Iparjogvédelmi Szemle, 1998 (103. évfolyam, 1-6. szám)
1998 / 3. szám - Könyv- és folyóiratszemle
Könyv- és folyóiratszemle 25 A kormányoknak létesíteniük kell olyan biztonsági szabályozó intézményeket, amelyek úgy szabályozzák a pénzügyeket, tőzsdei és piaci ügyeket, hogy a bio-vállalkozók terhei csökkenthetők legyenek. IX. Jog a képviseletre A kormányoknak egy olyan magas szintű álláshelyet kell biztosítaniok az állami adminisztráción belül, amelynek birtokosa védi a bio-vállalkozói aktivitást. Ennek a magasan kvalifikált személynek biztosítania kell, hogy a biovállalkozóknak szava legyen a politikacsinálók előtt, és befolyással bírhassanak a kormány olyan intézkedéseire, amelyek a bio-vállalkozói aktivitással kapcsolatosak. Forrás: C. B. Feldbaum: A bill of rights for bioentrepreneurs. Nature Biotechnology I£ (5) Supplement, 18(1998) A GÉNFELFEDEZÉSEK SZABADALMI KIHÍVÁSA Sok bio-vállalkozó nagy reményeket fűz ahhoz a sikeres fejlesztéshez, amelyben terápiás célú vegyületek előállításában részt vevő géneket, genomokat izolál és határoz meg. A sikeres fejlesztés után a feltaláló meg szeretné szerezni a legszélesebb szellemi tulajdoni oltalmat, amely csak lehetséges. Más területeken, elsősorban a kémia területén az USA Szabadalmi Hivatala hajlamos is ennek méltányolására. Egy olyan feltaláló, aki felfedezte a kémiai vegyületek szélesebb osztályát, egy-két vegyület pontos leírása alapján igényt tart és legtöbbször oltalmat is szerez az egész osztályra. Ennek alapja az, hogy a vegyületek szélesebb osztályának tagjai vélhetően közel azonos tulajdonságúak és azonos technikákkal készíthetők el. A Szabadalmi Hivatal ezen a területen elfogadja az ún. „profetikus” példákat is, amelyek inkább a lehetőséget ismertetik, mint a ténylegesen elvégzett munkát. Az Egyesült Államok felsőbb szintű bíróságai azonban a genetikai manipulációk területén nem értenek egyet ezzel a gyakorlattal, amint erre egy bírósági döntésből következtetni lehet. A genetikai manipulációs szabadalmak területén is élt korábban a „profetikus” példák gyakorlata, legtöbbször valamely rágcsálóban a tényleges munkát elvégezve, és az oltalmi igényt gerincesekre vagy emlősökre általánosítva. Ez a gyakorlat megszűnt, és ezt a bio-vállalkozóknak nagyon fontos tudniok. Az USA egyik Fellebviteli Bírósága 1997-ben érvénytelenítette a Kalifornia Egyetem egyik szabadalmának igénypontjait „emlős” inzulin gén szekvenciára és „humán” gén szekvenciára (az opponens az Eli Lilly cég volt). A bíróság szerint a Kalifornia Egyetem nem teljesítette az írott ismertetés (written description) követelményét, a leírás nem bizonyította, hogy a feltaláló a bejelentés időpontjában a találmány birtokában volt. A feltalálók csak a patkány inzulin génjét és annak előállítását ismertetik megfelelően, ebből általánosítani („emlős”), vagy átvinni („humán”) az igényt nem indokolt. A „prófétikus” példák, amelyek nem ismertetik a gén meghatározásának olyan elemeit, mint pl. szerkezet, képlet, esetleg fizikai állandók, csak puszta kívánságnak vagy kutatási tervnek tekinthetők. A Kalifornia Egyetemnek minimum ismertetnie kellett volna a humán inzulin cDNS-szekvenciát, hogy kielégítse a bíróság igényeit az írott ismertetéssel kapcsolatban, amelyet a 35 USC 112 ad meg. Mi az oka annak, hogy a vegyészek szélesebb oltalmat kaphatnak egy általános képlet alapján, mint a genetikai mérnökök? A bíróság megállapította, hogy egy általános vegyi képlet egy vegyületcsoportra megfelelő írott ismertetés, mivel a szakember az egyik konkrét rokon képletet világosan meg tudja különböztetni egy másiktól, és világosan körülírható az igénypontok oltalmi köre. Ami viszont a genetikai anyagokra vonatkozó igénypontokat illeti, a közös nem a képlet, hanem a funkció, és a közös funkció alapján, nem biztos, hogy a közös szerkezeti vonások dominánsak és azonos technológia alkalmazható, így a bíróság véleménye szerint a „patkány” alapján az „emlős” inzulin génje nem oltalmazható, sem az emlősök valamely más fajának, például az embernek az inzulin génje. A bíróság nem állította, hogy megfelelő számú izolálás és szekvenciaelemzés után általánosítás nem lehetséges, de nem szabta meg, hogy hány gén izolálása vagy szerkezet meghatározása szükséges az általánosításhoz. Inkább nyitott az általánosításra az a lehetőség, amely a különböző inzulin gének homológ területeiből indul ki, tehát az általánosítás alapját a kémia területére viszi át az állatfajok általánosítása helyett. A mai helyzet azonban az Egyesült Államokban az, hogy a bio-vállalkozónak bölcsebb gén igénypontok esetében igényét a ténylegesen izolált és szekvenciaelemzésen átment génekre korlátozni. Ellenkező esetben fennáll az igénypont megsemmisítésének kockázata. Ilyen szituációba került a Kalifornia Egyetem. A gének, genomok területén történő kutatás továbbra is óriási üzleti lehetőségeket hordoz, de a szellemi tulajdon megszerzése területén még számos buktató lehetséges. A mérsékelt, valóban elvégzett munkára alapuló igények esetén azonban a kockázat csekély. Forrás: Moroz E. és Auth D. R. (Morgan és Finnegan cég, New York, USA): The patenting challenges of gene discovery. Nature Biotechnology 16 (5), Supplement, 47(1998). SZABADALMAZHATÓK-E A RÉSZLEGES GÉNSZEKVENCIÁK ? - ÉS EGYÉB TÉMÁK A BIOTECHNOLÓGIAI SZABADALMAK KÖRÉBŐL A cím első része volt a fő témája az IBC VI. Évi Nemzetközi Konferenciájának („Protecting and Exploiting Biotechnológiai Inventions”) Brüsszelben, 1997. szeptember 25-26-án. Az EST-ek (génfragmentumok ismeretlen funkcióval) szabadalmazásának ügye az Egyesült Államokban és a világon másutt is nyugvóponton levő ügy volt, vagyis nem szabadalmazhatok. Az Egyesült Államok Szabadalmi és Védjegyhivatala (US PTO) azonban bejelentette, hogy szabadalmat készül adni ezekre, ha ezek próbaként (vizsgáló mintaként) alkalmazhatók. Ez a bejelentés ismét felkavarta az állóvizet.
