Iparjogvédelmi Szemle, 2000 (105. évfolyam, 1-6. szám)

2000 / 4. szám - Technikatörténet

36 Technikatörténet ségű volt-e? Ugyancsak problémát jelentett és nem is min­den esetben járt sikerrel némely régi, azóta többször meg­változott helységnév azonosítása. A fentiek miatt döntöt­tem úgy, hogy magyarnak tekintem az azonosíthatóan a történelmi Magyarország területén tevékenykedő feltalá­lónőket, de a vizsgálatba bevonom azokat a hölgyeket is, akik külföldiként kaptak szabadalmat találmányukra Ma­gyarországon. így lehetőség nyílt arra is, hogy a magyar és külföldi feltalálónők tevékenységét különböző szem­pontok szerint összehasonlítsam. A külföldieken belül, nagy számarányuk miatt külön szerepeltettem a német nyelvterületről - Ausztriából, Németországból, Svájcból — származókat. Az egyéb nemzetiségűek lényegesen ke­vesebben vannak: évente néhány francia, angol, amerikai, skandináv hölgy. Az 1. sz. táblázatból látható, hogy a vizsgált időszakban összesen 417 feltalálónő tevékenykedett, ezek kisebbik fe­le, 166 fő, azaz közel 40% magyar, ugyanennyi a német nemzetiségű. 1896 és 1909 között az egyes éveket tekintve 1908-ig enyhe emelkedés, az utolsó évben visszaesés ta­pasztalható a feltalálónők számában, ez utóbbira semmi­féle magyarázatot nem találtam. Az összes vizsgált szaba­dalmi bejelentés (44 209) közül magyar nők a feltalálói 0,38%-nak, külföldiek pedig 0,94%-nak. A táblázat követ­kező részében a nők és férfiak által közösen megalkotott szabadalmak számának alakulása látható. Ez - legalábbis számomra meglepően — elenyészően kevés, összességé­ben átlagosan 10% körüli, a magyarok esetében kevesebb. Eszerint ha már egy nő találmánya szabadalmaztatására szánta el magát, nem kért a férfiak segítségéből - vagy talán hiába is kért volna? Lealacsonyítónak számított az együttműködés egy nővel? Csak találgathatunk. Az évek múlásával az „együttműködési hajlam” alakulása semmi­féle tendenciát nem mutat. A táblázat harmadik részében külön oszlopban tüntettem fel a véleményem szerint női szerepkörhöz - háztartáshoz, gyermekneveléshez, divat­hoz - kapcsolódó találmányokat. Azért hangsúlyoztam, hogy „véleményem szerint”, mert ezek megítélése egyes esetekben szubjektív (például a kertészkedéssel kapcsola­tosak). A magyar és külföldi hölgyek együttese tekinteté­ben az arány kb. 50%, a magyaroknál kicsit magasabb. Én ezt az arányt meglepőnek és feltétlenül pozitívnak tartom. A századforduló Magyarországán nem kis bátorság és az átlagostól igencsak eltérő képességek szükségeltettek ahhoz, hogy valaki túllépjen a konyha küszöbén és a ve­gyészet vagy a mechanika területén próbáljon valami újat alkotni, ami ráadásul nem valamely háztartási tevékeny­ség egyszerűsítését célozza. Lehet, hogy némelyekben fel­merül az ilyen „komolyabb” találmányokkal kapcsolatban a kérdés, hogy valóban nők alkották-e őket, különösen, ha a bejelentő-feltaláló foglalkozásaként „X.Y. gyáros neje” vagy „özvegye” áll. Talán csak öröklésjogi megfontolá­sok állnak a háttérben, nem pedig meglepő műszaki alkotó tevékenység? Nem volt módom rá, hogy mind a 417 sza­badalmi leírást tüzetesen áttanulmányozzam, de jó né­hánynak az esetében megtettem. Nem adnak tehát teljes körű képet az alábbi számadatok, de talán valamelyes fel­világosítást, orientációt igen. Közel azonos számú, 56 il­letve 58 db szabadalmi leírást választottam ki a magyar, illetve külföldi feltalálónők alkotásai közül. Azt vizsgál­tam, hogy a megoldás kidolgozásához elég volt-e vala­mely egyszerű, de frappáns ötlet, gondos megfigyelés, vagy mérnöki szaktudásra volt szükség a kitűzött feladat megoldásához. Az 56 magyar szabadalom esetén 49:7 volt az arány, a külföldieknél 33:25, azaz az első esetben 12,5%-nál, a másodikban 43,1%-nál volt elengedhetetlen a magasabb műszaki ismeretek megléte. Mindebből azt a következtetést vontam le, hogy elvethetjük azt a lekicsiny­lő (és természetesen az idők távolán át mindenképpen bi­zonyíthatatlan) feltételezést, hogy a hölgyek idegen toliak­kal ékeskedtek. A magyarok esetében - akiknél a képzési lehetőségek a vizsgált időszakban, mint a későbbiekben majd részletesebben kifejtem, igen alacsony szinten álltak, műszaki képzési lehetőség pedig egyáltalán nem is létezett - a 12,5% olyan alacsony érték, hogy ennyi kivétel éppen adódhatott a több millió hölgy közül, akik valamilyen ok­nál fogva az átlagtól eltérően mégis érdeklődtek műszaki kérdések iránt, esetleg családi körülményeik is segítették vagy éppen kényszerítették őket erre (például családfenn­tartói szerep kényszerű átvállalása). Nyugat-Európában a lehetőségek jobbak voltak a nők számára, mint ahogy az Egyesült Államokban is, amint azt az előzőekben láttuk. Franciaországban például a nők megjelenése az ipari szakmákban már a céhrendszer idején is lehetséges volt. Év Felttalálónok találmányai nemzetiség szerint Férfiakkal közös találmányok Női szerephez kapcsolódók magyar német egyéb ossz. külf. ossz. felt. magyar külf. magyar külf. 1896 8 14 3 17 25 0 0 5 9 1897 10 13 6 19 29 1 4 6 13 1898 7 12 7 19 26 0 1 3 10 1899 16 9 10 19 35 1 2 6 8 1900 9 10 6 16 25 0 3 7 6 1901 5 11 2 13 18 1 0 2 4 1902 6 8 7 15 21 0 1 4 9 1903 14 14 4 18 32 1 1 10 7 1904 10 7 7 14 24 0 4 7 7 1905 9 15 6 21 30 0 3 5 7 1906 17 12 6 18 35 2 1 9 5 1907 20 12 7 19 39 2 2 12 8 1908 21 15 10 25 46 3 5 13 11 1909 14 14 4 18 32 0 3 9 10 Összesen 166 166 85 251 417 11 6,6% 30 12,0% 98 59,0% 114 45,4% 1. táblázat

Next

/
Oldalképek
Tartalom