Iparjogvédelmi Szemle, 2000 (105. évfolyam, 1-6. szám)
2000 / 6. szám - Tanulmányok. Dr. Ficsor Mihály: Két ügy: iparjogvédelem alkotmányossági nézetben
10 Dr. Ficsor Mihály dalmi oltalomban, hanem olyan bejelentések számára, amelyek tárgya az említett időpontig ki volt zárva az oltalomból. Az Rsztn. 20. §-ának nem tulajdonítható olyan értelmezés, amelynek révén 1994. július 1-jén mintegy „kicserélődnek” az érintett bejelentések tárgyának szabadalmazását akadályozó okok, azaz ugyanazon körülmény tekintetében önkényesen nem változtatható meg a bejelentés elutasításának jogalapja. Ez következne be, ha az uniós elsőbbség érvényesítésének lehetőségét megtagadnánk e bejelentések tekintetében. Annak érdekében azonban, hogy az Rsztn. hatálybalépése előtt tett belföldi bejelentés alapján, ilyen bejelentés részeként a hatálybalépés után ne lehessen termékoltalmi igényt érvényesíteni, nem tagadható meg a vizsgálat szempontjából irányadó időpontban (vagyis az elsőbbség idején) újnak minősülő találmány újdonságának elismerése. Mivel az Rsztn. nem érintette az újdonság szabályait, ha valamely találmány újnak minősült az Rsztn. hatálybalépését megelőzően, annak kellett tekinteni a hatálybalépést követően is. Szabadalmi jogi képtelenség azt állítani, hogy valamely eredetileg újnak számító találmány azért veszti el az újdonságát, mert időközben feloldották a bejelentés tárgyának az oltalomból való kizárását. Az új találmány lehet kizárt az oltalomból, és az oltalomból kizárt találmány lehet új, de valamely találmány nem vesztheti el az újdonságát azért, mert az oltalomból való kizárását eredményező törvényi rendelkezést hatályon kívül helyezték. Az Rsztn. 20. §-a (1) bekezdésének ezért kizárt minden olyan értelmezése, amely azt eredményezné, hogy az uniós elsőbbség „megvonásával” a bejelentés számára törvénnyel „diktált” módosítási elsőbbséget állapítanánk meg olyan esetekben, amikor ennek az Rszt. 43. §-a (1) bekezdésének a) pontjában, illetve 49. §-ának (2) bekezdésében szabályozott feltételei nem álltak fenn. Ez ugyanis éppen annak a joghatásnak az érvényesülését gátolná meg, amelyet a PUE 4. cikkének B) pontja fűz az uniós elsőbbséghez. Az oltalomból való kizárást kimondó - hatályon kívül helyezett - törvényi rendelkezés nem tartható életben az egy éhként újnak minősülő találmányok újdonságát utólagosan „megvonó”, azt „lerontó” jogszabály-értelmezés útján. E tárgyban hivatkozni lehet a 11/1992. (III. 5.) AB határozatra is. E határozatnak az elévülés intézményére vonatkozó okfejtése analógia útján az uniós elsőbbség elismerésére is alkalmazható. Az elsőbbségi időpont is olyan ténykérdés, amelyet jogi tények határoznak meg. Az uniós elsőbbségi időtartam [PUE 4. cikk C) pont] megindulását és tartamát meghatározó jogi tényeknek az elsőbbségi időtartamban kell fennállniuk, s vagy fennállnak vagy nem. Ami ekkor nem eredményezhette a szabadalmi igény „érvénytelenítését” (a PUE szóhasználatában), utóbb sem nyilvánítható ilyen joghatást kiváltó körülménynek. Az uniós elsőbbségre is igaz tehát, hogy igénylésének és joghatásának szabályai nem módosíthatók a módosítás hatálybalépését megelőzően bekövetkezett jogi tények tekintetében. Más értelmezés azzal járhatna, hogy a 20. § hatálya alá tartozó bejelentés elvesztené az uniós elsőbbség kedvezményét az Rsztn. hatálybalépése előtt bekövetkezett olyan tények jogi minősítésének utólagos és visszamenőleges megváltoztatásával, amelyek alakulására a bejelentőnek az Rsztn. hatálybalépése után már nem lehet befolyása, mert pl. nem tehető már semmissé a szabadalmi bejelentés időközben bekövetkezett közzététele lásd a 42/1997. (VII. 1.) AB határozatot. Mindezekből következően az újdonság tekintetében érvényesülő uniós elsőbbség és az egyes termékfajták oltalmazhatósága kérdésében érvényesülő speciális (az Rsztn. 20. §-a szerinti) módosítási elsőbbség együttesen sem eredményezik, hogy az oltalomból 1994. július 1-jét megelőzően kizárt termékek oltalmazhatóvá válnának az ezt az időpontot megelőző bármely időszakra, illetve, hogy a 20. § (1) bekezdése alapján megadott szabadalomból eredő jogokat a módosítási elsőbbséget (tehát az Rsztn. hatálybalépését is) megelőző hasznosításra érvényesíteni lehetne. A Jat. 12. §-ának (2) bekezdésében foglalt - alkotmányos jellegű - garanciális szabály sérelme tehát nem állapítható meg az Rsztn. 20. §-ának a Fővárosi Bíróság végzése alapján egységesült értelmezés szerint történő alkalmazásában. 2.4. A jogállamisághoz hozzátartozik a szerzett jogok tiszteletben tartása is. A szerzett jogok védelme a jogállamban szabályként érvényesül, de nem abszolút érvényű, kivételt nem tűrő szabály [lásd pl. a 43/1995. (VI. 30.) AB határozatot]. A termékek szabadalmazhatóságának 1994. július 1-jei hatállyal való kiterjesztése alkalmával elvileg a következő „szerzett jogok” védelmének igénye fogalmazódhatott volna meg. Mivel az Rszt. 6. §-a (3) bekezdésének a) pontja értelmében az előállítási eljárásra adott szabadalom hatálya kiteijedt az eljárással közvetlenül előállított termékre is, az 1994. július 1 -jét megelőzően tett - gyógyszer, vegyi úton előállított termék vagy élelmezésre szolgáló termék előállítására vonatkozó - bejelentések tárgya tekintetében harmadik személyek legfeljebb a bejelentésben foglalt előállítási eljárástól eltérő eljárással nyert termékek hasznosítását illetően szerezhettek jogot vagy számíthattak - mintegy „várományként” - hasznosítási lehetőségre. Nem alakulhatott ki azonban megalapozottan olyan várakozás, hogy ez a helyzet - a felsorolt termékek szabadalmi oltalomból való kizárása - korlátlan ideig fennmarad. Másfelől az Rsztn. 20. §-ának hatálya alá-tartozó - eredetileg eljárási tárgyú - bejelentések bejelentői számíthattak arra, hogy az uniós elsőbbségen alapuló jogaikat e bejelentéseket illetően is érvényesíthetik. E jogos várakozásuk, „várományuk” a PUE 4. cikkén, tehát nemzetközi szerződés rendelkezésén alapult. Az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett Európai Megállapodás 65. cikkének (1) bekezdéséből egyértelműen következett, hogy Magyarországnak legkésőbb 1997. január 1- jéig meg kell szüntetnie e termékeknek az oltalomból való kizárását, azaz be kell vezetnie a termékoltalmat. (Az Európai Megállapodás e rendelkezése részét képezte - 35. cikként - az Európai Megállapodás kereskedelmi és kereskedelemmel kapcsolatos rendelkezéseit magában foglaló és hatályba léptető Ideiglenes Megállapodásnak, amelyet a Magyar Közlöny 1992/21. számában tettek közzé. Ez egyrészt meghatározza az Európai Megállapodás 65. cikkében a közösségihez hasonló szintű védelem biztosítására engedett határidő számításának módját - az Európai Megállapodás 124. cikke és az Ideiglenes Megállapodás
