Iparjogvédelmi Szemle, 1999 (104. évfolyam, 1-6. szám)
1999 / 2. szám - Dr. Millisits Endre: A Nizzai Osztályozás elve és gyakorlata
Iparjogvédelmi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 104. évfolyam II. 1999. április DR. MILLISITS ENDRE A Nizzai Osztályozás elve és gyakorlata A Nizzai Osztályozás rövid története Már a múlt század második felében több nemzeti védjegy hatóság felismerte annak szükségességét, hogy osztályozni kellene a bejelentett védjegyeket aszerint, hogy milyen árukra vonatkoznak, annak érdekében, hogy egyrészt megkönnyítsék a védjegyállomány áttekinthetőségét, másrészről csökkentsék a védjegylajstromok túlzsúfoltságát. Az így kialakított nemzeti szintű áruosztályozások természetszerűleg igen különbözőek voltak. Nem csupán az osztályozás szempontjai voltak eltérők, de az osztályok száma is különbözött. (Például Spanyolország 100 osztályt alkalmazott 10 csoportra bontva, míg Németország 41 osztályt, az Egyesült Királyság 54 osztályt stb.) A Párizsi Uniós Egyezmény megkötése után nem sokkal már megfogalmazódott az igény a harmonizációra, az egységesítésre, ez a munka azonban még évtizedeket vett igénybe. Az első, kifejezetten a témának szentelt nemzetközi tanácskozást 1904-ben tartották. Az első diplomáciai szintű konferenciára csak 1929-ben került sor Bemben. Ekkor 34 áruosztályt javasoltak, mintegy 20 ezer konkrét árumegnevezéssel. Az első, valóban nemzetközi szintű osztályozást a Szellemi Tulajdon Oltalmának Egyesült Nemzetközi Irodája (BIRPI) - a W1PO jogelődje - tette közzé 1935-ben. Ez a publikáció is 34 áruosztályt tartalmazott. Az ismert történelmi körülmények is bizonyára közrejátszottak abban, hogy a nemzetközi egyezmény megkötésére 1957-ben került sor. Az áruk és szolgáltatások védjegylajstromozás céljából történő nemzetközi osztályozására vonatkozó Nizzai Megállapodást az 1957. júniusi nizzai diplomáciai konferencián hozták létre. A Nizzai Megállapodás 34 áruosztályt tartalmazott, és 1961. április 8-án lépett hatályba. A szolgáltatási védjegyek később alakultak ki, mint az áru-, illetve kereskedelmi védjegyek. Az egyes államok fokozatosan ismerték el a szolgáltatási védjegyek lajstromozhatóságát. A fontosabb államok közül azNSZK 1979- ben, Anglia 1984-ben, Svájc csak 1992-ben szabályozta a szolgáltatási védjegyek oltalmát. Az USA 1949-ben vezette be szolgáltatási osztályozását. Ekkor az 52 áruosztályhoz csatolták a 100-107. osztályokat: 100. osztály: Vegyes 101. osztály: Reklámozás és ügyletek 102. osztály: Biztosítás, pénzügyek 103. osztály: Építés és javítás 104. osztály: Távközlés 105. osztály: Szállítás és raktározás 106. osztály: Anyagmegmunkálás 107. osztály: Nevelés és szórakoztatás A Nizzai Osztályozás gyakorlatilag az USA-beli osztályozást vette át, még sorrendiségében is, kivéve, hogy az egyéb szolgáltatásokat 42. osztályként a sor végén szerepelteti. A szakértői bizottság a további nyolc szolgáltatási osztályt 1962-ben fogadta el. A Nizzai Megállapodást 1967-ben Stockholmban és 1977-ben Genfben felülvizsgálták. A Megállapodás lényege az, hogy tagországai az ipari tulajdon oltalmára létesült Párizsi Uniós Egyezmény keretén belül külön uniót hoztak létre az ún. Nizzai Osztályozásnak védjegyek lajstromozásához való alkalmazásáról. A Nizzai Megállapodás valamennyi tagországa védjegyek lajstromozásánál aNizzai Osztályozást köteles alkalmazni, vagy alapvető osztályozási rendszerként vagy kiegészítő osztályozásként. Köteles továbbá azon áru-, illetve szolgáltatási osztályok sorszámát védjegylajstromozásra vonatkozó hivatalos dokumentumaiban és közleményeiben feltüntetni, amelyek az adott védjegyre vonatkoznak. ANizzai Megállapodás tagországainak védjegylajstromain kívül a Nizzai Osztályozást kötelezően alkalmazzák a WIPO Nemzetközi Irodájában, a védjegyek nemzetközi lajstromozására kötött Madridi Megállapodás, valamint a védjegyek nemzetközi lajstromozására kötött Madridi Megállapodáshoz kapcsolódó Jegyzőkönyv alapján, továbbá a Szellemi Tulajdon Oltalmának Afrikai Szervezete (OAPI) és a Benelux Védjegyhivatal, végül az OHIM által végzett lajstromozásnál. (Jelenleg 52 állam, illetve szervezet.) A Nizzai Osztályozást további 87, a Madridi Megállapodáshoz nem csatlakozott országban, illetve szervezetnél is alkalmazzák. Magyarországon 1970-ben hirdették ki aNizzai Megállapodást, amelynek hazánk a genfi szöveg alapján részese. Az Országos Találmányi Hivatal 1991-ben adta ki a Nizzai Megállapodás szerinti osztályozás betűrendes jegyzékének magyar nyelvű fordítását.
