Iparjogvédelmi Szemle, 1998 (103. évfolyam, 1-6. szám)
1998 / 2. szám - Tájékoztató a Magyar Versenyjogi Egyesületről
26 Hírek, események badalmazhatóságának problémáját. Azok, akik ismerik a Játékszabályokat”, sikerrel szabadalmaztatják szoftverrel kapcsolatos találmányaikat, azok, akik nincsenek birtokában ezen tudásnak, hiába folyamodnak oltalomért országukban vagy az EPO-nál. Ez a helyzet így nem fogadható el, nagy erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy az európai ipar, különös tekintettel a kis- és középvállalatokra, valamint a szabadalmi szakértők megfelelő tájékoztatást kapjanak arra vonatkozóan, hogy napjainkban a számítógépi szoftver szabadalmazható. Jelenleg az EPO a „műszaki jelleg” koncepcióját használja a szabadalmazható és a nem szabadalmazható számítógépi programok megkülönböztetésére. Ez a megközelítés azonban nem tűnik jól érthetőnek sem a bejelentők, sem pedig a nemzeti hivatalok számára, amelyek még hagyományos joggyakorlatukat folytatják. Több hozzászólásból világossá vált, hogy valamennyi számítógépi program önmagából fakadóan „műszaki jellegű”, mivel célja a számítógép működésének a vezérlése. Az EPO egyik képviselője elismerte a „műszaki jellegre” vonatkozó teszt önkényes jellegét egy korábbi elbíráló szavait idézve : „Ez olyan, mint egy teve, nehéz definiálni, de felismered, ha látod.” Miközben az EPO, szem előtt tartva a globalizációt, egyértelműen követni szeretné az USPTO és a Japán Szabadalmi Hivatal által felállított vezérelvet, és szeretné elősegíteni a szoftverrel kapcsolatos találmányok világviszonylatban azonos kezelési módját, vagyis a „számítógépi programok, mint olyanok” megfogalmazásnak az EPC 52. cikkelye 121 bekezdéséből való törlését, tíz évre is szükség lehet ahhoz, hogy mind a 18 tagország egyetértését biztosítani lehessen a több mint 20 éves EPC megváltoztatása érdekében. Ennek az időtartamnak az áthidalására fogalmazódott meg az EPO felé az a kérés, hogy modernizálja Vizsgálati módszertani útmutatóját, és fontolja meg annak a lehetőségét, hogy a „számítógépi programok, mint olyanok” fogalmát egy új végrehajtási szabályban, mint „a számítógépi program forrás és/vagy tárgy kódját” definiálja, amelynek szabadalmazását nem engedélyezik, és amely tulajdonképpen a szerzői jog segítségével védhető. Világossá vált az is, hogy a technológiai fejlődéssel való lépéstartás érdekében a számítógépi programok optimális szabadalmi oltalmának nemcsak a lemezen tárolt számítógépi programok viszonylatában kell érvényesülnie, ami az Egyesült Államokban és Japánban már megvalósult, hanem ki kell terjednie az elektronikus úton, például az Interneten keresztül terjesztett és számítógépbe letöltött számítógépi programokra is. Összegzésképpen megállapítható, hogy a kerekasztal konferencia elérte célját, amennyiben arra bátorította az európai ipart, hogy kövesse egyesült államokbeli és japán versenytársainak a példáját, és éljen a számítógépi programok szabadalmaztatásának a lehetőségével. Dr. Hajdú Tamásné Tájékoztató a Magyar Versenyjogi Egyesületről A Magyar Versenyjogi Egyesület mint a Nemzetközi Versenyjogi Egyesület magyar tagozata működik, ezért indokolt a nemzetközi „anyaegyesületről” röviden megemlékezni. A Nemzetközi Versenyjogi Egyesület (LJDC, korábbi nevén Ligue Internationale Contre la Concurrence Déloyale) 1930-ban alakult, német kezdeményezésre, döntően német, osztrák, olasz, francia és belga szakemberek részvételével. Az alapítók négy elvet rögzítettek: 1. A verseny szabadságának nemzetközi vonatkozásban is érvényesülnie kell. 2. A versenynek a gazdaság egészét át kell fognia. 3. A verseny legyen fair, mintakép a tisztes kereskedő, továbbá tiszteletben kell tartania a vámelőírásokat, valamint a jóhiszeműség elvét. 4. A versenyben a valódiság elvének kell érvényesülnie és kerülni kell a kétértelműségeket. Említésre méltó, hogy aNemzetközi Versenyjogi Egyesület 1936-ban Budapesten.is rendezett Kongresszust, s az Egyesület történetét ismertető füzetben (Párizs, 1994) erről közölt fényképen látható dr. Lázár Andor, akkori igazságügyi miniszter, Haller István volt vallás és közoktatásügyi miniszter és dr. Bányász István ügyvéd is. A második világháborút követően az LIDC élete 1950- ben indult meg, a salzburgi előkészítő ülést ugyanabban az évben a Párizsi Kongresszus követte. Nem szorul magyarázatra, hogy a szocialista időszakban Magyarországon a Nemzetközi Versenyjogi Egyesület munkája iránt nem volt különösebb érdeklődés, bár e jogág külkereskedelmi vonatkozásaira tekintettel az 1968. évi, Prágában rendezett LIDC Tanulmányi Napokon több magyar szakember is részt vett. A magyar versenyjog vonatkozásában a rendszerváltás, s az annak elején kihirdetett 1990. évi versenytörvény jelentette a fordulatot. Erre a külföld is felfigyelt, és a Nemzetközi Versenyjogi Egyesület rövidesen kezdeményezte, hogy Budapesten újból legyen rendezvénye, így került sor 1993-ban Budapesten LIDC Tanulmányi Napokra, mintegy 150 külföldi résztvevővel. Ezzel egyidejűleg ugyancsak az LIDC kezdeményezésére megalakult a Magyar Versenyjogi Egyesület mint az LIDC Magyar Csoportja. A Magyar Versenyjogi Egyesület alapszabálya szerint az Egyesület célja: a) a gazdasági, kereskedelmi, ipari tevékenység gyakorlásával kapcsolatosan a hazai, valamint a nemzetközi verseny figyelemmel kísérése, a tapasztalatok feldolgozása;
