Iparjogvédelmi Szemle, 1998 (103. évfolyam, 1-6. szám)

1998 / 3. szám - Könyv- és folyóiratszemle

24 Könyv- és folyóiratszemle ez a cikkely számos tagország környezetvédelemmel kap­csolatos törvénykezésére már hatást gyakorolt, elképzel­hető, hogy néhány országban ma szigorúbb követelmé­nyek érvényesek, mint a leendő Irányelv minimális köve­telményei. Amikor a nemzeti szabványok helyébe az (eset­­leg enyhébb) CEN-szabványok lépnek, célszerűbb legalább a bevezetett CEN-törvény előszavában megem­líteni a korábbi nemzeti szabványt. Ahhoz, hogy a korlátok közé szorítás és a megfelelő védőintézkedések végrehajtásához erős alap legyen, cél­szerű olyan ellenőrző listát készíteni, amely eszközként szolgálhat a helyszíni ellenőrzésekhez. Ma már számos EU országnak van ilyen listája egymástól függetlenül je­lenlegi szabványaik alapján; célszerű lenne ezeket egymás között az ide vonatkozó tapasztalatokkal együtt kicserélni. Ezen kívül szükséges a szabványok állandó hozzáigazítása a technikai fejlődéshez, és az ellenőrzések eredményeinek állandó visszacsatolása a törvényalkotókhoz. Csak így le­het olyan tapasztalatokat szerezni, amelyek alapján el­dönthető, hogy mit kell erőltetni, mit lehet megváltoztatni és mit kell eltörölni. Forrás: B. John, D. Peltauer, O. Doblhoff-Dier. Directing the Directive; Trends in Biotechnology iü (4), 150-150(1998). ALAPTÖRVÉNY A BIO-VÁLLALKOZÓK SZÁMÁRA A biológiai vállalkozók által elősegített nemzetközi növe­kedéssel párhuzamosan a nemzeteknek meg kell óvniok ezeket a vállalkozásokat. A bio-vállalkozók is igénylik mindazokat a jogokat, amelyeket az emberi jogok és az életszínvonal legmaga­sabb szintjeit nyújtó kormányok biztosítanak. A biotechnológiai ipar cégei ma vezető szerepet játsza­nak a munkahelyek létesítésében, a technológiai innová­cióban és a nemzetközi versenyképességben. Ahhoz, hogy az ilyen típusú cégek az egész világon virágozzanak, a kormányoknak szükséges biztosítani azokat a jogokat, amelyeket az alábbi kilenc pont ismertet. Ez a bio-vállal­kozók jogainak kilencparancsolata. I. Jog a szellemi tulajdon oltalmára Szabadalmi, védjegy- és szerzői jogok nélkül a vállalko­zók nem fektetnek be tőkét a kutatásba, mert tőkéjük visszatérülését nem látják biztosítottnak. II. Jog a: oktatásra, munkára és képzésre A kormányoknak olyan oktatási, munkaügyi és képzési politikát kell folytatniok, amely támogatja a tudományos kutatást és fejlesztést. A XXI. század információcentrikus gazdasága finoman összehangolt gazdaságot feltételez, amelyhez magasan képzett szakemberek szükségesek. A biotechnológia intelligens munkahelyei és intelligens be­rendezései intelligens munkaerőket követelnek. III. Jog az alapkutatás és a technológiatranszfer támogatottságához A kormányoknak folytatniok kell a tudományos alap­kutatás támogatását, és biztosítaniok kell, hogy a kutatá­sok eredményei gyorsan jussanak el a vállalkozókhoz, hogy ezek piaci terméket fejleszthessenek ki ezekből. Az alapkutatásban történő nagy áttörések új iparágak megala­pításához, új technológiák létrejöttéhez és nagyobb foglal­koztatottsághoz vezethetnek. IV. Jog egy modern, tudományos alapú szabályozó rendszerhez A kormányoknak biztosítaniok kell, hogy a biotechnoló­giai termékek és technológiák áttekintését és felügyeletét ellátó hatóság létesüljön, legyenek megfogalmazva napra­kész tudományos alapú ellenőrzési szabályok, és a bizton­ságosnak bizonyult, hatékony új termékek indokolatlan költségek és halogatások nélkül jussanak el a betegekhez és más fogyasztókhoz. Modernizálni kell a sok éve műkö­dő, elavult ellenőrző-szabályozó rendszereket, el kell tün­tetni az indokolatlan politikai akadályokat, és az egész el­lenőrző-szabályozó rendszert tudományos alapra kell he­lyezni. A vállalkozók úgy lesznek bátorítva beruházásra, ha hitelesen biztonságos termékeket tudnak szolgáltatni a betegek és a piac más szektorai részére. V. Jog a méltányos adószerkezetre és hosszútávé ösztönzésre A kormányoknak adópolitikával kell ösztönözniök a vál­lalkozók nyugodt tőkebefektetését, mert csak így tudják megfelelően támogatni a kutatást és fejlesztést és csak így tudnak új technológiákat és termékeket hozni a piacra. A nemzetek gazdasági növekedéséhez nélkülözhetetlen az olyan adórendszer, amely elősegíti a vállalkozók beru­házási aktivitását. A legtöbb országban szembe kell nézni azzal, hogy a biotechnológiai ipar infrastruktúrájának ki­­fejlesztéséhez szükséges tőke a vállalkozónak nem áll ren­delkezésére, és kockázati tőkére van szükség. VI. Jog a törvényes oltalomra A kormányoknak korlátozniok kell az alap nélküli bírósá­gi eljárások indítását a vállalatok ellen. Jó példa lehet erre az Egyesült Államok új perrendtartása (1995), amelyet kö­vetve biztosítani lehet a bio-vállalkozók jogait. VII. Jog kvalifikált nemzetközi alkalmazottak foglalkoztatására A kormányoknak együtt kell működniök a bio-vállalko­­zók egész világra kiterjedő érdekeivel. Nem szabad korlá­tozni a bio-vállalkozók cégeinél a külföldi alkalmazottak számát, ha éppen ezek munkájára van szükség. Ha ezen a területen korlátozások léteznek, ez arra vezethet, hogy ku­tatást csak olyan országokban lehet folytatni, ahol nagy számban vannak kvalifikált munkaerők. Ez a bio-vállal­­kozói nemzetközi infrastruktúra kialakításának akadályo­zását jelenti. VIII. Jog a tisztességes pénzügyi-piaci szabályozásra

Next

/
Oldalképek
Tartalom