Iparjogvédelmi Szemle, 1999 (104. évfolyam, 1-6. szám)
1999 / 1. szám - Hírek, események. A szakköri munka, mint az innovatív gondolkodásra nevelés színtere
34 Hírek, események májukkal. Ezek a munkák szintén részei a pályázatnak. Négy ilyen pályamű készült el. Másrészt pedig szeptemberre terveztem egy valódi „brainstorm”-ot. A nyár számomra volt fontos, hiszen nekem az értékelemzés módszerét kellett tanulmányoznom, és felfrissítenem atémával kapcsolatos ismereteket. E módszer alapján kívántam még hatékonyabbá tenni a szakköri munkát. Az első foglalkozáson a szakkör tagjaival megbeszéltük az ötletroham segítségével, milyen témakörben fogunk dolgozni. A választás a környezetvédelemre esett. Ezután szűkítenünk kellett a kört. Az első gondolat meg is maradt: a hulladékfeldolgozás, hulladékhasznosítás lesz az a téma, amivel foglalkozunk majd. A diákok azt a feladatot kapták, nézzenek körül környezetükben és próbáljanak olyan még meg nem oldott problémát találni, amelyre megoldást keresünk. A következő héten sok ötlettel jelentek meg a tanulók. Néhány ezek közül: akkumulátor begyűjtése és hasznosítása, a pillepalackok begyűjtése és hasznosítása, az alumínium sörös- és üdítősdobozok begyűjtése és hasznosítása, olyan áramkör tervezése, amely az elektromos készülékek standby állapotának energiafogyasztását csökkentené stb. A tagok az alumínium sörös és üdítős dobozok begyűjtését és hasznosítását választották, és hozzákezdtek, hozzákezdtünk a probléma végiggondolásához. Öt gyerek készített egy-egy egyoldalas kiindulási anyagot, egy tanuló a végtermék eladhatóságát elemezte, két tanuló pedig azt járta körül, hogy a begyűjtött dobozokat átveszik-e, és ha igen, akkor mennyiért. Iskolánkban eddig ilyen szemléletű foglalkoztatás nem volt. A módszert már régebben ismertem és szerettem volna kipróbálni. A kreativitás és az életkor között szoros az összefüggés. A kreativitás, az alkotóképesség a kisgyermekkorban a legnagyobb, ötéves kortól csökkeni kezd. A tapasztalat, amely az életkor előrehaladtával növekszik, bizonyos mértékben korlátozza a képzelőerő működését. Az újításhoz, az új dolgok előállításához viszont mindkettőre egyszerre van szükség. A kreativitás és a tapasztalat 35 éves kor táján egyenlítődik ki. József Róbert új módszert dolgozott ki a kreativitás fejlesztésére, melynek neve: csoportos kreativitási foglalkoztatási rendszer. (Elet és Tudomány, 1994. 2. sz. 54-55. oldal; 1995. 3. sz. 78-79. oldal). A módszer az 1947-ben az Egyesült Államokban kialakított értékelemzés nevű rendszernek gyermekekre való alkalmazása. Japán az értékelemzéssel lett gazdasági nagyhatalom: új termékeik 85 százalékát fejlesztették ki ezzel a módszerrel. Az értékelemzés a „termék” funkciói, betöltendő feladatai és ezek költségei viszonyának sokoldalú elemzése, valamint a „termék”-nek a műszaki és gazdasági szempontból egyaránt a legkedvezőbbet megközelítő érték elérésére való átalakítása. A módszer ismérvei: egy meghatározott, lehetőleg számszerűsített cél elérésére irányuló törekvés; a funkció és a funkció-költség párok elemzése; meghatározott munkalépések szerint végzett csoportmunka; az alkotó bírálat és az alkotó munka szabályainak alkalmazása a kedvező megoldás elérése végett; sokoldalú szakmai szemlélet^ Az értékelemzés alkalmazható meglévő termékre és új termék kifejlesztésére.) Az Együtt-jobbat! rendszerben az új termék kifejlesztésének módszere kerül alkalmazásra, figyelembe véve azt, hogy a gyermekek nem egy meghatározott gyártókörnyezetben élnek, és képzeletük akkor a leghatékonyabb, ha az, egy általuk szükségesnek vélt termék kifejlesztéséhez szükséges. A gyermekek többnyire nem ismerik a jelenlegi megoldásokat esetleg azt tudják, miért nem használható, adható el jól s ismeretlen számukra a termékek gyártási költsége, bár becsléseket tudnak tenni. Ezen okok miatt az eredeti módszert meg kell fosztani a teljes költségszámítástól, a versenyképesség, az olcsó ár csak egy szempont. A módszer legfőbb célja, hogy az új „termék kifejlesztése” révén megismerkedjenek a csoportmunkával, és saját tapasztalataik alapján kialakuljon bennük az együttműködési készség. A munkacsoport létszáma maximum 20 fő, de mindenképp páros szám, mivel ennek a későbbiek folyamán fontos szerepe lesz, a gyermekek párban is fognak együtt dolgozni. A munka időtartama előreláthatólag 10 hét. Ez heti egy találkozást jelent, a hét többi napjain önálló munka folyik. A munka során nagy mértékben támaszkodunk a számítógép, a számítástechnika által nyújtott lehetőségekre. Minden résztvevő az iskolai számítógépes hálózaton saját azonosítóval rendelkezik, és eléri a csoport által közösen használt levelesládát, ahol a közös foglalkozások közötti időben elhelyezhetik társaik számára a különböző üzeneteket. Erre azért van szükség, mert a csoport összetétele tetszőleges lehet, nincs semmilyen megkötés. A különböző osztályokból, különböző korú gyermekek is együtt tudnak működni, megismerik egymás munkáját. A foglakozásokon elő tudjuk venni a már elkészített anyagokat és ezt azután közösen dolgozzuk fel. Mivel iskolánk műszaki középiskola, ezért a problémák jó része műszaki jellegű lesz (ez nem feltétlenül lesz így). Ezért szükségessé válhat, hogy az esetleg felvetődő problémákra az iskolán kívül keressenek a diákok megoldást. Itt használhatják ki az Internet lehetőségeit. Ezeken keresztül a probléma megoldásához kapcsolódó ismeretekhez juthatnak hozzá. Megtalálhatják az esetleg már kész, működő megoldásokat, találhatnak a világ különböző országaiban hasonló érdeklődésű gyermekeket, velük megvitathatják a felmerült nehézségeket, közösen kereshetik a megoldást. Zsigó Zsolt
