Iparjogvédelmi Szemle, 1999 (104. évfolyam, 1-6. szám)

1999 / 2. szám - Dr. Millisits Endre: A Nizzai Osztályozás elve és gyakorlata

A Nizzai Osztályozás elve és gyakorlata 11 közi osztályozás nem kötelezi a szerződő országokat sem a védjegyoltalom terjedelmének megállapítása, sem pedig a szolgáltatási védjegyek elismerése tekintetében”. Teljesen összhangban van ezzel mind a Madridi Meg­állapodás, mind a Jegyzőkönyv. A Madridi Megállapodás 4. cikk 2. mondata szerint: „A 3. cikkben említett termék­vagy szolgáltatási osztályozás a védjegyoltalom körének megállapítása tekintetében a szerződő országokat nem kö­telezi.” A Madridi Jegyzőkönyv 4. cikk (l)(b) pontja sze­rint: „Az áruk és szolgáltatások 3. cikkben említett osztá­lyozása a védjegyoltalom terjedelmének megállapítása te­kintetében a Szerződő Feleket nem kötelezi.” Lényegében a védjegy oltalmi köre (a védjegyoltalom terjedelme) magából a megjelölésből és az árujegyzékéből tevődik össze. Az idézett szabályok tehát a tagállamokra bízzák az áruhasonlóság kérdésében való döntést, amely­nek mind a védjegy-bejelentési, mind a törlési, mind a védjegyoltalom használat hiánya miatti megszűnése iránti eljárásokban szerepe lehet. A Nizzai Osztályozás felépítése a következő: 1. Útmutató a felhasználónak, 2. Általános megjegyzések, 3. Az áru- és szolgáltatási osztályok fejezetcímei (an­golul: heading) és az ezekhez fűzött magyarázó megjegy­zések, 4. Az áruk és szolgáltatások betűrendes jegyzéke. Az általános megjegyzések tartalmazzák az Osztályo­zás felhasználásának modelljét egy-egy konkrét áru vagy szolgáltatás besorolása tekintetében. Ezek szerint: a) megnézzük, szerepel-e valamely osztály fejezetcímé­ben, ha nem, b) megnézzük, hogy a betűrendes jegyzékben szerepel-e, ha nem, c) megnézzük, hogy az osztályokhoz fűzött magyarázó megjegyzésekben említik-e. Ha a termék/szolgáltatás neve nem szerepel, megnézzük- a leginkább hasonló termék/szolgáltatás nevét,- a „legkisebb közös többszöröst”: azt a megnevezést, ami alá az adott termék/szolgáltatás besorolható. Ha az osztályozás ezek alapján sem sikeres, megnézzük az általános megjegyzéseket. Áruknál a) Egy készterméket alapvetően szerepe vagy célja alap­ján kell besorolni. Ha egy késztermék szerepe vagy célja nincs megemlítve egyetlen fejezetcímben sem, úgy azt a hozzá hasonló - a betűrendes jegyzékben megtalálható - késztermékek analógiája alapján kell osztályozni. Ha ilyen lehetőség nincs, akkor egyéb segédfeltételeket - pl. a ter­mék alapanyaga vagy működési formája-kell figyelembe venni. b) Egy többcélú, összetett késztermék (pl. rádiós óra) min­den olyan osztályba besorolható, amelybe valamely funkci­ója alapján beletartozik. Ha ezen funkciók nem találhatók meg egyik fejezetcímben sem, akkor lásd az a) pontot. c) Nyersanyagokat, nem megmunkált vagy félkész ter­mékeket alapvetően alapanyaguk alapján kell besorolni. d) Egy nagyobb termék részegységéül szolgáló alkat­részt alapvetően ugyanabba az osztályba kell besorolni, ahová magát a terméket, kivéve, ha az alkatrészt más cé­lokra is lehet alkalmazni. Ilyenkor lásd az a) pontot. e) Ha egy félkész vagy készterméket az anyaga szerint osztályoznak, és az több különböző anyagból áll, úgy a legfontosabb anyagot kell figyelembe venni. f) Egy-egy termékhez hozzátartozó burkolatot vagy to­kot alapvetően a termékkel megegyező osztályba kell so­rolni. A szolgáltatásokhoz fűzött általános megjegyzések a következők. a) A szolgáltatásokat alapvetően a szolgáltatási csoport fejezetcímeiben felsorolt tevékenységi ágazatokhoz iga­zítva kell besorolni, figyelembe véve a magyarázó meg­jegyzéseket is. Amennyiben ilyent nem találunk, hasonló jellegű szolgáltatást választva a betűrendes jegyzékből, annak analógiáját követve osztályozzunk. b) A kölcsönzés (bérbeadás) jellegű szolgáltatásokat alapvetően ugyanazon osztályokba kell sorolni, mint a kölcsönzés tárgyát képező termékkel végzett szolgáltatást (pl. irodagép-kölcsönzés: 35. osztály, építőipari gépek kölcsönzése: 37. osztály, telefonkölcsönzés: 38. osztály, számítógép-kölcsönzés: 42. osztály). c) Mindazon szolgáltatások, amelyek nem osztályozha­tók az a) pont szerint, a 7. kiadás szerint a 42. osztályba sorolandók. A szakértői bizottság ezt a megjegyzést 1999. januári ülésén törölte a 8. kiadásra nézve, mivel a 45 osz­tály alkalmazásánál megszűnik a 42. szolgáltatási osztály­ban az „egyéb” szolgáltatások besorolásának lehetősége, az osztályozás „zárttá” válik. d) Az említett ülésen az USA javaslatára a szakértői bizottság új c) pontot fogadott el a 8. kiadásra nézve, amely szerint: a tanácsadásból, információadásból vagy konzul­tációból álló szolgáltatásokat általában ugyanazon szol­gáltatási osztályba kell sorolni, mint amire a tanácsadás, információ vagy konzultáció stb. tárgya vonatkozik. Pl. szállítási konzultáció (39. osztály), üzletviteli konzultáció (35. osztály), pénzügyi konzultáció (36. osztály), szépség­­ápolási konzultáció (44. osztály). Annak, hogy a tánács­­adás, információadás, konzultáció elektronikus eszköz út­ján (pl. telefon, számítógép) történik, az osztályozásra nincs hatása. A rujegyzék-értelmezési kérdések Példa egy nehezen osztályozható szolgáltatásra: franchise - nem önálló szolgáltatás, mivel nem közvetle­nül a fogyasztót szolgálja. Lényege az, hogy a franchise átadója és átvevője között szerződés jön létre, amelynek keretében az átadó többféle, a Nizzai Osztályozás szerinti különböző osztályokba sorolt szolgáltatást nyújthat:- szaktanácsadás franchise-ügyekben (35. osztály)- segítségnyújtás üzletvezetéshez, franchise keretében (35. osztály);- finanszírozás franchise keretében (36. osztály);- pénzügyi know-how átadása franchise keretében (36. osztály)- vámügynöki tevékenység franchise keretében (36. osztály);- áruszállítás franchise keretében (39. osztály);- személyzet kiképzése, oktatása franchise keretében (41. osztály);- franchise-szolgáltatások, nevezetesen iparjogvédelmi jogok licenciája, know-how-átadás (42. osztály);

Next

/
Oldalképek
Tartalom