Iparjogvédelmi Szemle, 1999 (104. évfolyam, 1-6. szám)
1999 / 5. szám - Rácz László, dr. Vida Sándor: A kutatási és fejlesztési megállapodások egyes csoportjainak mentesítése a versenykorlátozások tilalma alól
Iparjogvédelmi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 104. évfolyam V. 1999. október RÁCZ LÁSZLÓ - DR. VIDA SÁNDOR A kutatási és fejlesztési megállapodások egyes csoportjainak mentesítése a versenykorlátozások tilalma alól A téma ipaijogvédelmi és versenyjogi komplexitására tekintettel célszerű előbb általános áttekintést adni, mielőtt a kérdés kartelljogi részének vizsgálatába bocsátkoznánk. I. A kutatási szerződés a magyar polgári jogban A kutatási szerződés fogalmát a Ptk. 412. § (1) bekezdésének első mondata úgy határozza meg, hogy „a kutatási szerződés alapján a vállalkozó kutatómunka végzésére, a megrendelő pedig díj fizetésére köteles”. Minthogy a kutatómunka eredményeképpen gyakran új szellemi alkotásokat (gyakorlatilag műszaki megoldásokat) hoznak létre, a törvény meglehetős részletességgel szabályozza azt a két esettípust, ami az ily módon létrehozott szellemi alkotások (találmány, know-how) felhasználása esetén irányadó. A Ptk. 412. § (1) bekezdése szerint nevezetesen a) ha a megrendelő a rendelkezés jogát kiköti, a vállalkozó a szellemi alkotást csak saját belső tevékenységéhez használhatja fel, nyilvánosságra nem hozhatja; b) ha a megrendelő a rendelkezés jogát nem köti ki, a szellemi alkotást csak saját üzemi tevékenysége körében használhatja fel, nyilvánosságra nem hozhatja, harmadik személlyel nem közölheti; ilyen esetben a szellemi alkotással a vállalkozó szabadon rendelkezik. A kutatási szerződés alapján létrehozott szellemi alkotások felőli rendelkezésről szóló ezen szabály nem új, a Ptk. 1993. évi módosítását megelőzőleg, az a szállítási és vállalkozási szerződésekről szóló 7/1978 (II.l.) Korm. sz. rendelet 97. § (1) bekezdésében szerepelt, és a Ptk. korszerűsítése alkalmával onnan lett oda beemelve. A Ptk. Kommentárjában Szilágyi azt mondja, hogy e rendelkezésből arra lehet következtetni, hogy ez a szellemi alkotások felhasználásáról szóló orientáló szabály a kutatási szerződés egyik lényeges elemét képezi. Ezt a gondolatot a magunk részéről azzal egészítjük ki, hogy magának a találmánynak, know-how-nak létrehozása ugyanakkor a kutatómunkával nyújtott szolgáltatásnak kiemelkedő eleme. A kutatási szerződések szabályozásának egy másik iparjogvédelmi vetülete a Ptk. 414. § (3) bekezdésében jut kifejezésre, amely szerint a vállalkozó szavatol azért, hogy harmadik személynek nincs olyan joga, amely a szolgáltatás felhasználását megakadályozza vagy korlátozza. Ezzel a rendelkezéssel a törvény azt kívánja megakadályozni, hogy a kutató olyan oltalom alatt álló találmányokat építsen be kutatási jelentésébe, ajánlásaiba, amelyek a szabadalmas hozzájárulása nélkül nem használhatók fel. A mások jogait figyelmen kívül hagyó kutatási jelentés ugyanis több kárt okozhat, mint amennyi hasznot a kutatómunka elvégzése jelenthet. Ez a rendelkezés kétirányú magatartásra készteti a kutatási szerződést aláíró feleket:- a kutatót arra, hogy szabadalomkutatást végezzen vagy végeztessen, még akkor is, ha meggyőződése, hogy az újszerű megoldást ő hozta létre, s az elvégzett szabadalomkutatásról a kutatási jelentésben is beszámoljon;- a megrendelő pedig arra, hogy kísérletet tegyen, hogy a szabadalom jogosultjával hasznosítási szerződést kössön, ha pedig ezt nem kívánja, vagy az nem sikerül neki, akkor másfajta műszaki megoldást keressen. A bírói gyakorlat szemléltetésére csupán egy jogesetről emlékezünk meg röviden: alperes vállalkozó kutatási szerződés alapj án kötelezettséget vállalt utcai parkolóórák műszaki fejlesztésére, amely készülékre szabadalmi bejelentést tett. A szerződésben kikötött teljesítési határidő eredménytelenül telt el, mert a parkolóóra burkolatának elkészítése nehézségekbe ütközött. Többszöri levélváltás után a megrendelő felperes oly módon vállalta a burkolat elkészítését, hogy biztosítja a vállalkozó alperes részére a munkaerőt és a munkaeszközöket, a gyártás pedig munkaidő után az alperes megbízása és a felperes engedélye alapján történik. A prototípusok átadására a felek újabb határidőt állapítottak meg. A vállalkozó alperes azonban e határidő lejártát követően import beszerzési gondokra hivatkozással további haladékot kért a teljesítésre, majd hat hónap múlva a felperes felhívására bejelentette, hogy 2 db parkolóóraprototípus elkészítése előreláthatólag csak további három hónap múlva várható. A felperes e bejelentés alapján érdekmúlás címén elállt a szerződéstől. Az alperes az elállást nem fogadta el. Az első és a másodfokú bíróság kötelezte a vállalkozót, hogy a felvett 200 000 Ft részfizetést fizesse vissza a megrendelőnek. Az ítéletek indokolása szerint a felek között a Ptk. 412. §-ában szabályozott kutatási-fejlesztési szerződésjött létre, amely magában foglalta a kutatási-fejlesztési
