Iparjogvédelmi Szemle, 2000 (105. évfolyam, 1-6. szám)

2000 / 3. szám - Jogesetek. Szilágyi József: A nyilvánvalóság kérdése az EPO Fellebbezési Tanácsainak döntésében

32 Szilágyi József A Tanács véleménye szerint a legtöbb esetben az tűnik megfelelőnek, ha elsősorban olyan korábbi feltárásokkal foglalkozunk, amelyeknek akár explicit akár implicit mó­don van valami közük a bejelentésben vagy az ellentartott szabadalomban megjelölt feladathoz. Ezen előzmények rendszerint alkalmasak arra, hogy továbbfejlesztve elve­zessenek a szabadalmaztatni kívánt találmányhoz, vagy legalább afelé mutassanak. A legközelebbi technika állá­sa, amely tehát egy nyilvánvaló ellentartás számára a leg­erősebb alapot adná, a fent említett előzmények között keresendő. A nyilvánvalóság, és ezáltal a feltalálói tevékenység megítéléséhez tehát alapvetően fontos a legközelebbi technika állása, illetve a megoldandó feladat korrekt meg­határozása, amely adott esetben nem külön-külön, hanem egymásra épülve történik. Ilyen esetet példáz (egyebek mellett) a T 20/81 sz. döntés, amelyben a Tanács kimond­ja: „Azon célból, hogy az állítólagos előnyöket releváns­nak tekinthessük a találmány alapját képező feladat meg­határozásánál, és hogy ezáltal feltételezhessük a feltalálói tevékenység meglétét, az előnyöket megfelelő bizonyíté­kokkal kell alátámasztani oly módon, hogy az összehason­lítást a leginkább odaillő technika állásával végezzük.” Előnyös hatások meglétét igazolni azonban csak megfele­lően végzett összehasonlítás révén lehetséges. T 197/86 sz. döntésében a Tanács kimondja: „Abban az esetben, ha az összehasonlító vizsgálatokat azért végzik, hogy a felta­lálói tevékenység meglétét a szabadalmaztatni kívánt te­rületen jelentkező továbbfejlesztett hatásokkal igazolják, a legközelebbi technika állásával való összehasonlításnak olyannak kell lennie, hogy a hatásról meggyőzően kitűn­jön: a találmány megkülönböztető jellemzőiből ered. E célból szükséges lehet úgy alakítani az összehasonlítás elemeit, hogy csak a megkülönböztető jellemzőkben tér­jenek el. A T 301/90 sz. döntés kulcsmondata: ismert intézkedés ismert hatásának nem nyilvánvaló alkalmazása új műszaki cél elérése érdekében. A vitatott szabadalmi bejelentés félvezető gyártására vonatkozott, és a felszólalási eljárásban a Felszólalási Osztály is engedélyezhetőnek tartotta, ez után került a Fel­lebbezési Tanács elé az ügy. A vitatott találmány többré­tegű félvezető eszköz gyártási eljárása, melynek során meghatározott minta szerint első réteget képeznek egy má­sodik réteg fölé, amely második réteget maratják és az eszköz félvezető anyaga fölött alakitják ki, és a második réteget úgy maratják ki, hogy az első réteget maszkként használják. Az eljárás jellemzője az, hogy a második réte­get részben izotropikusan maratják, majd a második réteg maradék részét az első réteg maszkként való használatával a második réteg vastagságának irányában anizotropikusan maratják, hogy így nyílást hozzanak létre rajta, aztán az első réteget eltávolítják, és egy harmadik réteget képeznek a második rétegen. A találmány alapját képező probléma az, hogy egy sima mintázat olyan élmentes gravírozott profdját hozzák létre, amely hű mása a maratási maszknak. A szabadalom meg­semmisítését azon az alapon kérték, hogy a technika állá­sát képező Dl irat kitanítást ad, miszerint az anizotrop maratás sima mintázatot eredményez, és 2. ábrája azt is megmutatja, hogy izotropikus maratással elkerülhetők az élek. A szabadalmas érvei szerint viszont az ellentartott irat elsősorban az anizotrop maratásnak a maszk hű repro­dukálásában mutatkozó előnyeire vonatkozik, és nem tár­gyalja az éles peremek elkerülésének problémáját. Továb­bá a technika állása nem tárgyalja anizotrop és izotróp maratás alkalmazását ugyanazon nyílások kialakításánál, illetve az élek lekerekítését további maratással oldják meg. A szakirodalom általában a maratás nem kívánt mellékhatá­saként kezeli a profil elvékonyodását, így a szakirodalom nem ösztönzi, hanem inkább eltántorítja a szakembert attól, hogy elvékonyított profil kialakításával foglalkozzon. A Tanács a fellebbezést elutasította és fenntartotta a szabadalmat. Indokolása szerint a vizsgált találmány alap­ját képező probléma az, hogyan képezzenek nagyon pon­tos és sima nyílásokat a második rétegben elkerülve az éleket a nyílás felső peremén, azon célból, hogy adott vas­tagsággal készülhessen a második réteg (rövidzárlattól mentes szigetelés), annak veszélye nélkül, hogy repedések keletkezzenek a felette lévő viszonylag vékony harmadik rétegben (huzalozás). E probléma megoldása: a második réteg részben izotropikusan van maratva, majd a megma­radó részét anizotropikusan maratják. Azon tényeket figyelembe véve, hogy nagyon pontos és sima nyílások kialakításánál mindig nem kívánatos mel­lékhatásként kezelték az alámetszést, és a technika állása az anizotrop maratási mechanizmushoz kötődik, és akkor fordultak elő sima nyílásokban (érintkező lyukakban) el­­vékonyodások, amikor a maratószer anizotropikus maró hatását fenntartották, és változtatták a maszk tulajdonsá­gait, vagy a maratott anyagét, a Tanács véleménye szerint szakembertől nem volt elvárható, hogy az alámetszést mint negatív hatást átértelmezze az elvékonyodás kialakí­tásának előnyös gyártási lépésévé, amely az éles peremet közelebb viszi az alapanyaghoz. Ezen új műszaki feladat nem tekinthető szakember számára nyilvánvalónak. A feltalálói tevékenység meglétének feltételezéséhez általánosan elfogadott alapelv az, hogy bár normál körül­mények között nem inventív egy ismert intézkedés alkal­mazása egy ismert hatás eléréséhez amikor ezen hatás az intézkedés alapján eleve várható, mindazonáltal az ismert hatással elérhető új és nem nyilvánvaló műszaki eredmény kimutatása új és nem nyilvánvaló eszközzé alakíthatja az ismert intézkedést egy új műszaki feladat megoldásában, azaz hozzájárulást jelent a technika állásához és feltalálói tevékenységet feltételez. A T 441/93 sz. döntés tárgya Kluyveromyces élesztő törzsekkel kapcsolatos találmány. A döntés kulcsmonda­ta: „Ha egy olyan technológiát, melyet korábban egy adott kutatási területen használtak, át kell vinni egy szomszédos kutatási területre, és az átvitellel kapcsolatban szakember azt feltételezi, hogy az rutin munkával nem végezhető el, hanem tudományos kutatást kell végezni, akkor feltalálói tevékenység feltételezhető.” A megsemmisítési kérelemben az ellenérdekű fél kifej­ti, hogy a D21 irat Saccharomyces protoplasztok transz­­formációját ismerteti. így az ismertetettek megismétlése Kluyveromyces törzsekkel nyilvánvaló kellett legyen, kü­lönösen azért, mivel az előbbiben alkalmazott vektor az utóbbi transzformációjánál is alkalmazható. Az átalakítás sikere ésszerűen elvárható volt, mivel D5 irat ugyanezen eljárás végrehajtásával Schizosaccharomyces sikeres

Next

/
Oldalképek
Tartalom