Iparjogvédelmi Szemle, 2000 (105. évfolyam, 1-6. szám)
2000 / 5. szám - Dr. Szarka Ernő: Mezőgazdasági biotechnológia a XXI. században
Mezőgazdasági biotechnológia a XXI. században 7 GM növények fejlesztése, és nem indulnak olyan kártérítési perek, amelyek a zavarosban halászók állítólagos személyes károsodásán alapulnak (ez jellegzetesen amerikai szempont). Hatósági szervekkel közösen ki kell alakítani a „state of arf’-ot, azaz a technika állását ezen a területen, vagyis a bizonyított tényeken alapuló helyzetet, amely statisztikai adatok alapján méri fel a GM élelmiszerek kockázati tényezőit. Az amerikai bíróságok roppant nagy jelentőséget tulajdonítanak a tényszerű technika állásának és ha ez jól alátámasztott, a lehetséges kárt ehhez viszonyítják. A mezőgazdasági biotechnológiai ipar összefogásával készült, hatóságilag jól alátámasztott technika állásának nagyobb szerepe lehet a bíróságok előtt, mint a „bóvlitudomány” alá nem támasztott elméleteinek. A fogyasztónak joga van tudni, mit eszik, ezt vitatni nehéz lenne. Az élelmiszer eredetének megjelölésére jelenleg két forma létezik: egy olyan megjelölés, amely a GM élelmiszerek számára kötelező, és egy olyan megjelölés, amely nem kötelező, de marketing szempontból fontos: a bioélelmiszerek, vagy más néven organikus élelmiszerek jelölése. A GM élelmiszereknek tehát kötelezően viselni kell a megbélyegző jelölést, az organikus élelmiszerek üzleti (és divat) okokból viselik a „bio” megjelölést, míg az élelmiszerek legtöbbje nem visel jelölést, holott a legkülönbözőbb vegyszerekkel lehet kezelve. A GM élelmiszereknek tehát kettős hátránnyal kell megküzdeniük: viselniük kell a jelölés költségeit és meg kell küzdeniük az elvakított, félretájékoztatott közvéleménnyel. A nagy élelmiszer-áruházak nem szívesen alakítanak ki háromcsatornás rendszereket a polcaikon. A biotermelők áraiban érvényesíthetők a külön kezelés költségei (amúgy is üzleti érdekből és nem kötelezően vannak elkülönítve), a GM élelmiszerek viszont, amelyeknek olcsóbbnak kellene lenniük, viselniük kell(ene) a jelöléssel kapcsolatos költségeket. Az élelmiszer-áruházak tehát inkább nem forgalmaznak GM élelmiszereket, és üzleti okokból ezt hangsúlyozzák is. Gyakran megjelölik azokat az élelmiszereket is, amelyeknél ez nem lenne szükséges, „nem GM élelmiszer”-ként, meglovagolva a GM élelmiszer-ellenes hangulatot. Ezeknek a „nem GM” élelmiszereknek rengeteg kisebb-nagyobb hátrányuk lehet, hiszen ezért alakult ki az organikus élelmiszerek piaca, de ezeket a közvélemény már évtizedek óta hallgatólagosan tudomásul vette. A modem mezőgazdasági technológiák nélkül ugyanis a világ nem élelmezhető (senki sem állítja, hogy biotermesztéssel ellátható a világ élelmiszerekkel). Ugyanakkor még nem jutottunk oda, amihez hamar eljuthatunk, hogy GM élelmiszer nélkül nem lehet élelmezni a világot. Sok szegény ország szívesen látná ezeket (elsősorban a szárazságtűrő növényeket), de ezekre nem lehet építeni a kutatás hatalmas költségeinek megtérülésében. A GM növények „ipara” csak úgy tud kilábalni a közvélemény elutasító magatartásának következményeiből, ha konszenzuson alapuló standardokat alakít ki a GM élelmiszerek biztonsági kockázataival kapcsolatban. Ezt a feladatot nem az Egyesült Nemzeteknek kell végrehajtania, ahogyan sokan javasolják, hanem magának az iparnak, elvállalva az önkéntes jelölést és tartalmat adva a kifejezésnek. Jelenleg tudomásul kell venni a kötelező jelölést, de ha idővel sikerülne meggyőzni a közvéleményt, akkor a GM-jelölés lehet önkéntes is, és ez nem is lenne hátrányos (hiszen árai jóval a többi élelmiszer alatt lennének). Az ilyen konszenzus standard előnyt jelentene a mezőgazdasági biotechnológiai iparoknak, létrehozva egy biztonsági gondossági standardot válaszként a biztonsággal kapcsolatos aggályokra. Egy gyengén megfogalmazott válasz azonban ezzel kapcsolatban nem tudná megingatni a fogyasztó választási szándékait, és aláaknázna minden erőfeszítést, amely az emberiség céljaira szolgáló fejlesztést az emberiséggel el kívánja fogadtatni. A legfontosabb a fogyasztónak az a joga, hogy tudja, mit fogyaszt, ha organikus (bio) élelmiszert, „nem GM” élelmiszert és GM élelmiszert fogyaszt. A GM élelmiszerekkel kapcsolatban a világ egyelőre csak a rosszindulatú ellenvéleményeket ismeri. Magának a biotechnológiai iparnak kell kialakítania azokat a standardokat, amelyeket be kell tartania, a közvéleménnyel ismertetnie kell, és ismertetnie kell azokat a lehetséges kockázatokat is, amelyekkel a GM élelmiszerek fogyasztóinak szembe kell nézniük, legyenek ezek a kockázatok bármilyen csekélyek. A GM élelmiszereknek és fogyasztásuknak már van annyi történelme, hogy ezek a kockázatok felmérhetők és ellenőrizhetők. így lehet megalkotni a jelenlegi „technika állásá”-t, amely a jelen helyzetet tükrözi, és amely az ilyen tárgyú jogi döntésekhez alapul szolgálhat. A védekezés önmagában nem elegendő, aktív megnyerési politikára is szükség van a fogyasztói bizalom megszerzéséhez. Be kell bizonyítani, hogy ennek a technológiának sok értéke és elhanyagolható kockázata van. Ehhez azonban szükség van arra, hogy a mezőgazdasági biotechnológiai ipar betartsa a maga által megszabott standardokat, feltárjon minden adatot, amely rendelkezésre áll, feltárja azokat a vizsgálati módszereket, amelyekkel ezekhez az adatokhoz jutott. A mezőgazdasági biotechnológiai iparnak, annyi más iparhoz, főleg az elektronikai iparhoz hasonlóan ki kell dolgoznia a maga szabályozási, kockázatkezelési (ISO 9000) szabványait, mert a bizalom visszaszerzéséhez ez az egyetlen járható út. 2. GENETIKAILAG MÓDOSÍTOTT TERMÉNYEK ÉS A KIALAKULÓ JOGI AKADÁLYOK A XXI. század a mezőgazdasági innováció folyamatos gyorsulását hozza. A termelés növekedése csak a mezőgazdasági biotechnológiai ipar jelentős fejlődésével valósulhat meg. A termésátlagok növekedése és új, táplálkozástanilag értékes termények megjelenése, amelyek jórészt a genetikai manipulációk eredményei, egy második Zöld Forradalmat hozhatnak létre. A célnövények az eddigi fejlődési stádiumban elsősorban az olyan nagy tömegélelmezést szolgáló termények voltak, mint a szója és a kukorica. A fejlesztőcégek azonban sokkal gyorsabban értek el jelentős eredményeket, mint amilyen gyorsan erre a szabályozó hatóságok fel tudtak készülni, ezért a GM növények kockázatának felmérése is lassabban történt, mint megalkotásuk. A kutatásra fordított dollármillárdok gyors megtérülése érdekében már akkor elkezdték nagy tételben termelni és piacra dobni ezeket a termékeket, amikor a közvélemény puhítása még nem történt meg. Erre az adott alapot, hogy az Amerikai Egyesült Államokban a közvélemény eleinte teljes bizalommal fordult a GM termények
