Iparjogvédelmi Szemle, 1998 (103. évfolyam, 1-6. szám)
1998 / 3. szám - Dr. Palágyi Tivadar: A Közösségi Szabadalomról
A közösségi szabadalomról 15 aki részt vett a meghallgatáson, összefoglalta a megbeszélés eredményeit, és úgy nyilatkozott, hogy a közösségi szabadalmat közösségi eszközként kell bevezetni. Ezt a javaslatot elfogadták. A meghallgatás alapján kidolgozott javaslatokat az Európai Parlament Gazdasági és Szociális Bizottságához (Economic and Social Committee of the European Parlament) (ECOSOC) továbbították. Ez a Bizottság valószínűleg rövidesen nyilvánosságra fogja hozni ajánlásait a megtárgyalandó kérdésekről és a megteendő lépésekről. A közösségi szabadalom ügyével a Nemzetközi Iparjogvédelmi Egyesület (A1PPI) is foglalkozik a 137. kérdés keretében, és a fentebb említett meghallgatáson az AIPPI küldötte is részt vett. Az ülésről készített jelentésében megállapítja, hogy a meghallgatáson olyan közösségi szabadalmi jog mellett foglaltak egyértelműen állást, amely egységes jellegű és a közösség összes országában azonos hatású. Az ipar képviselői szerint az eljárás nyelvének kizárólag angolnak kellene lennie. A nyelvhasználattal kapcsolatban egy kevésbé radikális megoldás szerint korlátozott számú nyelvre, így németre, angolra, franciára, spanyolra és olaszra való fordítást kívánnának meg, míg egy harmadik megoldás szerint a közösségi szabadalmat az összes nyelvre le kellene fordítani. A fórumrendszerrel kapcsolatban azt a javaslatot támogatták, hogy minden egyes tagországban legyen specializált elsőfokú bíróság a közösség összes országára kiterjedő joghatályú döntéssel. Másodfokú bíróság lenne az Európai Fellebbezési Bíróság, amelynek döntéseit jogi vonatkozásban korlátozottan lehetne megfellebbezni az Európai Közösségi Törvényszéknél. Az elsőfokú bíróság ugyanabban az eljárásban dönthetne egy szabadalom bitorlása és érvényessége kérdésében. A résztvevők elvetették azt a javaslatot, hogy az Európai Szabadalmi Hivatalnál egy új osztályt állítsanak fel a megsemmisítési ügyek intézésére. Állásfoglalásuk szerint csökkenteni kell az eljárás kezdetén fizetendő illetékeket, felül kell vizsgálni a fordítási követelményeket, és vizsgálni kell a fordítások központi benyújtásának lehetőségét. A közösségi szabadalom megszerzésének költségeit egy amerikai szabadalom vagy néhány európai tagországra vonatkozó európai szabadalom megszerzésének költségeivel azonos szintre kellene hozni. Erősíteni kellene az Európai Szabadalmi Hivatal és a Közösség közötti együttműködést. A közösségi szabadalmak engedélyezéséért és adminisztrációjárt az Európai Szabadalmi Hivatal lenne felelős. A meghallgatáson résztvevő ügyvivők amellett foglaltak állást, hogy az összes jogi fórumon legyenek jogosultak képviseletet ellátni, legalábbis ügyvédekkel együtt. A fent leírtakat az alábbiakban foglalom össze. Az EGK tagállamai általi ratifikálást bizonyára meggyorsítaná, ha a Luxemburgi Egyezményben és a Luxemburgi Megállapodásban foglaltak módosításával egyszerűbbé és olcsóbbá tennék a közösségi szabadalmak megszerzését. Hosszú távon elkerülhetetlennek látszik a fordítások ügyében valamilyen költségcsökkentő egyszerűsítés bevezetése. Itt azonban figyelembe kell venni, hogy a Közösségjelenlegi tagállamainak egy részében és gyakorlatilag az összes leendő tagállamban még hosszabb időnek kell eltelnie ahhoz, hogy a műszaki értelmiség általánosan olyan szintre jusson idegen nyelvtudás terén, hogy le lehessen mondani az engedélyezett európai, illetve közösségi szabadalmak teljes leírásának az ország nyelvére való lefordításáról. A Fellebbezési Bíróság működése valószínűleg megkönnyítené a bitorlási és az érvénytelenítési perek lezárását, a megsemmisítési ügyek számára azonban feleslegesnek tűnik az Európai Szabadalmi Hivatalnál egy külön osztály felállítása. A közösségi szabadalom vonzóbbá tétele érdekében célszerű lenne a közösségi szabadalmi rendszert rugalmasabbá tenni olyan értelemben, hogy az elővizsgálati eljárás alatt lehetőség legyen a közösségi szabadalmi bejelentést átalakítani európai szabadalmi bejelentéssé, aminek akkor lehet gyakorlati értelme, ha a bejelentőnek nincs szüksége minden tagállamban szabadalomra. Ezt a lehetőséget a Luxemburgi Egyezmény 30(6) szakaszának második mondata biztosítja. A közösségi szabadalom vonzóbbá tételének további lehetőségeként megemlítjük a biológiai és a szoftver tárgyú találmányokra szabadalom engedélyezését, valamint az ún. kisvállalati találmányok, vagyis a magánbejelentők, kisvállalatok és nem haszonszerző vállalatok által benyújtott találmányok esetén fizetendő illetékek csökkentését, hasonlóan például az Amerikai Egyesült Államok szabályozásához, ahol az ilyen bejelentők 50%-kal alacsonyabb illetékeket fizethetnek. A fentiekből kitűnik, hogy a közösségi szabadalomra még bizonytalan ideig várni kell. Hogy azonban e cikknek ne legyen a végkicsengése negatív, emlékeztetek arra, hogy amikor az Európai Szabadalmi Egyezményt bevezették, ipari körökben több éven keresztül erős tartózkodás nyilvánult meg annak használata iránt. Mindez ma már a múlté, és az engedélyezett európai szabadalmak száma egyre nő. Valószínű, hogy némi átalakítás után a közösségi szabadalom is hatályba fog lépni, és előbb vagy utóbb sikeres is lesz.
