeli hatályán túlmenően - jelentőséget a szabadalmazhatóság szempontjából is. Ha ugyanis az Rsztn. hatálybalépése előtt tett szabadalmi bejelentéseket valamennyi oltalmazhatósági feltétel tekintetében eredeti - bejelentési vagy uniós - elsőbbségi időpontjukra nézve kellett volna megvizsgálni és elbírálni, az valamennyi bejelentés esetében a bejelentés elutasításához vezethetett volna, hiszen mindegyik bejelentés bejelentési vagy uniós elsőbbségi időpontjában még hatályban volt az Rsztn. 6. §-a (3) bekezdésének a) pontja, amelynek értelmében nem részesülhetett szabadalmi oltalomban a találmány, ha tárgya gyógyszer, vegyi úton előállított termék vagy emberi, illetve állati élelmezésre szolgáló termék. A 20. § (1) bekezdésével megállapított módosítási elsőbbség tehát kedvezmény volt a bejelentők számára: az 1994. július 1 -je utáni elsőbbségi időpont folytán oltalmazhatóvá váltak olyan találmányok, amelyekre vonatkozóan még olyan elsőbbségi időponttal (bejelentési vagy uniós elsőbbséggel) tettek szabadalmi bejelentést, amikor e találmányok az Rszt. 6. §-a (3) bekezdése a) pontjának - akkor még hatályos — rendelkezése folytán nem részesülhettek szabadalmi oltalomban. E kedvezményes szabály nyilvánvalóan nem irányulhatott más - nemzetközi szerződéssel biztosított — kedvezmény, így különösen a PUE 4. cikke szerinti uniós elsőbbségi kedvezmény megvonására. Miközben a PUE 2. cikkében megkövetelt nemzeti, avagy egyenlő elbánás (national treatment) elvére is figyelemmel - egyezményes szabály híján - valóban a PUE tagországaira tartozik annak eldöntése: mely termékekre vonatkozóan teszik lehetővé szabadalom szerzését, illetve, hogy milyen tárgyú megoldásokat zárnak ki az oltalomból, továbbá, hogy az oltalmazhatósági kizárások megszüntetésekor (az oltalmazható termékek körének kiterjesztésekor) milyen átmeneti szabályokat alkotnak, ez nem jelenti azt, hogy a tagországok a PUE-ban biztosított bármilyen kedvezményt megvonhatnának a PUE követelményein túlmenő, azokkal össze nem függő jogszabály-módosítások kapcsán. A nemzeti elbánást ugyanis a PUE 2. cikkének (1) bekezdése szerint a PUE-ben biztosított „különös jogok sérelme nélkül” kell megadni. Az oltalmazhatóságból való kizárás megszüntetése kapcsán engedett (és előírt) kedvezményes és speciális módosítási elsőbbség (mint a PUE-n túlmenő, abban nem szabályozott kedvezmény) tehát nem érintheti a PUE-ben biztosított uniós elsőbbség kedvezményének érvényesülését az egyéb oltalmi feltételek - így különösen az újdonság - tekintetében, hanem csak azzal együtt, a bejelentő számára mindkét kedvezmény értelemszerű igénybevételét lehetővé tevő módon érvényesülhet. Más megközelítésben, illetve megfogalmazásban mindez úgy is leírható, hogy a szabadalmazhatósági feltételeket külön-külön kell megvizsgálni, az oltalmazhatóság kritériumai nem keveredhetnek össze, nem „csúszhatnak egymásba”. Az Rsztn. nem változtatta meg a pozitív szabadalmazhatósági feltételekre (így pl. az újdonságra) vonatkozó szabályokat. [Ezért nem aggályos - szemben egyes okfejtésekkel -, hogy „az újdonság mint az egyik oltalmazhatósági feltétel olyan időpontra nézve (eredeti — bejelentési vagy uniós - elsőbbségi időpontra nézve) nyerhet elbírálást, amely az Rsztn. hatálybalépését megelőzi”. Az Rsztn. 20. §-ának (1) bekezdése nem olyan bejelentések számára adott eljárási kedvezményt, amelyeknek a tárgya az újdonság hiányában nem részesülhetett szaba
