Iparjogvédelmi Szemle, 1998 (103. évfolyam, 1-6. szám)
1998 / 3. szám - Dr. Palágyi Tivadar: A Közösségi Szabadalomról
14 Dr. Palágyi Tivadar javasolták, hogy a leírás tartalmazzon egy olyan összefoglalást, amely a találmány megértéséhez és az igénypontok értelmezéséhez szükséges tájékoztatást adna, és csupán ezt kellene lefordítani, míg a találmány részletesebb leírása ennek az összefoglalásnak egy melléklete lenne. A Luxemburgi Egyezménnyel kapcsolatos jogi nehézségek megoldásának egyik módja az Európai Szabadalmi Hivatalon belül egy új Megsemmisítési Osztály felállítása lenne, amelynek kizárólagos hatáskörébe tartozna a közösségi szabadalmak megsemmisítési ügyeinek intézése, így a nemzeti bíróságoknak - ellentétben a jelenlegi szabályozással - nem lenne joguk közösségi szabadalmak megsemmisítésére. Ha tehát egy nemzeti bíróság előtt folytatott bitorlási perben megsemmisítési ellenkeresetet nyújtanának be, a bíróságnak a bitorlási pert fel kellene függesztenie mindaddig, amíg az Európai Szabadalmi Hivatal Megsemmisítési Osztálya nem döntött a szabadalom érvényessége kérdésében. A Megsemmisítési Osztály határozata ellen az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságához (Court of First Instance of the European Communities) lehetne fellebbezést benyújtani. A közösségi szabadalmak megsemmisítése ügyében a legfelső fórum a már említett Európai Közösségi Törvényszék lenne, amelyhez csak jogi kérdések eldöntéséért lehetne fordulni. A megsemmisítés vagy korlátozás ügyében hozott jogerős határozatok minden tagországban azonos hatállyal bírnának. Egy másik javasolt megoldás az 1975-ös Egyezmény szövegén alapulna, amely kimondja, hogy a bitorlási pert lefolytató bíróság jogosult a megsemmisítési ellenkérelem ügyében is dönteni; ez a döntés azonban a közösségi szabadalmat csak abban a tagállamban érintené, amelynek a bírósága a döntést hozta. A közösségi szabadalmakkal kapcsolatos illetékek vonatkozásában érdemes megemlíteni, hogy az Európai Szabadalmi Hivatal előtti eljárás illetékeit, így bejelentési, kutatási és vizsgálati illetéket kell fizetni a közösségi szabadalmak esetében is. Az 1997. július 1-jétől csökkentett kutatási, vizsgálati és megjelölési illetékek közül az első kettő a közösségi szabadalmakra is vonatkoznék, míg megjelölési illeték ilyen szabadalom esetén nincs, minthogy ez a szabadalom az egész közösségben egységes oltalmat biztosít, vagyis egyik tagállam sincs külön megjelölve. Az Iparjogvédelmi Szakemberek Európai Uniója (Union des praticiens européens en propriété industrielle) (a továbbiakban: Unió) a fentebb említett zöld füzethez előzetes megjegyzéseket dolgozott ki a Közösség Bizottsága számára. Az alábbiakban e megjegyzésekből a témánk szempontjából érdekesebbeket ismertetem. Az Unió kifogásolja, hogy a közösségi szabadalom csak a nagy és a multinacionális társaságok számára előnyös, míg a kisvállalatokat egyre inkább a szabadalommentes területekre szorítja. A Fellebbezési Bíróság felállítása helyett jobb és olcsóbb megoldásként ajánlja az egyes országok bíróinak kiképzését arra, hogy a harmonizált szabadalmi jogot egységes módon alkalmazzák. A fordítások kérdésével kapcsolatban az Uniónak az az álláspontja, hogy ezen a téren nem a költségek, hanem a politikai jogi és kulturális szempontok a döntők. A fordítási követelmények terén fennálló ellentétes érdekek vonalán figyelembe kell venni, hogy a fordítások elsősorban azért fontosak, mert a szabadalmi jogokat engedélyező területen csak az ország hivatalos nyelvén teszik mindenki számára lehetővé a bennük kinyilvánított műszaki tanítás teljes megértését, vagyis a technika gazdagítását. A közösségi szabadalommal kapcsolatos költségek terén azt tartják legfontosabbnak, hogy azok nagyjából megegyezzenek egy európai szabadalom költségeivel négy állam megjelölése esetén. A közösségi szabadalom hátrányai közé tartoznak a magas költségek, a jogbizonytalanság és az eseti jog hiánya, továbbá az a tény, hogy egy bitorlási pert a bíróság szüneteltet mindaddig, amíg egy megsemmisítési vagy érvénytelenítési ügyben egy másik bíróság döntést nem hoz. Az Unió szerint a zöld füzet szerzői a csomagmegoldás ajánlásakorfélreértikaszabadalom lényegét: a szabadalmi igénypontok ugyanis önmagukban nem határozzák meg az oltalmi kört, mert a szabadalmi jog határainak értelmezéséhez a teljes leírást és rajzot kell felhasználni. A csomagmegoldás a fordítási költségeket nem reális tények alapján számítja, és még több jogbizonytalansághoz vezetne; rendkívül előnyös lenne az Európán kívüli nagyvállalatok számára, de katasztrofális következményekkel járna az Európai Unió tagországainak többsége és ezen országok kisfeltalálói számára, és azt eredményezné, hogy az Európai Unió területét elárasztanák nem Európából származó szabadalmi jogokkal. Az Unió szerint kedvezőbb lenne, ha a megsemmisítési eljárások a nemzeti bíróságok hatáskörébe tartoznának, mert az érvényesség és a bitorlás egyidejű vizsgálata egyetlen nemzeti bíróság által költség- és időmegtakarítást eredményezne. Az Unió nézete szerint rendkívül fontos, hogy az európai mérnökök, tudósok és technológusok világosan megértsék a szabadalmi oltalom jelentőségét. Ehhez már a középiskolában meg kellene adni az alapokat, majd azokat az egyetemi képzés folyamán tovább kellene erősíteni. 1997. november 25-én és 26-án Luxemburgban nyilvános meghallgatást tartottak a Közösségi Bizottságnak a közösségi szabadalomra vonatkozó zöld füzetéről. A meghallgatáson általában egyetértettek a következő kérdésekben:- nagy szükség van közösségi szabadalomra, amelynek megszerzése nem kerülhet többe, mint egy amerikai egyesült államokbeli szabadalom vagy egy négy tagországra érvényesíthető európai szabadalom;- a fordítási költségeket csökkenteni kell; ennek érdekében a résztvevő ipari emberek többsége az angol nyelv kizárólagos használatát javasolta;- egy Közösségi Fellebbezési Bíróság felállítása mellett foglaltak állást;- elvetették azt a korábbi javaslatot, hogy a megsemmisítési ügyek intézése céljából az Európai Szabadalmi Hivatalnál egy külön Megsemmisítési Tanácsot hozzanak létre;- kívánatosnak tartották, hogy az Európai Szabadalmi Hivatal tovább csökkentse illetékeit;- a szoftver tárgyú találmányok szabadalmazása mellett foglaltak állást. A meghallgatás után a bizottsághoz ezer oldalt meghaladó terjedelmű hozzászólás érkezett különböző nemzetiségű magánszemélyektől, vállalatoktól és egyesületektől. A Közösségi Minisztertanács 1997. november 27-én ülést tartott, amelyen a luxemburgi gazdasági miniszter,
