Iparjogvédelmi Szemle, 1999 (104. évfolyam, 1-6. szám)

1999 / 5. szám - Tanulmányok. Dr. Hajdú Tamásné: A „korábbi nyilvános gyakorlatbavétel” újdonságrontó hatása

A „korábbi nyilvános gyakorlatbavétel” újdonságrontó hatása 9 T 809/95 A vitatott szabadalom tárgya egy zárható kiöntőrésszel ellá­tott, összecsukható műanyag palack volt, amelynek az alján és a köpenyrészén elrendezett hajtogatás lehetővé tette, hogy a falaira kézzel gyakorolt nyomás hatására a palack térfogatát lecsökkentsék. Az Alpha-Institut a gyártó cég megbízásából piacfeltárási teszt lebonyolításába fogott a megtámadott sza­badalom elsőbbségi időpontját megelőzően. Maga az a tény, hogy a gyártó cég kiválasztott egy olyan tesztváltozatot, amelynél a tesztben résztvevő személyek a szóban forgó palackokat hazavihették, arra enged következ­tetni, hogy maga a gyártó sem igazán helyezett súlyt a sza­badalomjogi értelemben vett titoktartásra. így aztán igazán nem volt várható, hogy az Alpha-Institut - szokásos gyakor­latától eltérve — az általa véletlenszerűen kiválasztott teszt­személyeket titoktartásra kötelezze. Egy, a Tanács elé teij esz­tett iratból kiderült, hogy adatvédelmi okokból nem volt szo­kásos a tesztszemélyek nevének a rögzítése, így a Tanács nem látta vélelmezhetőnek egy hatásos titoktartási megállapodás létrejöttének a lehetőségét sem. A Tanács egy másik ügyben (T 830/90) hozott határozatot idézve úgy találta, hogy meg kell még vizsgálnia, hogy felté­telezhető-e a tesztszemélyeknek a körülményekből fakadó ti­toktartási kötelezettsége, illetve, hogy maguknak a tesztszemé­lyeknek érdekükben állt-e a titoktartás. A Tanács mindkét kér­désben nemleges álláspontra helyezkedett a következő okok miatt. A tesztszemélyek nem álltak munkavállalói, illetve üzleti kapcsolatban az Alpha-Instituttal. A piacfelmérési tesztben va­ló részvételük teljes mértékben esetleges volt, amit bizonyos kisebb tiszteletdíjjal honoráltak. Mivel a tesztszemélyek nem tevékenykedtek a csomagolásfejlesztés vagy - gyártás terüle­tén, az is kizárható, hogy a teszttermékkel kapcsolatos infor­máció titokban tartása az érdekükben állt volna. Az alatt a hét alatt, amíg a mosószerrel teli tesztpalackok a tesztszemélyek otthonában voltak kipróbálás céljából, feltételezhető, hogy az a személyek relatíve széles köre (pl. maga a tesztszemély, an­nak családtagjai, esetleges látogatók), és ezáltal az EPC 54(2) cikkelye szerinti értelmezésű nyilvánosság számára a használat révén hozzáférhetővé lett téve. A szabadalmas arra utalva igyekezett kivédeni a táma­dást, hogy a tesztszemélyek nem voltak szakemberek és a korábbi, T 877/90 számú döntésre hivatkozott ezzel kap­csolatban. Ez a határozat egy tudományos előadáson el­hangzott szóbeli ismertetésre vonatkozott, annak az el­hangzott információ hozzáférhetősége szempontjából va­ló értékelésére. A hozzáférhetővé tétel ott azzal a feltétellel lett összekapcsolva, hogy a hallgatók soraiban szakembe­reknek kellett ülniük, akik képesek voltak az előadáson elhangzottaknak a megértésére. A Tanács leszögezte, hogy az ilyenfajta mérlegelés helyénvalónak tűnhet egy szóbeli ismertetés vizsgálatánál, nem vihető át azonban arra az esetre, amikor egy tárgynak szabad használatra va­ló rendelkezésre bocsátása révén megvalósuló hozzáférés­ről van szó. Az EPC ezen esetre mértékadó 54(2) cikkelye ugyanis csak a „nyilvánosság” fogalmát ismeri, és nem állít feltételt a „szakember” vonatkozásában. Az adott ügy­ben a teljesség kedvéért még azt is hozzátette az ügyben eljáró Tanács, hogy a kiadott Alpha-palackok minden lé­nyeges jellemzője tisztán külső szemrevételezés révén megismerhető volt, és nem volt szükség bármiféle szaktu­dásra a palack alján és köpenyrészén elrendezett hajtások nyomás hatására való együttműködésének a felismerésére. A Tanács végezetül még megállapította, hogy az Alpha­­palackokat már a tesztszemélyek háztartásában való sza­bad használat révén az EPC 54(2) cikkelye szerinti tech­nika állásához tartozónak kell tekinteni, nem szükséges azzal foglalkozni, hogy mi lett a palackok sorsa a tesztidő­szak letelte után. Általánosságban tehát megállapítható, hogy egy termék piackutatási célú használatba adása nyilvános korábbi gyakorlatbavételnek minősülhet. Végezetül néhány további szempont... A konkrét jogesetek elemzése mellett az Európai Sza­badalmi Hivatal módszertani útmutatójában foglalt aján­lások is alapul szolgáltak a hazai joggyakorlat kialakulá­sához. Az útmutatóban foglalt megfontolások mára már rutinszerű alkalmazást nyertek a nyilvános gyakorlat­bavétel újdonságrontó hatásának a megítélésénél. Ezek az ajánlások az alaphelyzeteket kezelik, amennyiben a leg­gyakrabban előforduló eseteket értékelik. Gyakorlatbavétel alatt nemcsak a találmány előállítását kell érteni, hanem a találmány rendeltetésének megfelelő bármiféle használatát is. A gyakorlatbavétel egyik leggya­koribb formája a találmány szerinti termék forgalomba ho­zatala. A technika állásához tartozás szempontjából a gyakorlatbavétel rendszeressége nem követelmény, akár egyetlen példányban előállított szerkezet eladása vagy tu­dományos, illetve üzleti célból történt nyilvános bemuta­tása elegendő ahhoz, hogy a megoldás a technika állásának részévé váljon. A gyakorlatbavétel akkor újdonságrontó hatású, ha nyilvános, vagyis a megoldás bárki számára hozzáférhe­tővé vált (pl. közönség előtti bemutatás, nyilvános hasz­nálat, forgalomba hozatal). Az anterioritássá váláshoz a hozzáférésnek, a megismerésnek a lehetősége is elegendő. Nem lehet nyilvánosnak tekinteni a gyakorlatbavételt, ha a találmányt zárt üzemen belül használják, azokat ugyanis nem tekintheti meg bárki, az üzem dolgozóit pedig titoktartási kötelezettség terheli. Nem nyilvános a gyakorlatbavétel, ha az személyek meghatározott köre, meghívottak jelenlétében zajlik. A gyakorlatbavétel helye a nyilvánosságra jutás szem­pontjából közömbös. Egy megoldásnak a világ bármely részén történt gyakorlatbavétele azt eredményezheti, hogy a megoldás a technika állásának részévé válik. Egy kiállításnak vagy egy bemutatásnak a „nyilvános­ság” fogalmi kelléke, ennek ellenére egy kiállításon való bemutatás nem tekinthető nyilvánosságra jutásnak abban az esetben, ha maga a konkrét megoldás külső szemrevé­telezés útján nem ismerhető meg (pl. zárt műszertokban elhelyezett elektromos kapcsolási elrendezés). Ugyanígy nem válik a technika állásának részévé egy kereskedelmi forgalomba hozott megoldás sem, ha a találmányt a kész­termék alapján nem lehet analizálni, reprodukálni. A korábbi jogeseteket és a módszertani fejtegetéseket, ajánlásokat tanulmányozva összefoglalásképpen talán át­értékelhetjük helyzetünket, a hazai jogesetek kis száma ellenére sem vagyunk reménytelen helyzetben, amikor a nyilvános gyakorlatbavétel újdonságrontó hatásának mér­legelésére vonatkozóan egységes, nemzetközi szinten is elfogadható joggyakorlatot igyekszünk kialakítani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom