Iparjogvédelmi Szemle, 1999 (104. évfolyam, 1-6. szám)
1999 / 1. szám - Tanulmányok. Dr. Palágyi Tivadar: A szabadalmi ügyvivői hivatás története Magyarországon, I. rész
14 Dr. Palágyi Tivadar szönhette, hogy kitűnő fizikai kondícióját hajlott korában, 1991-ben bekövetkezett haláláig megőrizte. Az ügyvivői jogosítványt 1931-ben megszerzett, mindig rendkívül elegáns TavyLorándot egy sikertelen disszidálási kísérlet miatt az ötvenes évek elején több évre lecsukták; ez látható nyomokat hagyott szomorkás és - érthetően - állandóan elégedetlen magatartásán. Vele csak ritkán találkoztam, és még kevesebbet beszélgettem. Ennél jobban ismertem elvált feleségét, Bernauer Magdát, aki az iroda védjegyügyeit intézte, és ezzel kapcsolatos szakmai kérdéseken kívül nagy előszeretettel mesélt a Párizsi Uniós Egyezmény 1958-as lisszaboni konferenciájáról, amelyen hivatalos küldöttként vett részt. Kelemen András 1919-ben tette le az ügyvivői vizsgát. A Danubiában ő is félállásban dolgozott. Zárkózott természete ellenére időnként szívélyesen érdeklődött munkám iránt. Dr. Sinai Leó 1934-ben szerzett ügyvivői jogosítványt. Barátságos kolléga volt, aki szívesen mesélt szakmai múltjáról és igénypont-szerkesztési képességeiről. Kolos Aurél a háború előtti ügyvivői kar egyik legkiválóbb képviselője és a Danubia alapító tagja volt, aki 1918- ban tette le az ügyvivői vizsgát. 1956-ban kerültem kapcsolatba vele, amikor az amerikai Szabadalmi Közlönyben meghirdetett szabadalmakról címfordítási és beosztályozási munkát kaptam tőle. Az általa rendkívül lelkiismeretesen lektorált szövegből igen sokat tanultam. Szigorú, tekintélyt parancsoló külseje ellenére együttérző, melegszívű ember volt, aki szakmai munkáját mindig rendkívüli igényességgel végezte. Nem szerette a felesleges beszédet, röviden és tömören fejezte ki magát. 1957-ben szívroham végzett vele. Dr. Pozsonyi Frigyes nem a második világháború előtt szerzett ugyan szabadalmi ügyvivői jogosítványt, de 1943-tól kezdve a Szabadalmi Bíróságon dolgozott szabadalmi bíróként, ezért róla is külön megemlékezem. Weissmahr Béla halála után, 1961-ben lépett be a Danubiába, majd onnan a Richter szabadalmi osztályához és végül az Advopatent szabadalmi irodához ment át, ahol ma is jó egészségben dolgozik a működő magyar szabadalmi ügyvivők nesztoraként. A vegyészmérnöki diploma megszerzése után filozófiából doktorált, ami bizonyos mértékig rányomja bélyegét magas színvonalon végzett ügyvivői munkájára is: gyakran nem elégszik meg műszaki és jogi érvek felsorakoztatásával, hanem — ahol erre lehetőség van - igyekszik érvelését bölcseletileg is megalapozni. A szabadalmi ügyvivők számának növekedésével párhuzamosan egyre többen dolgoztak vállalatoknál, valamint szabadalmi és ügyvédi irodákban is ügyvivői munkakörben, sőt egyre több vállalatnál szerveztek külön szabadalmi vagy iparjogvédelmi irodát, csoportot vagy osztályt. A második világháború után önálló szabadalmi osztálya csak az Egyesült Izzónak volt. A Chinoinnál 1957-ben hoztak létre szabadalmi irodát. Az EGIS-nél 1960-ban, a Richternél pedig 1968-ban alakult meg a szabadalmi osztály. Az Alkaloidánál 1982, aBiogalban 1983 óta működik szabadalmi iroda. A Gyógyszerkutató Intézetnél 1984-ben alakítottak ki szabadalmi osztályt. A Danubia és a magántevékenységet folytató szabadalmi ügyvivők mellett 1970-től kezdve ügyvédi munkaközösségekben dolgozó ügyvivők, majd 1976-tól kezdve szabadalmi ügyvivői munkaközösségek és irodák láttak el képviseleti tevékenységet. Tábori fentebb már említett összeállításai20^ szerint Magyarországon 1945 elejétől 1960 végéig összesen huszonhárom szabadalmi ügyvivői jogosítványt adtak ki a következő időrendben: 1945 5 1948 2 1959 8 1946 1 1958 2 1960 5 Az alábbi táblázatban közlöm az Országos Találmányi Hivatalnál vezetett névjegyzékbe 1961 óta évenként bejegyzett szabadalmi ügyvivők számát: 1961 3 1974 4 1986 10 1962 6 1975 2 1987 26 1963 9 1976 16 1988 23 1964 6 1977 14 1989 26 1965 3 1980 3 1990 10 1966 9 1981 60 1991 22 1967 5 1982 11 1992 56 1968 24 1983 33 1993 15 1969 31 1984 24 1994 12 1972 2 1985 40 1995 26 A fenti adatokból látható, hogy a szabadalmi ügyvivői jogosítványok száma a hatvanas években jelentős mértékben nőtt. A hetvenes években ez a növekedés csökkent, mert az OTH nem minden évben tartott ügyvivői vizsgát. Az ügyvivői jogosítványok számának növekedése 1981- től kezdve rohamossá vált. Ennek eredményeként a magyar szabadalmi ügyvivői jogosítvánnyal rendelkező személyek száma 1996. szeptember 1-jén ötszázkettő volt; ebből a létszámból azonban tényleges ügyvivői munkát csak jóval kevesebben végeztek. Az OTH a Szabadalmi Közlöny 1993. évi 1. számában felhívást tett közzé, hogy az ügyfélképviseletet ellátó szabadalmi ügyvivők a felhíváshoz csatolt űrlapon közöljék adataikat a Hivatallal. Az így beküldött adatok alapján a Szabadalmi Közlöny 1994. évi 7. számában megjelent „Jegyzék az ügyfelek képviseletével foglalkozó szabadalmi ügyvivőkről” hetvenhat nevet sorol fel, de nem közli azoknak a szabadalmi ügyvivőknek a nevét, akik vállalatoknál dolgoztak és ezért nem képviselhettek ügyfeleket. Könnyebb meghatározni az ügyvivői tevékenységet folytató szabadalmi ügyvivők létszámát a köztestületi Szabadalmi Ügyvivői Kamara megalakulása óta, mert az 1995. évi XXXII. törvény az ügyvivői működés feltételéül a kamarai tagságot írja elő, és feltételezhető, hogy a kamarai tagdíj és szabadalmi ügyvivői felelősségbiztosítási díj miatt csak olyan szabadalmi ügyvivők kérték a Kamarába való felvételüket, akik ténylegesen ügyvivőként tevékenykednek. Az OTH elnöke 1988-ban az iparjogvédelem területén kiemelkedő munkásságot végző szakemberek számára Arany Emlékérem kitüntetést alapított. Ezt a Hivatal elnöke 1990-ben Tasnádi Emil, 1991-ben dr. Zelen Béla szabadalmi ügyvivőknek, 1993-ban e cikk szerzőjének adományozta. Jedlik Ányos-díjban részesült 1997-ben Szabó Zoltán és 1998-ban e cikk szerzője. Somorjay Ottó 1996-ban a Szellemi Tulajdon Világszervezetének főigazgatójától, dr. Bogsch Árpádtól a
