Iparjogvédelmi Szemle, 1998 (103. évfolyam, 1-6. szám)
1998 / 2. szám - Szoftver – erősebb szabadalmi oltalmat Európában
Iparjogvédelmi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 103. évfolyam II. 1998. április Szoftver - Erősebb szabadalmi oltalmat Európában Az alábbiakban ismertetjük a UNION of European Practioners in Industrial Property (Európai Iparjogvédelmi Tanácsadók Egyesülete) által 1997. decemberében Münchenben megrendezett Számítógépes szoftver szabadalmaztatása c. kerekasztal konferenciáról kiadott sajtóközleményt fordításban. Az Egyesült Államokban és Japánban az utóbbi öt évben az ipar egyre inkább követelte a szabadalmi rendszertől a szoftverek erősebb oltalmát. A szerzői jognak megvannak a maga gyenge pontjai, nem védi az alapul szolgáló gondolatokat, koncepciókat és funkciókat. Erre csak a szabadalmi rendszer képes. Az Egyesült Államokban és Japánban új vizsgálati módszertani útmutató jelent meg a szabadalmi oltalomban részesíthető szoftverekről, mely szerint ezen országokban jelenleg igen kevés korlátozás van e téren, bármely más találmánnyal azonos feltételek szerint engedélyeznek szabadalmi oltalmat a szoftverrel kapcsolatos találmányokra is, amennyiben azok újak, feltalálói tevékenységen alapulnak (vagyis nem nyilvánvalóak) és iparilag alkalmazhatóak. A becslések szerint az Egyesült Államokban mintegy 11 000 szoftverrel kapcsolatos találmányra engedélyeztek szabadalmi oltalmat 1997-ben. Ez hozzávetőlegesen háromszorosa az 1997-ben az Európai Szabadalmi Hivatal (EPO) által ilyen típusú találmányokra engedélyezett szabadalmak számának. Az EPO számára problémát jelentett a nemzetközi változásokkal való lépéstartás, és némiképp ambivalens módon szemlélte a szoftverrel kapcsolatos találmányokat. Egyrészről ott van az Európai Szabadalmi Egyezmény (EPC), amely a ’60-as évek végén született, amikor a legtöbb szakértő úgy gondolta, hogy a szabadalmi rendszer alkalmatlan a szoftverek oltalmára, és amely kellemetlen módon kimondja, hogy a „számítógépi programok, mint olyanok” nem szabadalmazhatóak. E tényt nem lehet figyelmen kívül hagyni. Senki sem tudja igazán, de mindez valószínűleg azt jelenti, hogy a programok forráskódjai nem szabadalmazhatóak, ami rendben is lenne. Maga az innovatív program az, amit a cégek szabadalmaztatni akarnak, vagyis azokat az okos gondolatokat, amelyek a program működésének, felépítésének és alkalmazásának az alapját képezik. Másrészről, az ipar által a szoftverek valamiféle szabadalmi oltalma iránt támasztott egyre növekvő igényre válaszolva, az EPO már 10 000 és 20 000 közé eső számban engedélyezett szabadalmat az általa előszeretettel „szoftverrel kapcsolatos találmányoknak” nevezett, elegendő „műszaki jelleggel” rendelkező számítógépi programokra. Ez feltehetően kiszűr - meglehetősen önkényes módon - sok, üzleti és pénzügyi területen alkalmazható szoftvert, algoritmust, valamint azokat a szoftvereket, amelyek nemigen vonatkoznak másra, mint adatok mozgatására, például természetes nyelvek fordítására vagy szövegfeldolgozásra. A joggyakorlat zavaros és ellentmondásos. Olyannyira az, hogy sokan még ma is azt hiszik, hogy a szoftver egyáltalán nem szabadalmazható Európában. Ezt a helyzetet szem előtt tartva - és az európai eszmecsere elősegítése érdekében - a UNION, amely több mint 700 (független és alkalmazott) iparjogvédelmi szakértőt magába tömörítő szervezet, nemzetközi kerekasztal konferenciát szervezett Münchenben, az EPO székházában, 19 országból több mint 90 szakértő részvételével. A konferencián elhangzottakból világosan kiderült, hogy az Egyesült Államok és Japán joggyakorlata liberálisabb az európainál a szoftverrel kapcsolatos találmányok szabadalmazhatósága terén. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy az ipar világszerte egyre növekvő mértékben él a szoftverrel kapcsolatos találmányok szabadalmaztatásának a lehetőségével, ahol ez nem lehetetlen. Az ilyen szabadalmak megítélése érdekében a szabadalmi hivatalok (EPO, Egyesült Államok és Japán) különleges erőfeszítéseket tettek a kutatások minőségének a javítására. Ezzel összefüggésben bejelentették, hogy az EPO 1998 közepétől díjmentesen hozzáférhetővé teszi az összes európai szabadalmat és szabadalmi bejelentést az Interneten. Ezzel szemben az Európai Unió (EU) tagországainak szabadalmi hivatalai még vonakodnak attól, hogy adatbázisaikat díjmentesen megnyissák a köz számára, annak ellenére, hogy a bejelentők már megfizették ezen adatbázisok létrehozásának a költségeit. Az Európai Bizottság (EC) egyik tagja a nemrég megjelent Zöld könyv a szabadalmi rendszer javításáról című kiadványban felvetett kérdésekre adott válaszokra hivatkozva hangsúlyozta a számítógépi programok európai sza
