Iparjogvédelmi Szemle, 2000 (105. évfolyam, 1-6. szám)
2000 / 4. szám - Technikatörténet
34 T echnikatörténet Sikeres üzletasszonyként az egész világon forgalmazta berendezéseit: vásárolták kereskedelmi hajózási társaságok, sőt yachtklubok is. Mindez nem volt könnyű; mint írta, „oroszlánként kell küzdenie” a mellőzéssel és lebecsüléssel szemben. Egy másik, neki tulajdonított keserű megállapítás: „Sokat beszélnek a férfiak nőkkel szemben tanúsított lovagiasságáról; de ez a viselkedés azonnal eltűnik, mint harmat a nyári napfényben, ha valamelyikünk versenyre mer kelni velük.” Az amerikai iparfejlődés korai korszakának egyik legtermékenyebb feltalálónője a bostoni Margaret Knight (1838-1914) volt. Már gyermekként, 12 éves korától gyárakban dolgozott. 22 szabadalmát tartják számon, mégpedig a legváltozatosabb területeken: találhatók közöttük textil- és cipőipari gépek, háztartási eszközök, sőt, még egy tolattyús szeleppel rendelkező gépkocsimotor is. Legsikeresebb találmánya egy olyan gép volt, amely négyszögletes fenekű, papír bevásárló táskák gyártására szolgált. Ezek az erős kartonból készült reklámhordozó tasakok ma is elterjedtek. A berendezésnek először fából készítette el a modelljét, majd megtervezte és elkészítette a végleges változatot fém alkatrészekből. A hosszas kísérleti munka során egyik munkatársa megpróbálta ellopni az ötletet és maga oltalmazni a berendezést, de Mrs. Knight pert indított ellene, melyet meg is nyert, és 1870- ben ő szabadalmaztatta a gyártóberendezést. A kelendő termékre hamarosan gyárat alapított, amelyet azután sikerrel működtetett. Amanda Jones 1873-ban unokabátyjával közösen hét, élelmiszerek konzerválására vonatkozó találmányát szabadalmaztatta, amelyek közül legjelentősebb a vákuumos konzerválás fémdobozokban. Az 1880-as években egy merőben más, és abban az időben egy nőtől a legkevésbé sem várt területen dolgozott ki új találmányt: olajfúró kutakhoz tervezett biztonsági szelepet a veszélyes tűzesetek megakadályozására. Amanda furcsa egyéniség lehetett — nem a gépészeti terület iránti érdeklődése miatt, hanem mert úgy nyilatkozott, hogy egyes műszaki ötleteit korán elhunyt fivére sugallja neki a túlvilágról...Egy férfiközpontú társadalomban talán mentséget, kibúvót kellett keresni egy nőhöz „méltatlan” érdeklődési kör leplezésére? Akárhogy is: a „túlvilági” ötletek kiállták a gyakorlati alkalmazás próbáját. Helen Augusta Blanchard (1840-1922) 28 szabadalommal rendelkezett, amelyek többsége a varrógépek továbbfejlesztésére vonatkozott. Ő találta fel például a „cikcakk” öltéshez szolgáló részegységet 1873-ban. A varrógépeken kívül főként orvosi műszereket tervezett. Mary Walton a múlt század végén az elsők között ismerte fel a környezetszennyezés veszélyeit a rohamosan fejlődő ipari társadalmakban. 1879-ben egy olyan berendezést szabadalmaztatott, amely a levegő szennyezőanyag tartalmát vízben nyelette el, majd a szennyezett vizet a csatornahálózatba vezette. Egy 1891-es szabadalma a zajártalom csökkentésére vonatkozott a vasúti közlekedésben. Azt javasolta, hogy a síneket olyan fakerettel vegyék körül, amelyet homokba ágyazott gyapot és kátrány szigeteléssel látnak el. A megoldás a zaj mellett a vibrációt is csökkentette, ezáltal nőtt a vasúti szerelvények élettartama. Ellen Eglui „halmozottan hátrányos helyzetű” feltalálónak számított: nemcsak nő volt, hanem színes bőrű is. Egy ruhafacsaró gépet talált fel, a centrifuga elődjét, de nem nyújtott be szabadalmi bejelentést, hanem az ötletet 1888- ban 18 dollárért (!) eladta egy ügynöknek, aki azután tetemes haszonra tett szert belőle. Az amerikai technikatörténeti irodalomban több helyen is olvasható Ellen nyilatkozata: „Fekete vagyok, és attól tartottam, a fehér hölgyek nem vennék meg a facsarót, ha tudnák, hogy egy néger találmánya.” Mindazonáltal 1885 és 1898 között öt afroamerikai feltalálónőnek sikerült leküzdeni a társadalmi előítéletet: ők az említett időszakban kaptak szabadalmat, közöttük Sara E. Goode egy összehajtható ágyat, Miriam Benjamin pedig egy szállodai jelzőcsengőrendszert talált fel. Kate Gleason (1865-1933) nemcsak találmányairól híres. Ő volt az első amerikai bankelnöknő - és az első gépészmémöknő! Apjának gépgyára volt, itt kezdett érdeklődni a szakma iránt. 1893-ban egy, az addigiaknál termelékenyebb és olcsóbb működésű kúpfogaskerék-gyártó gépet tervezett - amelyről Henry Ford sokkal elismerőbben nyilatkozott, mint saját apja. Kate később önállóan alapított gépgyárat és bankot. Nevezetes és széles körben hasznosított találmánya volt egy betonblokköntési eljárás. A betonelemekből olcsón és gyorsan lehetett lakóházakat építeni.A nemcsak mérnöknek, hanem üzletasszonynak is kiváló hölgy tekintélyes vagyont gyűjtött. Közel másfélmilliós örökségéből alapítványt létesítettek szegény sorsú fiatalok oktatásának támogatására. Már a XX. század elejére esik Mary Anderson mindenki által ismert találmánya: a gépkocsik szélvédőjére szerelhető, a gépkocsivezető által belülről mozgatható ablaktörlő. A berendezés, amelyet 1904-ben szabadalmaztatott, 1913-ra a gépkocsik állandó részegysége lett, pedig ezt megelőzően furcsa módon sokan nevetségesnek tartották az ötletet és az elbizonytalanodott feltalálónőnek nem sikerült anyagi hasznot húznia szabadalmából. Beulah Louise Henry 1887-ben született a Tennessee állambeli Memphisben. „Lady Edisonénak is nevezték, mivel száznál több találmánya volt és 49 bejegyzett szabadalmát tartják számon. Nagyon széles területen tevékenykedett: első találmánya - 25 éves korában - egy fagylaltgép volt, legnagyobb jövedelme pedig egy olyan napernyőből származott, amelynek textilbevonatát változtatni lehetett a hölgyek ruhája színének, stílusának megfelelően. Ugyancsak jelentős anyagi sikert hozott „Protograph” elnevezésű készüléke, amelyet írógépekhez lehetett csatlakoztatni és alkalmazásával négy, az eredetivel azonos minőségű másolatot készíteni a kezet és ruhát beszennyező karbonpapír használata nélkül. Számos ötletet dolgozott ki írógépek és varrógépek tökéletesítésére, sokféle gyermekjátékot tervezett. Sohasem ment férjhez, műszaki és ahhoz kapcsolódó üzleti tevékenysége kötötte le minden idejét. Sikeres, gazdag üzletasszony volt. Amint a felsorolt néhány példából látható, a szellemi teljesítmény és az anyagi siker gyakran nem jár együtt - akárcsak manapság. A feltaláló üzleti érzéke, környezete, egy alkalmas „szponzor” feltűnése a megfelelő időben és helyen, az éppen aktuális divathullám - mindez, és még sok más tényező befolyásolja a feltalálói tevékenységet, amely azonban rendületlenül terjedt a hölgyek körében is, minden nehézség ellenére, amint azt az alábbi számadatok igazolják. Kiindulópontunk az első, feltalálónő által saját névre kapott szabadalom éve, 1809. Az elkövetkező száz év
