Iparjogvédelmi Szemle, 1998 (103. évfolyam, 1-6. szám)
1998 / 2. szám - Hírek események. Március 15-ei ünnepség a Magyar Szabadalmi Hivatalban
24 Március 15-ei ünnepség a Magyar Szabadalmi Hivatalban a külvárosi munkások, az elégedetlen kispolgárok. Elkergették minisztereiket és parlamentáris kormányt hoztak létre. A párizsi események híre megdöbbenést keltett Bécsben, de arra egy percig sem gondoltak, hogy a forradalom aHabsburg-birodalmat is érintheti. Az udvart váratlan csapásként érte, amikor 1848. március 13-án Bécsben is kitört a forradalom. Hősei ott is diákok és munkások voltak. A bécsi forradalom szikrája Magyarországot is lángra lobbantotta. Amikor március 14-én este a bécsi hajóval Pestre is meghozták a nagy hírt, a Pilvaxban összegyűlt fiatalok az azonnali cselekvés mellett döntöttek. Az ifjú, radikális gondolkodású emberek a sajtószabadság kivívását tartották a legfontosabbnak. Irinyi így emlékezik vissza a Nemzeti dal és a 12 pont kinyomtatása utáni eseményekre: „Március 15-e délelőtt féltizenkettője nagy időszak a magyarok történelmében. íme, itt van a sajtószabadság első példánya, a nép hatalmának első műve. Akármi szabadsága fog is lenni egykor a magyarnak, az a dicsőség mindig megmarad, hogy a sajtószabadságot magunk vívtuk ki... ...Ezelőtt a szentség előtt, e kis darabka papír előtt még a kalapokat is levette a közönség, s fedetlen fejjel állt ott az esőben, mintha imádkoznék...” A tömeget már a szakadó márciusi eső sem riasztotta el. Pest-Budát elöntötte a forradalmi láz. Közben a bécsi forradalom híre Pozsonyban is új irányt szabott az egymást drámai gyorsasággal követő eseményeknek. A bécsi udvar kínos választás elé került: vagy enged, vagy nyílt erőszakot kell alkalmaznia. Az államkonferencia szíve szerint az utóbbit választotta volna, ehhez azonban sem elég pénze, sem elegendő katonája nem volt. Közben megérkezett Bécsbe a pesti forradalom híre, s az addig bizonytalan udvar engedett. Elfogadta a magyar országgyűlés követeléseit, s miniszterelnökké jelölte gróf Batthyány Lajost. A fiatal Magyarországot alkotó pesti diákság, jurátusok, írók, újságírók, köztük Jókai, Degré, Vasvári, Irinyi és Petőfi szabad szellemisége a nyugat-európai műveltségből merített hit, a fiatalság erejének a Haza szent közös ügyébe vetett eltökéltsége, a nemzet felemelésének magasztos eszméje és a meg nem alkuvás által jellemezhető. A társadalmi forradalom nem csupán a múlt tagadását, hanem a jelen megragadását, a lehetőségek felismerését és a jövő horizontjának felvázolását is jelenti. A reformkor nagyjai lelkes és hazaszerető kiútkeresésének, evolúciós törekvéseinek rendkívüli eredményeit mindig megbecsülés övezte. Szellemiségük indította el Magyarországot a gazdasági és társadalmi fejlődés útján, azonban a feudális-rendi alapokon nyugvó Habsburg uralom saját kiváltságait őrző és hatalmához görcsösen ragaszkodó nemessége egyre inkább a átalakulás kerékkötőjévé vál t. A XV11I - XIX. század feudális gyökereire támaszkodó, elmaradott termelési módszerre alapozott, a szabadságjogokat és függetlenségi törekvéseket elnyomó jogi keretek között tarthatatlanná vált a helyzet. A világforradalom szele, amely végigsöpört Európán, a márciusi pesti levegőbe is a változás-változtatás fiatal szíveket megdobbantó lehetőségét hozta. Felismerték az azonnali cselekvés szükségszerűségét, azonban hiányzott hátvédjük a polgári réteg gyengesége, a parasztság és az iparos-munkásréteg műveletlensége, fejletlensége miatt. Szikrázó szellemiségükből fakadó lelkesedésük és energiájuk volt az, ami a tömegeket magával ragadta, a reformokat támogató felvilágosult nemesi réteggel a Haza függetlenségének kivívását és a szabadságjogok parlamentáris keretek közötti érvényesülését tűzték zászlajukra. A polgári társadalom megvalósításához - társadalmi értelemben - a forradalmárnak politikusnak, gondolkodónak, rombolónak és építőnek kell lennie. A nemzeti eszme, melynek alapját hősies tetteikkel tovább erősítették az, amely a történelem bizonysága szerint a Haza fejlődésének, a nemzet önmegfogalmazásának az iránytűje. A kis nemzetek szerves fejlődését, törekvéseit azonban erősen befolyásolja a nemzetközi hatalmi-politikai helyzet, és ez 1849-ben sem volt másképp. A forradalom hősiesen küzdő tábornokai, Damjanich, Vécsey, Bem Európának egyik legkiválóbb csapata, a császári hadsereg ellen is győzni tudtak. A katonai túlerővel szemben - nemzetközi támogatás híján - azonban az elkeseredett harcok hősi véráldozatai sem hozhattak sikert, a forradalom elbukott. A forradalmi eszmék, amelyeket akkor az ismert és ismeretlen hazafiak tömegének önfeláldozása nem válthatott valóra, minden magyar számára örök üzenetet hordoznak. Mindenkor erőt gyűjthetünk belőlük, de ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül Kölcsey figyelmeztetését sem: „Minden egyes ember, még a legnagyobb is, parányi része az egésznek; s minden rész az egészért lévén alkotva; azért kell munkálnia is. Ki saját jólétét egyetlenegy fő cél gyanánt űzi, nevetségessé teszi magát minden gondolkozó fej előtt. Az emberiség, mint óceán, melynek ezredekig, miriárdokig tartó élet rendelteték; egy ember, mint egy buborék, mely támad, ide s tova hányatik, s pillanat múlva széjjelpattan.” A 150 évvel ezelőtti eseményekre emlékezve, Kölcsey szavai még élesebben világítják meg azoknak a résztvevőknek az önfeláldozó hősiességét, akiknek egyrészt megadatott a lehetőség, hogy a nemzet sorsának alakításában ily jeles módon részt vehettek, másrészt felismerték és megragadták a pillanatot mikor „gondolattal, szóval és cselekedettel” tehettek a hazáért. Ünnep előtt állunk. Gondolataink azonban nem csak eseményekről szóltak. Célunk az volt, hogy az ünnepre emlékezve jeltelen hétköznapjainkat is megvilágítsuk. Mert ekkor azoknak az embereknek a jobbító szándéka, akikre most emlékezünk, általunk munkálkodik tovább.
