Iparjogvédelmi Szemle, 2000 (105. évfolyam, 1-6. szám)
2000 / 3. szám - Tanulmányok. Dr. Szarka Ernő: Szabadalmazási követelmények és oltalmi kör genomikus szekvenciáknál
Szabadalmazni követelmények és oltalmi kör genomikus szekvenciáknál 19 Törékeny az az érv is, hogy az EST-ek puszta felfedezések. Az EST-eket (de más DNS-szekvenciákat is) mint kémiai vegyületeket igénylik, amelyeket a szabadalmi rendszer történetében sohasem tekintettek felfedezéseknek, még akkor sem, ha a természetben találták ezeket, mivel az ember technikai beavatkozása ezek hozzáférhetőségéhez feltétlenül szükséges. Még fokozottabban igaz ez az EST-ekre, amelyek cDNS-ek és így tulajdonképpen műtermékek, amelyek a természetben gyakorlatilag nem is fordulnak elő. Kétségtelen, hogy az EST-ek és a belőlük álló könyvtárak egyik szempontjuk szerint információtömeget képeznek, amelyek adatbázisokban találhatók, onnan virtuálisan lekérdezhetők és felhasználhatók. Az a tény azonban, hogy ezek kémiai vegyületek és ha másképpen nem, hibridizációs próbaként alkalmazhatók, nem támasztják alá az esetleges elutasítást azon az alapon, hogy ezek puszta információk. Az újdonság (54. cikk) alapján nehezen lehet belekötni bármely DNS-szekvenciába, amennyiben ez új. A DNS- szekvenciákra vonatkozó igénypontok újdonságának értékelése nem különbözhet más típusú vegyi anyagok újdonságának értékelésétől. Az újdonság megítélésében szerepet játszik egy EST- vagy egyéb szekvencia igénypontjának megfogalmazása, amelyre később, az igénypontok oltalmi körének tárgyalásánál visszatérek. A jelenlegi álláspont szerint újnak tekinthető egy szekvencia vagy nagyobb részszekvencia akkor is, ha ennek valamely egy kisebb részszekvenciája nyilvánosságra került vagy szabadalmat kapott. Fordítva viszont az a helyzet, hogy nem tekinthető újnak egy nyilvánosságra került génszekvencia vagy nagyobb részszekvencia egy kisebb darabja, legfeljebb abban az esetben, ha ez a kisebb darab különös és speciális hasznossággal bír. A feltalálói lépés (56. cikk) talán a legfontosabb a DNS- szekvenciák (ezen belül az EST-ek) szabadalmazhatóságának elbírálásában. Az EPO-ban a feltalálói lépés elbírálásában a probléma/megoldás megközelítést alkalmazzák, így a feltalálói lépést annak alapján bírálják el, old-e meg problémát, más szavakkal van-e hasznossága, továbbá van-e feltalálói hasznosítása. Ennek a gyakorlatnak az alátámasztására idézek két EPO Technikai Fellebbviteli Tanács (Technical Board of Appeal) döntést. A T 22/89 döntésében (BASF) a Tanács kialakítja azt az elvet, hogy egy kémiai vegyület szerkezeti eredetiségének nincs kellő értéke vagy jelentősége a feltalálói lépés megítélésében, hacsak a szerkezet nem felelős a molekula valamely értékes tulajdonságáért. Hasonló álláspont érvényesül a T 939/92 döntésben (AGREVO), amelyben a Tanács úgy határozott, hogy az igénypontok oltalmi körén belül levő vegyületek, amelyekre azonban a megállapított technikai hatás könnyen nem extrapolálható, nem feltalálói lépés eredményei. Ha ezeket a fenti döntéseket az EST-ekre olvassuk rá, akkor arra a következtetésre kell jutnunk, hogy az EPO nem fogadja el ezeknél a feltalálói lépések meglétét csak azon az alapon, hogy az EST-ek kémiai szerkezete eredeti. A feltalálói lépés inkább attól függ, hogy a nevezett molekuláknak van-e valamely olyan technikai (nem feltétlenül biológiai) hatásuk, amely a technika állásából nem következtethető ki. Egy adott DNS-molekulának az a képessége, hogy kötődik komplementer szekvenciájához, aligha nevezhető nem várt technikai hatásnak. Ennél fogva ha egy EST(vagy más) szekvenciánál alkalmazásként csak a komplementeritást említik, a jelenleg uralkodó EPO-esetjog alapján ez feltalálói lépésnek nem tekinthető. [Amint a tanulmány egy másik részében említettem, más kémiai vegyületek esetében egy analitikai eljárásban vagy további kutatásban potenciálisan szerepet játszó vegyületet általában feltalálói lépés eredményének tekintik. Itt tehát a joggyakorlat az adott törvény keretében bizonyos mértékig kettéválik. Saját véleményem szerint az EST-eknek még akkor is szabadalmazhatónak kellene lennie, ha potenciálisan felhasználhatók hibridizációs próbának. Egyéni véleményemet nagy nyilvánosság előtt nem ismertetem, mivel egy ilyen meglehetősen partikuláris kérdésben Magyarországnak vagy a Magyar Szabadalmi Hivatalnak célszerűtlen lenne az EPO-val ellentétes véleményt hangoztatnia.] Az EST-ekkel és általában a szekvenciákkal kapcsolatban a legtöbb kommentár az ipari alkalmazhatóság kérdésével foglalkozik. Az EPC 57. cikk annyit igényel, hogy a találmány tárgya elkészíthető legyen vagy alkalmazható legyen az iparban. Ezen az alapon az EPO-nál ritkán utasítottak el igénypontot. Volt már azonban egy ügy a Fellebbviteli Tanácsnál (T 94/918, Celltech), amelyet a Tanács visszaküldött a Vizsgáló Részleghez megfontolásra egy intermedier szabadalmazhatóságával kapcsolatban. Erről az intermedierről kiderült, hogy konverziója a kívánt végtermékké nem lehetséges; ha ez a végtermékké átalakulás nem valósulhat meg, az intermediernek nincs ipari alkalmazhatósága. A Vizsgáló Részleg ennek megfelelően döntött. Ez a döntés azonban nem feltétlenül olvasható rá az EST-ekre, amelyek sokféle alkalmazhatósággal bírhatnak. Az 57. cikk nem is igényli, hogy a szóban forgó ipari alkalmazás inventív legyen. A fenti döntés, amelyet a Vizsgáló Részleg a Fellebbviteli Tanács javaslatára hozott, jelzi az EPO keményedő magatartását ezen a téren (amelyet talán éppen az EST-ek megjelenése váltott ki.) Egyszerű a helyzet akkor, amikor azoknak a fehérjéknek, amelyet a szóban forgó gén kódol, funkciója meg van határozva. Az EPO elfogadja inventívnek azokat a géneket, amelyek korábban nem voltak ismertek és kódolt fehérjéjük biológiai funkciója mellékelve van, sőt, szabadalmat is adhat ezekre annak ellenére, hogy ezeket a géneket egyszerű rutineszközökkel fedezték fel és jellemezték. Érdekesebb kérdés az, hogy egy olyan DNS-szekvencia, amelynek vagy amely által kódolt fehérjének funkcióját csak számítógépes elemzés támasztja alá, de biokémiai bizonyítékok nem, eleget tesz-e az ipari alkalmazhatóság követelményének? A bioinformatika bizalomra méltó fejlődése alapján igen sok funkcionális doménről ismert a hatása, de egy fehérje természetes környezetében számos más olyan tényező is van, amely befolyásolhatja a molekula funkcióját, mint például adott kofaktorok jelenléte vagy a lokalizálás a sejten belül. A szabadalmazáshoz tehát jelenleg technikai bizonyítékok is szükségesek, amelyek esetleg a szabadalmi vizsgálat alatt végezhetők el és utólag terjeszthetők be. A találmány egysége (EPC 82. cikk) is okozhat gondokat a DNS-szekvenciák szabadalmazásánál. A találmány egységének követelménye csak akkor van kielégítve, ha speciális technikai kapcsolat van azok között a találmá
