Iparjogvédelmi Szemle, 2000 (105. évfolyam, 1-6. szám)
2000 / 5. szám - Dr. Szarka Ernő: Mezőgazdasági biotechnológia a XXI. században
12 Dr. Szarka Ernő kinevezték az első olyan tömegkatasztrófának, amelyet a genetikai mérnökség idézett elő (ha nem is GM növények), és ebből bírósági kártérítési ügy is indult. Semmiféle kutatás nem támasztotta alá azonban, hogy ez genetikai mérnökséghez kapcsolódó immunbetegség lenne. A betegség ugyanis állítólag kapcsolatban van a genetikai mérnökség eszközeivel módosított baktériumok fokozott L-triptofán termelésével. A perben szakértőként kijelölt Mayo Klinika (Rochester) kijelentette, hogy ehhez a betegséghez a genetikailag manipulált mikroorganizmusoknak semmi köze. (Ugyanakkor nem tudta meghatározni a valódi okokat.) Feltételezhető azonban, hogy a GM növények és a GM élelmiszerek elleni hajszában a zavarosban halászók újabb pereket kívánnak indítani. (Ezért is szükséges egy adott időpontig rögzíteni a „technika állását” mint kiindulási alapot a bírósági perekhez.) Davis foglalja össze igen frappánsan a rekombináns DNS-technika (vagyis a GM növények kialakításában alkalmazott technika) furcsa helyzetét: „A rekombináns DNS-technikával kapcsolatban egyedi ellenérzések vannak: itt elsősorban inkább elméleti kockázatokról esik szó, mint a már demonstrált kockázatok felnagyításáról. Sok, az előző évtizedben felfedezett kórforrásnál, például az azbesztnél vagy a radonnál a felismert veszélyre adott válasz lassú volt, és egy hosszú „lag” fázis után következett az élénk reakció, amely azután már túl is reagálta a veszélyt. A rekombináns DNS-technikánál azonban az ellenreakció az első pillanattól robbanásszerű volt és a mai napig is teljes erővel folyik annak ellenére, hogy a megjósolt szörnyűjövőbői eddig semmi sem vált be, és az egyre gyülekező adatok is a csaknem elhanyagolható kockázatot támasztják alá. (Kivételt képeznek azok a manipulált organizmusok és termékeik, amelyek manipulálás előtt is patogének és így betegségek forrásai lehetnek - ezért a patogenicitásért azonban nem a genetikai manipuláció felelős.) Minden személynek, aki a genetikai mérnökséggel kapcsolatba kerül, újból és újból meg kell vívnia a harcát a közvéleménnyel a nevezett technika előnyeinek és kockázatainak ismertetésével. Sajnos nincs olyan nagy tekintélyű tudós, akit a világ közvéleménye hiteles személynek fogadna el, hiszen a manipulált közvélemény szerint itt nincs szó az emberiség javáról, csak világcégek extraprofitjáról. Az utolsó nagy tekintélyű tudós Rene Dubos volt, egyik szerkesztője az Egyesült Nemzetek nagy sikerű kiadványának („Csak egy Földünk van”; „Only One Earth”, 1977), aki kiállt a biotechnológia fontossága mellett a Föld jövője szempontjából. Dubos arra a következtetésre jutott, hogy a kockázatok és előnyök egységes megközelítése eltérő kockázati becsléshez vezet különböző országokban. „Flasonlóan minden emberi kezdeményezéshez a genetikai mérnökség is hordoz bizonyos kockázatokat. Azt viszont megállapíthatom, hogy ez a kockázat elfogadható, mivel a potenciális előnyök nagyok és a veszélyek pusztán elméletiek. A rekombináns DNS-technika kivitelezhető csaknem mindenütt, hacsak rájuk nem húzzák a túlzott biztonsági intézkedések kényszerzubbonyát. Ez a technika még a szegény országok számra is lehetővé teszi, hogy belekezdhessenek a biológiai kutatásba. Ez pedig gyakorlati alkalmazásokhoz vezethet a gyógyászatban, a mezőgazdaságban és az iparban.” Dubost a tények és eredmények győzték meg, hiszen ő is az ellenzők táborából indult: „Régebben szinte vallásos ellenérzésem volt azokkal a kísérletekkel szemben, amelyekben különböző organizmusokból származó géneket kombinálnak, mivel úgy éreztem, hogy ez természetellenes. Akkortájban sok más biológushoz hasonlóan úgy véltem, hogy a természetben géncsere nem mehet végbe, ez csak szexuális konjugálás révén történhet. Az idők folyamán azonban meg kellett állapítanom, hogy gyakran megy végbe géncsere természetes körülmények között is. Ha pedig a természetben végbemegy, ezt nyugodtan meg lehet tenni mesterségesen, kísérletileg pontosan szabályozott körülmények között is.” Dubos művének megjelenése óta több mint húsz év telt el, és voltak arra utaló jelek, hogy nemzetközi tudományos konszenzus alakul ki ezen a területen. Ezt számos hivatalos dokumentum és több megfigyelő is alátámasztotta. Néhány idézet a hivatalos dokumentumokból: ,A biológiai sokféleséget sok minden fenyegeti, ideszámítva a populáció növekedését, a szennyezéseket, a nem fenntartható fakitermelést, halászatot, a környezetet pusztító mezőgazdasági gyakorlatot - ugyanakkor a GM növények fenyegetése a biológiai sokféleségre elenyésző.” Tudományos egyetértés van abban, hogy a GM növények kockázatai nem különböznek azoktól a kockázatoktól, amelyek a klasszikus genetikai eljárások (pl. keresztezés, hibridizálás) termékeinél fellépnek. „Az eddigi tapasztalatok a környezetbe kibocsátással kapcsolatban azt sugallják, hogy a kockázat az új úton előállított növényekkel kapcsolatban (amelyektől annyira féltik a mezőgazdasági környezetet) a legtöbb esetben azonos a szülőorganizmus kockázatával, és hasonló mechanizmussal megfelelően lehet ezeket kezelni.” A szakértői vélemények közül idézek egy támogató és egy súlyosan ellenző véleményt. Az első vélemény adatokra alapozódik, a második lehetőségekre. Miller véleménye szerint tudományos konszenzus van azzal kapcsolatban, hogy nincs fogalmi különbség azok között az organizmusok között, amelyet „régi” és a közvélemény által már elfogadott technikákkal (például mutagenezissel vagy hibridizálással állítottak elő, és amelyeket új molekuláris technikákkal (pl. génmanipuláció) állítottak elő. Egy másik véleményt szó szerint idézek: „Lehet, hogy a GM növények kibocsátása gyakorisága alapján csak csekély kockázatot jelent, de potenciálisan katasztrofális következményekkel járhat. A kereskedelmi forgalomba kerülő termékek és az alkalmazások új és nem kezelhető betegségeket idézhetnek elő, radikálisan megváltoztathatják a természet egyensúlyát, vagy akár olyan rovarfajtákat is létrehozhatnak, amelyek a termények „szuper-károsítói” lehetnek.” Az eddigi tapasztalat viszont egyértelműen az, hogy a legtöbb GM növényhez csak minimális és jól kezelhető kockázat járul, ha ezeket kellő óvatossággal kezelik. Nem akad azonban tudós, aki tagadná, hogy ilyen kockázatok lehetségesek, ennek valószínűsége és mértéke azonban csekély, és erősen függ attól, hogy milyen gént iktattak be és milyen területeken termelik a GM növényeket. Barton megállapítja, hogy bár a GM növények általában biztonságosak; vannak bizonyos gének és bizonyos területek, amelyeknél a kockázat megnövekedett, ezek különleges óvatosságot igényelnek vagy akár betilthatok is. Ezért a szerző a mezőgazdasági kibocsátás kockázati alapú engedélyezését javasolja.
