Iparjogvédelmi Szemle, 1999 (104. évfolyam, 1-6. szám)
1999 / 4. szám - Tanulmányok. Dr. Sili Dóra: A választottbíráskodás; a WIPO Választottbírósági és Közvetítő Központja
A választottbíráskodás; a WIPO Választottbírósági és Közvetítő Központja 3 A gyors eljárás lehetősége teremtődik meg azáltal, hogy a felek az eljárási rendben szabadon állapodnak meg. A döntési szabadság egyetlen korlátja a „fair” eljárás követelménye. Az eljárás rendjét nem kell okvetlenül előre meghatározni, a konkrét kérdéseket a felmerülésükkor is rendezhetik a felek. A választottbíróságok esetében nem jön szóba a rendes bíróságokra jellemző túlterheltség, hiszen a választottbíróság mindig egy adott ügy elbírálására létesül. A választottbíráskodás további előnye a szakértelem kívánalmának érvényesítési lehetősége. A jogvita tárgyának jellegzetességei ismeretében választják ki a bírájukat a felek, így egyéni érdekük és felelősségük, hogy az ügyben kellő hozzáértéssel rendelkező bíró járhasson el. A választottbírósági eljárás olcsó, mert a választóttbírák tiszteletdíja szerény mértékű és a gyors eljárás költségkímélő. Ha a pert indító fél hamarabb hozzájut a jogosan követelt pénzéhez, akkor azzal még további károktól „menekülhet meg”. Méltányolandó üzleti érdeket biztosíthat az, hogy a választottbírósági eljárás nem nyilvános. A magánjogi bíráskodás a vagyoni kérdéseknek a szabad rendelkezési jog talajából sarjadó jogvita-rendezési módja. A választottbíráskodási eljárást igen gyakran „ barátságos eljárásként" is emlegetik. A jogintézmény fejlődése során az eljárást lefolytató személyek hol döntési jogosítvány birtokában jártak el, hol pedig csak „baráti közvetítőként”. Az eljárás célja a minden félnek elfogadható megoldás keresése és nem a szigorú „igazságosztás”. Előnye a választottbíráskodásnak, hogy a „szigorú jog” alkalmazása helyett teret enged a méltányosság érvényesülésének. A rendes bíróságok igen lassan képesek követni a gazdasági élet gyors változásait. Gyorsan élő korunk azt kívánja, hogy a gyorsabb ütemű választottbíróságok ítélkezzenek. A nemzetközi választottbíráskodás területén további kedvező tényezők is nevesíthetők. Ilyen a választottbíráskodás neutralitása. A választottbíráskodás helyének szabad megválasztása lehetőséget ad arra, hogy a felek saját honosságuktól különböző államot jelöljenek meg ítélkezési fórumként, amely a pártatlan döntés előfeltétele is lehet. Ugyanez elmondható a jogvita eldöntésének alapjául szolgáló anyagi jog szabad megválasztásáról is. Végezetül megemlítendő a végrehajtás kérdése. A New York-i Egyezmény alapján a külföldi választottbírósági ítéletek korlátozás nélkül végrehajthatók. Ezzel szemben a rendes bíróságok ítéleteit az államok csak kétoldalú jogsegélyegyezmények alapján és annak feltételei szerint hajtják végre. A választottbíróságok fajtái A választottbíróságok két alapvető kategóriába sorolhatók:- ad hoc és- intézményes állandó választottbíróságok. Az ad hoc választottbíróság csak az adott ügy eldöntésére alakul, az eljárás részletes szabályait a felek határozzák meg. Gyakran állapodnak meg abban, hogy az ad hoc választottbíróságnak valamelyik nemzetközi szervezet által kidolgozott mintaszabályzat szerint kell eljárnia. Intézményes választottbíróságról akkor van szó, ha a választottbíróságnak fix szervezete van. Ide tartoznak azok a fórumok is, amelyek tevékenységüket nemzetközi egyezmény alapján fejtik ki. NEMZETKÖZI KERESKEDELMI VÁLASZTOTTBÍRÓSÁGOK Az előző fejezetek rövid áttekintést adtak a nemzetközi közjog választottbíráskodással kapcsolatos történetéből és fogalmáról. Ez a fejezet a nemzetközi magánjogon belül a nemzetközi kereskedelmi választottbíróságok lényeges vonásait ismerteti. A választottbíráskodás jogintézménye az állami bíráskodást megelőzően és előbb az államok közötti nemzetközi közjogi jellegű, majd a kereskedők egymás közötti belföldi kereskedelmi jellegű jogvitáinak a rendezésére alakult ugyan ki, igazi jelentőségét azonban a nemzetközi kereskedelmi jogviták rendezése terén nyerte el. Az állami bíráskodás kialakulásával a választottbíráskodás szinte minden jogterületen háttérbe szorult, másodlagossá vált, kivéve a nemzetközi kereskedelmi jogvitákat, amelyek elbírálása terén a választottbíráskodás a viták rendezésének általánosan elfogadott és világszerte uralkodó módja lett. A XX. században világszerte tapasztalható az a jelenség, hogy a nemzetközi kereskedelemben résztvevő üzletemberek üzleti kapcsolataikat szolgáló magánjogi megállapodásaikban egyre többször kötik ki jogvita esetére valamely választottbíróság hatáskörét. A nemzetközi kereskedelmi választottbíróság XX. századi dinamikus fejlődésének egyik legjellemzőbb vonása a jogvitára alkalmazott jog denacionalizálása. Dr. Csehi Zoltán 1995-ben „A nemzetközi kereskedelmi bíráskodásra alkalmazandó szabályok meghatározása” című tanulmányában denacionalizálás alatt azt értette, hogy az úgynevezett „ lex mercantoria " XX. századi jelenség lett és a választottbírósági eljárás jogát az „általános jogelvek” alapján határozták meg. Ma az a tendencia, hogy a felék kivonják az eljárást egy adott állam anyagi és eljárási joga alól. Az eljárás joga a választottbíráskodás székhelyétől eltérő jog alkalmazása - a lex fari, pontosabban a lex loci arbitri (vagyis a választottbíráskodás magánjogi szerződésen alapuló „magánbíróságot” jelent, így a választottbíróságnak lex loci arbitri-fa van, nem úgy mint a rendes állami bíróságnak, amelynek lex fari-fa van) feláldozása - az állami immunitás újabb lazulását mutatja. Az alkalmazott anyagi és eljárási jog denacionalizálása adott esetben kompromisszumos megoldásként jelentkezik az eltérő kultúrkörhöz, jogrendszerhez, politikai és gazdasági berendezkedéshez tartozó gazdasági szereplők vitáinak hatékony és mindegyik fél számára méltányos megoldásában. A jelenlegi nemzetközi választottbíráskodásban a jogvitára alkalmazandó anyagi jog, kollíziós jog és az eljárás szabályainak a meghatározása is alaposabb megfontolást igényel, mert a lex fari elve már meghaladottá vált. A fenti három jogválasztás közül az eljárás szabályainak a meghatározása a leglényegesebb témám szempontjából. A nemzetközi választottbíráskodás eljárási jogára:- nemzetközi jogforrások, így egyezmények és bírói gyakorlat,
