Iparjogvédelmi Szemle, 1999 (104. évfolyam, 1-6. szám)

1999 / 4. szám - Tanulmányok. Dr. Sili Dóra: A választottbíráskodás; a WIPO Választottbírósági és Közvetítő Központja

2 Dr. Sili Dóra meg. A választottbíróságot igénybe vevő államoknak kompromisszumban kell vállalniuk, hogy vitáikat ilyen úton rendezik. Meghatározzák még a vita tárgyát, a választottbírók megnevezésének határidejét, az eljárási szabályokat és a költségelőleget. A felek egy vagy több válsztottbírót jelölnek ki. Az egyezmény rendelkezik a bí­róság megalakításáról is. Az eljárás írásbeli előkészítésre és szóbeli tárgyalásra oszlik. A bíróság határozatait szó­többséggel hozza és ítéleteit indokolja. Az ítélet végérvé­nyes, tehát nincs helye jogorvoslatnak, de a felek a komp­romisszumban fenntarhatják maguknak a perújítás jogát. A két hágai békekonferencia lehetővé tette a gyorsított eljárás lefolytatását ezekben az ügyekben. Fél évszázaddal később az ENSZ Nemzetközi Jogi Bi­zottsága is foglalkozott a választottbírósági eljárás szabá­lyainak kidolgozásával. Egyezményt szerettek volna lét­rehozni, de a nagy ellenállás miatt megelégedtek minta­­szabályok felállításával. Ezeket az 1958. évi ülésszakon végleges formába öntötték. Az államok jogkörét erősen korlátozták és az ENSZ Nemzetközi Bíróságát messzeme­nő beavatkozásra jogosították fel. Az állami szuverenitás ilyen irányú korlátozása miatt a szélesebb körű gyakorlati érvényesülésre nem került sor. A választottbíróságok sajátos formáját jelentették az el­ső világháborút befejező Párizs környéki békékben, így a trianoni békeszerződésben is meghatározott vegyes dön­tőbizottságok. A hágai békekonferenciákon a választottbíráskodás in­tézményessé tételét szorgalmazták, így jött létre az Állan­dó Választott Bíróság (ÁVB.). A megnevezés megtévesz­tő, mivel e szervből hiányzott az állandóság jellege. Csak a választottbíróknak alkalmas személyekjegyzékét hozták létre, akikből a választottbíróság könnyebben alakítható ki. A superarbiternek, a bíróság elnökének kijelölése je­lenti a legnagyobb nehézséget, mert a döntő szó őt illeti meg az adott vitában. Az ÁVB. székhelye Hágában van. Itt működik segédhivatalaként a Nemzetközi Iroda. Az Á.V.B. érdemleges tevékenységét az első világháború előtt fejtette ki. Az első világháború után az Állandó Nem­zetközi Bíróság feleslegessé tette létét. Az ÁVB. formai­lag még ma is fennáll, de az ENSZ Nemzetközi Bírósága a helyébe lépett. A Nemzetek Szövetsége Egyezségokmánya alapján az első világháború után létrehoztak egy valóban állandó választottbíróságot. Az Állandó Nemzetközi Bíróságot létrehozó Statútum - módosítással — 1936-ban lépett ha­tályba. A Bíróság hatásköre kiterjedt a felek részéről elő­terjesztett minden nemzetközi jellegű vitás esetre. A Há­gában székelő Bíróság 1922-től 1940-ig terjedő működése során 30 jogvitát döntött el. A második világháború után új állandó választott­bíróságot hoztak létre az 1945-ben lezajlott SanFranciscó- i konferencián. Az ENSZ Alapokmányának XIV. fejezete rendezte az ENSZ Nemzetközi Bírósága Statútumát. A Nemzetközi Bíróság 1946-ban megállapította Eljárási Szabályait, melyeket 1978-ban új Eljárási Szabályok vál­tottak fel. Ezek egyszerűbb és gyorsabb eljárást tettek le­hetővé. Ez a Bíróság nem függetlenül, hanem az ENSZ egyik fő szerveként működik. Az ENSZ tagjai ipso facto is csatlakozhatnak a statútumhoz. Sőt, sem az ENSZ-hez, sem a Statútumhoz nem csatlakozott államok is igénybe vehetik a Bíróságot. A Hágában székelő Bíróság 15 állan­dó bíróból áll. A Bíróság előtt félként csak államok lép­hetnek fel. A Bíróság joghatóságát a felek vagy kompro­misszumban vagy nemzetközi szerződés kompromisszu­mos záradékában vagy alávetési nyilatkozatban fogadják el. Az eljárás két szakaszra oszlik: írásbeli és szóbeli rész­re. Az eljárás a kompromisszum közlésével vagy kereset­­levéllel indul meg. A Bíróságnak joga van ideiglenes in­tézkedést elrendelni, ha a status quo fenntartása érdekében erre szükség van. Az eljárás végén a Bíróság titkos tanács­kozással ítéletet hoz, határozata csak a perben álló felekre és csak az eldöntött ügyben kötelező. Az ítélet ellen fel­lebbezésnek nincs helye, de rendkívüli perorvoslatként le­hetőség van a perújrafelvételre. A felek az ítélet végrehaj­tására kötelesek az ENSZ Alapokmány 94. cikke értelmé­ben. Az államok csak egészen kivételes esetben tagadhat­ják meg az ítélet teljesítését. Ilyenkor a másik fél a Biztonsági Tanácshoz fordulhat, amely ajánlással vagy határozattal ösztönözheti a nem teljesítő államot. A VÁLASZTOTTBÍRÁSKODÁS FOGALMA A nemzetközi bíróságoknak két válfaját szokták megkü­lönböztetni:- választottbiróság,- állandó jellegű bíróság. A legfőbb különbség abban áll közöttük, hogy a választottbíróságok felállításának és a bíróság eljárásának módjára nézve a feleknek külön meg kell egyezniük, míg az állandó jellegű bíróságok állandóan működnek, azok összetételébe a vitában álló államoknak általában beleszó­lási joguk nincs és az eljárási szabályok tekintetében is a felek kötve vannak a bíróságra nézve általában érvényes szabályokhoz. A választottbíráskodás - amely elsősorban a gazdasági életben, a kereskedelemben felmerülő viták eldöntésére jött létre — igen nagy múltra tekint vissza világszerte és hazánkban egyaránt. A választottbíráskodás a felek vitá­jának a felek egyező akaratával létrehozott szervezetben és a felek által megállapított szabályok szerinti eldöntése. Hatékonyságának feltétele, hogy a választottbíróság dön­téseit az állam elismerje és végrehajtsa, ehhez azonban a választottbírósági eljárásbanbiztosítani kell ajogvita igaz­ságos eldöntésének eljárási feltételeit. Ezek betartása ese­tén az állami bíróságok nem avatkoznak be ajogvita elbí­rálásába. A nemzetközi gazdasági kapcsolatokban a válasz­tottbíráskodást gyakran előnyben részesítik valamely nemzeti bírósággal szemben. Ennek egyik oka, hogy a választottbíróság ítéletét könnyebb külföldön végrehajtat­ni, mint a nemzeti bíróságét. A választottbíráskodás előnyei A választottbíráskodás hatékonyságának kiemelt fontos­ságú tényezője az eljárás gyorsasága. Az idődimenzió a jogérvényesítés elemi jelentőségű komponense. A gyorsa­ság oka elsősorban az, hogy az eljárás egyfokú, azaz a választottbíróság döntése ellen nincs helye fellebbezés­nek. Jogorvoslatként csupán érvénytelenítési kereset indítha­tó, de ez csak igen szűk megtámadási felületet konstituál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom