Iparjogvédelmi Szemle, 1998 (103. évfolyam, 1-6. szám)
1998 / 3. szám - Ifj. dr. Kárpáti László: Az 1996. évi Versenytörvény vizsgálata a Szellemi alkotások jogának a cégek tevékenysége során történő megfelelő felhasználását illetően
Az 1996. évi Versenytörvény 19 olyan árak, fizetési határidők, megkülönböztető eladási vagy vételi feltételek vagy módszerek alkalmazását, amelyek egyes üzletfeleknek hátrányt okoznak a versenyben; - a szerződéskötés olyan kötelezettségek vállalásától történő függővé tételére, amelyek természetüknél fogva, illetve a szokásos szerződési gyakorlatra figyelemmel nem tartoznak a szerződés tárgyához. A megállapodás nem esik tilalom alá, ha a) csekély jelentőségű vagy b) egymással kapcsolatban nem álló vállalkozások kötötték. A megállapodás csekély jelentőségű, ha a megállapodást megkötő feleknek a teljes együttes részesedése nem haladja meg az érintett piac tíz százalékát. A fentieket illetően a Gazdasági Versenyhivatal sajátos feladata, hogy felmentést adjon valamely megállapodás vagy tervezett megállapodás részére a fent meghatározott tilalom alól, ha teljesülnek a törvényben megszabott előfeltételek. Egyidejűleg a Gazdasági Versenyhivatalt felkérhetik annak megállapítására, hogy a megállapodás vagy a tervezett megállapodás a) nem minősül a gazdasági versenyt korlátozó megállapodásnak, b) nem esik tilalom alá a törvény alapján vagy c) mentesül a tilalom alól. 6. A Versenytörvényből adódó további sajátos terület az erőfölénnyel való esetleges visszaélés vizsgálata, melynek esetében a bírált magatartás olyan körülményeket tud teremteni, amelyek jogellenesen befolyásolhatják a szabad és tisztességes versenyt. E vonatkozásban szeretném felhívni szíves figyelmüket arra, hogy a Gazdasági Versenyhivatal már több határozatban leszögezte, hogy e magatartás nem állapítható meg, ha a sérelmezett „erőfölény” akár a kisebb piaci „részesedés” miatt, akár az áruk vagy szolgáltatások típusa folytán nem áll fenn. Vizsgálódásainkban szeretném felhívni a figyelmet az erőfölény egy nagyon sajátos típusára, nevezetesen, ha két vagy több vállalat - például közös technológiai vagy más licencmegállapodást létrehozva a szellemi tulajdon meghatározott típusa fölött - ezen keresztül létrehozzák saját közös erőfölényüket (oligopólium). Az EU Egyezmény 86. cikke szigorúan tilalmazza ezt a magatartást az EU területén, ha az a kereskedelem korlátozását eredményezi. A Nemzetközi Versenyjogi Egyesület (LIDC) legutolsó XXXIV. Cambridge-i Kongresszusa kifejezetten leszögezte, hogy az ilyen oligopolisztikus piacoknak különleges figyelmet kell szentelni, és ha ilyen torzulások jelennek meg a piacon, meg kell tenni a szükséges intézkedéseket a normális piaci helyzet helyreállítása érdekében. III. A TÁRSASÁGOK ÖSSZEFONÓDÁSA, ÖSSZEOLVADÁSA A tisztességtelen versenyről szóló törvény sajátos területe a vállalatok összefonódásának ellenőrzése, függetlenül attól, hogy az összefonódás közvetlenül vagy közvetve megy-e végbe (például a szavazati jogok többségén keresztül.) A Gazdasági Versenyhivatal engedélye szükséges a vállalkozások összefonódásához, ha az érintett vállalkozásoknak az előző üzleti évben elért együttes nettó árbevétele a tízmilliárd forintot meghaladja, feltéve, hogy a beolvadó vagy az irányítás alá kerülő vállalkozás, illetve az összeolvadásban részt vevő legalább két vállalkozás nettó árbevétele ötszázmillió forint felett van. Ez alkalmazandó akkor is, ha a beolvadó vállalkozások éves nettó árbevétele az ötszázmillió forintot nem haladja meg, de ezzel az árbevétellel együtt ugyanaz a vállalkozás az összefonódást megelőző két évben összesen ötszázmillió forint nettó árbevételt meghaladó összefonódást valósít meg. A pénzintézetek vonatkozásában a nettó árbevétel helyett a pénzintézet mérlegfőösszege tíz százalékát kell figyelembe venni. A biztosítóintézetek összefonódásánál a nettó árbevétel helyett a lekötött bruttó biztosítási díjak értékét kell figyelembe venni. Nem minősül összefonódásnak például a pénzintézet, a biztosítóintézet, a pénzügyi holding, a befektetési társaság vagy a vagyonkezelő szervezet átmeneti irányítás- vagy vagyonszerzése, ha annak célja a továbbértékesítés előkészítése. A Gazdasági Versenyhivatal nem tagadhatja meg az engedélyt, ha az összefonódás nem hoz létre vagy nem erősít meg erőfölényt, és nem akadályozza meg a hatékony verseny kialakulását, fennmaradását vagy fejlődését az érintett piacon vagy annak jelentős részén, illetve, ha az összefonódással járó előnyök meghaladják az abból származó hátrányokat. A fent említett szabályok vonatkozásában az ilyen összefonódás esetében a feleknek figyelembe kell venniük azt a tényt, hogy nem csak a nettó értékesítés stb. számít, hanem az ilyen összefonódás „eredménye” is. Ha például a beolvadás egyidejűleg olyan szellemi tulajdonjogok (szabadalmak, technológia stb.) megszerzését eredményezi, amelyeken keresztül az érintett vállalkozások komolyan befolyásolni tudják a piacot az összefonódással elért erőfölénnyel való visszaélés révén, a Versenyhivatal megtiltja az ilyen ügyletet. IV. ÉRDEKELTSÉGEK ADÁSVÉTELE Gyakran előfordul, hogy a társasági tulajdon változása során a felek nem a társaság üzletrészeit vagy részvényeit adják el, hanem csupán az üzlet egy részét, amely esetleg épületeket, egyéb eszközöket, ügyfélkört vagy akár a szellemi tulajdon olyan tárgyait foglalja magában, amelyek akár az alaptőke részeként, akár az alaptőkén felüli vagyonként a társaság tulajdonát képezik. Ilyen ügyletek során a feleknek nem csak az adott ügylet sajátos szabályait kell figyelembe venniük (licencmegállapodás, szerzői jogok stb.), hanem akapcsolódó versenyszabályokat is, mert megtörténhet, hogy az ügylet miatt, annak eredményeként a kérdéses felek a tisztességtelen versenyről szóló törvény fent említett szabályozásai alá esnek - akár az összefonódás révén -, akár esetleg azért, mert az ügylet eredményeként a vevő az erőfölénnyel való visszaélés helyzetébe kerül. Említsünk meg egy friss példát. Az egyik legnagyobb szállodacég tulajdonosa elhatározta, hogy kivásárol egy másik szállodaláncot, amely -
