Iparjogvédelmi Szemle, 1999 (104. évfolyam, 1-6. szám)

1999 / 1. szám - Tanulmányok. Dr. Palágyi Tivadar: A szabadalmi ügyvivői hivatás története Magyarországon, I. rész

A szabadalmi ügyvivői hivatás története Magyarországon -1.

13

magát az egész szabadalmi ügyvivői kar, amely Kalmár Jakabban mindenkor a hivatását a legnemesebb etikai alapon és teljes odaadással teljesítő kartárs mintaképét látta, szerette és tisztelte.”

A Szabadalmi Közlöny 1934. évi 1. száma közli az „1895. évi XXXVII. t.-c. 27. §-aértelmében am. kir. Szabadalmi Bíróság előtt felek képviselésére jogosított hites magyar szabadalmi ügyvivők” névsorát; ebben harminchat név van felsorolva és a végén öt társiroda van megnevezve. A névsorban nyolc olyan ügyvivő neve szerepel, akiknek a jogosítványát a kereskedelmi miniszter még 1896-ban adta ki. Ezek a következők: BernauerZsigmond, Kalmár Jakab, Meller Ernő, Neufeld Ármin, Schön Fülöp, Takács Győző, Weisz Sándor és dr. Wirkmann József.

Tábori Mihály készített 1990-ben egy összeállítást,(20) amely szerint 1944 végéig hetvenketten szereztek szabadalmi ügyvivői jogosítványt az alábbi táblázat szerinti időrendben:

1896

13

1910

1

1929

2

1897

2

1912

2

1930

1

1901

1

1914

2

1931

2

1902

1

1918

2

1934

3

1903

1

1919

5

1935

1

1905

1

1920

1

1937

4

1906

2

1924

2

1938

3

1907

4

1925

2

1942

3

1908

3

1926

2

1943

1

1909

3

1928

1

1944

1

Az 1944 vége előtt jogosítványt szerzett ügyvivők közül ma már sajnos csak ketten vannak életben: Somorjay Ottó és dr. Sóváry Emil.

Az 1944-es nyilas éra alatt a 24200/1944. Ip. M. számú rendelet politikai okokból 26 szabadalmi ügyvivő jogosítványát vonta meg, ugyanakkor az ügyvivői irodák felszámolására tíz ügyvivőt rendelt ki34)

Az iparügyi miniszter53201/I/2-1945. sz. határozatával érvényesnek ismerte el az 1944-ben visszavont szabadalmi ügyvivői jogosítványokat. Az érintettek közül azonban időközben többen meghaltak vagy eltűntek. így az 1944-es, közelítőleg negyven főnyi ügyvivői létszám

1945-ben mintegy harmincra csökkent.

1945-ben a szabadalmi ügyvivők igazoló eljáráson estek át. A Szabadalmi Közlöny 1945. évi 20. számában huszonöt, 24. számában pedig további két szabadalmi ügyvivőt igazoltak.

Az ügyvivői nyilvántartási törzskönyv a háború alatt megsemmisült, és a szabadalmi ügyvivőket csak 1958-ban vették ismét nyilvántartásba. Az új törzskönyvbe való felvételre tizenhét régi szabadalmi ügyvivő jelentkezett. Ezek közül 1967-ig nyolc meghalt, kivándorolt vagy jogosítványáról lemondott, úgyhogy 1967-ben már csak kilenc régi szabadalmi ügyvivő tevékenykedett. W 1957-ben tizenhat szabadalmi ügyvivő működött; ezek közül kilencen a Danubiában dolgoztak.(7)

Az alábbiakban röviden összefoglalom személyes emlékeimet az irodához másodállású szabadalmi ügyvivőként való belépésem időpontjában, 1959. július 1-jén ott tevékenykedő, az ügyvivői jogosítványt a második világháború előtt szerzett szabadalmi ügyvivőkről.

Dr. Zelen Béla volt az iroda vezetője, aki 1934-ben a Magyar Optikai Műveknél kezdte meg ügyvivői pályafutását, majd jogi doktorátust is szerzett, és 1938-ban betársult Somlai Tibor ügyvivői irodájába. Önálló tevékenységét 1949-ben adta fel, amikor belépett az akkor megalakított LICENCIA vállalathoz, amelynek Danubia Szabadalmi Iroda néven működő főosztályát 1969-ig vezette. Többször előfordult, hogy csavaros észjárásának köszönhetően rövid idő alatt megoldott nehezen áttekinthető, bonyolult ügyeket is. Elismerve az annak idején vele együtt dolgozó ügyvivők és adminisztratív munkatársak érdemeit, főleg az ő kitűnő szakmai tudásának és vezetői képességeinek, valamint rokonszenves emberi tulajdonságainak volt köszönhető, hogy a Danubia néhány éven belül magas szakmai színvonalra jutott és igen jó nemzetközi hírnévre tett szert.

Somorjay Ottó 1942-ben kezdte meg ügyvivői pályafutását, és 1979-ben ment nyugdíjba a Danubia Szabadalmi Irodától, ahova magánirodájának bezárása után 1950-ben lépett be. Nyugdíjazása után szakértőként tevékenykedett a Budapesti Nemzetközi Ügyvédi Munkaközösségnél, majd tanácsadóként a Gödölle, Kékes, Mészáros & Szabó szabadalmi irodánál. Betöltött 90 évével ma ő a magyar szabadalmi ügyvivői kar doyenje. Kimagasló szakmai és nyelvtudása, a humán tudományok és a művészetek tág területére kiterjedő tájékozottsága, nyitottsága, segítőkészsége, mások iránti őszinte érdeklődése és a szó legnemesebb értelmében vett embersége a második világháború utáni ügyvivői nemzedék példaképévé tette. A Danubiánál rendszeresen tartott a gépész ügyvivőjelölteknek az ügyvivői vizsgára előkészítő előadásokat, amelyek hallgatói számára kitűnő szakmai alapismereteket nyújtottak, és emellett életre szóló útmutatással is szolgáltak a szakma szeretetéből és hivatástudatból.

Az iroda egyetlen vegyész szabadalmi ügyvivője belépésemkor Weissmahr Béla volt, aki 1931-ben szerzett ügyvivői jogosítványt. Munkáját nagy szakmai hozzáértéssel végezte 1960 őszéig, amikor egy egyszerű sérvműtét kapcsán fellépő szövődmény a halálát okozta. Szeretette méltó, jó humorú, közvetlen ember volt, aki mindenkit Bubinak szólított. Rengeteg ügye miatt állandóan időzavarban szenvedett, ami azokkal szemben, akik munkájában zavarták, időnként türelmetlenné tette. Egy jellegzetes esetként említem meg, hogy a Licencia akkori igazgatója, László Géza által tartott egyik politikai szemináriumon már nem tudta türtőztetni magát, és előadás közben a következő szavakkal ugrott fel: „Bubi, hagyd már abba ezt a marhaságot!” Erre az igen jóindulatú László Géza csendesen csak ennyit mondott: „Ideges a Weissmahr kartárs.”

Somlai Tibor 1929-ben kezdte el ügyvivői pályafutását édesapja, Schön Fülöp irodájában, és a háború után is fenntartotta ügyvivői irodáját, de a Danubiában - oda való belépésemkor - ő is másodállásban dolgozott. Ezért közös levelezőnőnk volt és egy szobában ültünk. Széles körű ügyvivői tudását és tapasztalatait mindenkor készséggel átadó, szívélyes és közvetlen kollégát ismertem meg és tiszteltem benne. Jellegzetes volt a munkastílusa: 30-40 percenként felállt; ilyenkor szívesen mesélt érdekesebb ügyeiről, de először saját karosszéke mögé került, majd annak hátsó támlájára támaszkodva 8-10 karhajlítást végzett. 1970-ben társult a Budapesti Nemzetközi Ügyvédi Munkaközösséggel, és ott egy, a szobájába beszerelt bordásfalon végezte tornagyakorlatait. Nyilván ennek is kö