Iparjogvédelmi Szemle, 2000 (105. évfolyam, 1-6. szám)
2000 / 3. szám - Dr. Csiky Péter: Melyik törvényt kell alkalmazni? Válasz a Legfelsőbb Bíróság jogerős végzése fényében
28 Dr. Cs iky Péter ve valamely abszolút vagy relatív kizáró ok miatt eredetileg sem lehetett volna a megjelölést védjegyként lajstromoztatni, a lajstromozási okok és a törlési okok ennyiben egybeesnek. Ebből következően a védjegy törlésére a védjegy elsőbbségének idején hatályos korábbi 1969. évi IX. törvény anyagi jogi rendelkezéseit kell alkalmazni. Tekintettel arra, hogy a Hivatal nem e szabályokat alkalmazta, ez olyan lényeges eljárási szabálysértés volt, ami a bírósági eljárásban nem volt orvosolható. A Fővárosi Bíróság végzése ellen a törlési eljárás kérelmezője (a bírósági eljárásban az ellenérdekű fél) nyújtott be fellebbezést, amelyben a Fővárosi Bíróság végzésének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. A fellebbezés szerint a Fővárosi Bíróság végzése törvénysértő, mert figyelmen kívül hagyta a Vt. 117. §-ának a törvény hatálybalépését és az átmeneti rendelkezéseket megállapító szabályait. A Vt. 1997. július 1-jén lépett hatályba, rendelkezéseit a hatálybalépést követően indult eljárásokban kell alkalmazni. Ahol a Vt. a hatálybalépést követően indult eljárásokban is a korábbi jogszabályok alkalmazását kívánja, ezt kifejezett rendelkezéssel teszi (a Vt. 117. §-ának (3) és (4) bekezdése). E rendelkezések között a védj egy törlési eljárás nem szerepel, amelynek jogalapjai tekintetében a Vt. 33. §-ának (1) bekezdése is a Vt. anyagi jogi rendelkezéseinek alkalmazását támasztja alá. A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság végzését hatályon kívül helyezte és a Fővárosi Bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezés folytán hozott végzésének indokolásában rámutatott: a Vt. 91. §-ának (2) bekezdés b) pontja értelmében a bíróság a védjegyügyben hozott határozatot akkor helyezi hatályon kívül és utasítja új eljárásra a Hivatalt, ha megállapítható, hogy a Hivatal előtti eljárásban olyan lényeges eljárási szabálysértés történt, amely a bírósági eljárásban nem orvosolható. A Legfelsőbb Bíróság szerint abban a kérdésben való állásfoglalás, hogy a védjegy törlése iránti ügyben a jelenleg hatályos törvény, vagy a korábban hatályos törvény rendelkezéseit kell-e alkalmazni, olyan jogszabály-értelmezést jelent, amely önmagában lényeges eljárási szabálysértést és emiatt hatályon kívül helyezési okot akkor sem valósít meg, ha az elfoglalt jogi álláspont téves. Emiatt a Hivatal határozatának hatályon kívül helyezésére, a kérelem érdemi elbírálásának mellőzésére nem volt lehetőség. A Legfelsőbb Bíróság nem tartotta helytállónak a Fővárosi Bíróságnak az alkalmazandó jogszabállyal kapcsolatos álláspontját sem. A Legfelsőbb Bíróság végzésének indokolása rámutat: annak elbírálása során, hogy az 1997. szeptember 28-án kezdeményezett védjegytörlési eljárásban a Vt. rendelkezéseit vagy pedig az 1997. július 1. napjáig hatályos Rvt. rendelkezéseit kell-e alkalmazni, a Vt. hatálybalépésére és az átmeneti rendelkezéseket megállapító szabályokat kell szem előtt tartani. A Legfelsőbb Bíróság szerint a Vt. 117. §-ának rendelkezéseit összevetve megállapítható, hogy a védjegytörlési eljárásra a Vt. nem rendelte el a lajstromozásakor hatályos rendelkezések alkalmazását, azaz a védjegytörlési eljárást a korábban lajstromozott védjegyek esetén sem vette ki az új törvény hatálya alól. A Legfelsőbb Bíróság rámutatott továbbá arra, hogy az eljárás kereteit meghaladja annak vizsgálata, hogy a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (Jat.) 12. §-ának (2) bekezdésében foglalt alapelv, mely szerint jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé, ezáltal sérült-e. Ennek a kérdésnek az eldöntése az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik. Az Rvt. hatálya alatt lajstromozott védjegyekkel kapcsolatban a Vt. hatálybalépését követően indult védjegytörlési eljárások során a Vt. anyagi és eljárási rendelkezéseinek alkalmazása véleményem szerint a Jat. 12. §-ának (2) bekezdésében foglalt alapvető jogelveket nem sérti. Egyrészről a Vt. kihirdetését megelőző időre nem állapított meg semmiféle kötelezettséget, másrészről a Vt. semmilyen „magatartást” nem nyilvánított jogellenessé azáltal, hogy az Rvt. oltalomképességi feltételeitől (lajstromozási akadályaitól) némileg eltérő, új törlési okokat vezetett be. A védjegy mint kizárólagos jog, keletkezésére visszaható hatályú törlése semmiképpen sem fogható fel úgy, hogy az valamilyen „magatartás” jogellenessé nyilvánítása, mivel a védjegytörlési eljárás lényege a lajstromozással keletkezett jog érvényességének, illetve érvénytelenségének vizsgálata. A Vt. ezen új, feltétlen és viszonylagos kizáró okait vizsgálva a törvény megalkotásakor nehezen lehetett volna olyan jogpolitikai megfontolásokat találni, amelyek azt támasztották volna alá, hogy a lajstromozásra rosszhiszeműen bejelentett, a valamely vallási vagy egyéb meggyőződést erőteljesen kifejező jelképből álló, illetve az ügynök vagy képviselő által jogosulatlanul bejelentett védjegyek törlését a korábbi rendelkezések alkalmazásával ne lehessen elrendelni. A Vt. ilyen átmeneti rendelkezéseinek az oka kétségtelenül az, hogy a védjegyoltalom - a műszaki szellemi alkotások időben korlátozott oltalmától eltérően - korlátlanul meghosszabbítható. Ezért ha a több évtizede hatályos védjegyoltalmakkal összefüggésben indult eljárásokban mindig a védjegyek elsőbbsége idején hatályos jogszabályokat kellene alkalmazni, a Vt. kiüresedne, rendelkezéseit a védjegytörlési eljárásokban adott esetben húsz-harminc vagy akár száz év elteltével sem lehetne alkalmazni.
