Iparjogvédelmi Szemle, 2000 (105. évfolyam, 1-6. szám)
2000 / 3. szám - Jogesetek. Szilágyi József: A nyilvánvalóság kérdése az EPO Fellebbezési Tanácsainak döntésében
Iparjogvédelmi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 105. évfolyam III. 2000. június JOGESETEK SZILÁGYI JÓZSEF A nyilvánvalóság kérdése az EPO Fellebbezési Tanácsainak döntésében Találmányok vizsgálata során az egyik alapvető eldöntendő kérdés az, vajon a találmány feltalálói tevékenységen alapul-e vagy sem. Szabadalmi törvényünk, az 1995. évi XXXIII. törvény (továbbiakban: Szt.) 4. § (1) bekezdése előírja, hogy egy találmány akkor alapul feltalálói tevékenységen, ha a technika állásához képest nem nyilvánvaló. Az Szt. ezen rendelkezése mint a törvény egésze, összhangban van az Európai Szabadalmi Egyezménnyel, illetve annak rendelkezéseivel. A feltalálói tevékenység vizsgálatánál egyik alapvető szempont a törvény szövegében is nevesített nyilvánvalóság (obviousness) megítélése. A nyilvánvalóság megítéléshez érdemes figyelembe venni azon alapelveket, amelyeket az Európai Szabadalmi Hivatal (EPO) Fellebbezési Tanácsai (Boards of Appeals) érvényesítettek a tárgykört érintő döntéseik során. A feltalálói tevékenység vizsgálatakor a Fellebbezési Tanács gyakorlatában általában az ún. feladat-megoldás megközelítést (problem-solution approach) veszi alapul. Ezen módszer szerint először meg kell határozni, hogy mi a legközelebbi technika állása, ez után meg kell határozni, hogy mi a megoldandó műszaki feladat, végül a legközelebbi technika állásánál és a műszaki problémánál kezdve meg kell vizsgálni, hogy az igényelt találmány nyilvánvaló lehetett-e szakember számára. A szabályok értelmében a találmányt úgy kell a leírásban feltárni, hogy a műszaki feladat (még ha azt kifejezetten nem is nevezik így) és annak megoldása érthető legyen. A feladat és a megoldás tehát bármely műszaki találmánynak integráns része. A fentiek alapján látható, hogy a feltalálói tevékenység megítélése számos lépést foglal magában, úgymint- megfelelő-e a találmány feltárása,- a legközelebbi technika állásának meghatározása,- a megoldandó műszaki feladat meghatározása,- a nyilvánvalóság kérdése. Jelen tanulmányban a nyilvánvalóság megítélésére vonatkozó jogesetekkel foglalkozunk. Mivel azonban a fenti szempontok sok esetben igen nehezen elkülöníthetők, ezért elsőként olyan esetet mutatunk be, ahol a nyilvánvalóság megítélése gyakorlatilag visszamegy a legközelebbi technika állásának és a feladatnak a meghatározására, illetve a legközelebbi technika állásának korrekt meghatározása egyértelműen eldönti azt, hogy a találmány nyilvánvaló-e a technika állásához képest vagy sem. S viszont, a legközelebbi technika állásának meghatározása feltételezi a megoldandó feladat tisztázását is. A T 570/91 sz. döntésnél a vita tárgya egy, a felszólalási eljárásban elutasított bejelentés, amelynek főigénypontjai belső égésű motordugattyúra vonatkoznak. Az elutasítás alapját egy olyan irat (Dl) képezte, amely hűtőgép kompresszorában alkalmazott dugattyúra vonatkozik és egy kivétellel a találmány összes jellemzőjét ismertette. A Dl által nem ismertetett jellemző arra vonatkozott, hogy a dugattyún lévő furatok lényegében azonos távolságra helyezkednek el a dugattyúfenéktől és a dugattyú alsó peremétől. További D9 és D10 irat azonban tartalmazott kitanítást a csapszegfurat ilyen elhelyezésére belső égésű motoroknál, s a D1 irat is röviden utalt a kompresszordugattyú belső égésű motorokban való alkalmazására. Ezért a felszólalási eljárás határozata szerint szakember számára nyilvánvaló volt a Dl jellemzőinek D9 vagy D10 alapján való kiegészítése, azaz a találmány kidolgozása. A bejelentő a fellebbezési eljárásban azzal érvelt, hogy a Dl irat kompresszordugattyúra vonatkozik, s nem belső égésű motordugattyúra mint találmánya, ezért nem tekinthető legközelebbi technika állásának sem. Ezen megközelítésben a legközelebbi technika állását a D9, D10 iratok jelentik, ekkor viszont ezek olyan kiindulási pontot képeznek, amely nem vezet a találmány kidolgozásához. A Fellebbezési Tanács döntésében hatályon kívül helyezte az elutasító határozatot és indokolásában lényegében elfogadta a bejelentők érvelését. A döntés indokolásában a Tanács ugyanis hangsúlyozza, hogy bár a szakember teljesen szabad azon döntésében, hogy mit választ kiindulási pontnak találmánya kidolgozásakor, később aztán már természetesen megköti ezen döntése. Ha például egy szakember valamely okból egy bizonyos kompresszordugattyú mellett dönt, akkor továbbfejlesztheti ezt a dugattyút, de a fejlesztés magától értetődő eredménye kompresszordugattyú lesz és nem belső égésű motordugattyú. Másként kifejezve, a kiválasztott legközelebbi technika állásának alkalmasnak kell lennie, vagy legalább lehetőséget kell adnia, esetleg bizonyos módosításokkal, hogy ugyanolyan hatásokat érjenek el vele, mint a szabadalmaztatni kívánt megoldással. Máskülönben egy ilyen kiindulási pont mint technika állása, nem vezethetné a szakembert nyilvánvaló módon a szabadalmaztatni kívánt találmányhoz.
