Iparjogvédelmi Szemle, 1998 (103. évfolyam, 1-6. szám)
1998 / 3. szám - Dr. Palágyi Tivadar: A Közösségi Szabadalomról
Iparjogvédelmi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 103. évfolyamul. 1998. június DR. PALÁGYI TIVADAR A közösségi szabadalomról* Az európai szabadalmi rendszer két nemzetközi egyezményen, az 1973. évi Müncheni Egyezményen, valamint az 1975. évi Luxemburgi Egyezményen alapszik. A Luxemburgi Egyezményt kiegészíti az 1989. évi Luxemburgi Megállapodás. Az Európai Szabadalmi Egyezményről emlékeztetőül röviden annyit jegyzek meg, hogy az jelenleg 19 tagországban teszi lehetővé európai szabadalom megszerzését. Az Egyezményt nem tagországok állampolgárai és jogi személyei is igénybe vehetik. Európai szabadalmi bejelentést a nem tagországok bejelentői Münchenben vagy Hágában, míg a tagországok bejelentői saját hivataluknál is benyújthatnak. Az Egyezmény hivatalos nyelve az angol, a német és a francia. Az elővizsgálati eljárás lefolytatását követően a szabadalom engedélyezésének kilátásba helyezése után az igénypontok fordítását az eredeti leg választott hivatalos nyelvtől eltérő másik két nyelven is be kell nyújtani. Az engedélyezett európai szabadalom a bejelentés benyújtásakor megjelölt országokban érvényesíthető, de ehhez az engedélyezés meghirdetésétől számított három hónapon belül a bejelentés leírását és igénypontjait az illető országok hivatalos nyelvére lefordítva is be kell nyújtani, ha ez a nyelv eltér a választott hivatalos nyelvtől. Az európai szabadalmi rendszer tehát egyetlen nyelven lefolytatott egyetlen eljárásban teszi lehetővé európai szabadalom megszerzését, de ezt a szabadalmat minden egyes tagországban külön kell érvényesíteni. A Közösségi Szabadalmi Egyezményt (Convention for the European Patent for the Common Market), szokásos nevén a Luxemburgi vagy Közösségi Szabadalmi Egyezményt (Community Patent Convention) 1975. december 15-én Luxemburgban az Európai Gazdasági Közösség (a továbbiakban: EGK) tagállamai írták alá, és így az alábbi országokra vonatkozik: Belgium, Dánia, Egyesült Királyság, Franciaország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Német Szövetségi Köztársaság és Olaszország. Ehhez a kilenc államhoz csatlakozott még Liechtenstein, Monaco és Svájc is, amelyek nem tagjai az EGK-nak. Az Egyezmény azonban még nem lépett hatályba, mert az aláíró tizenkét állam nem mindegyike ratifikálta. * A MIÉ 1998. május 5-től 7-ig „Felkészülés az európai csatlakozásra” címmel, Tihanyban rendezett konferenciáján elhangzott előadás bővített változata. A Luxemburgi Egyezmény „Szerződő államok” című fejezete szerint az Egyezmény nyitva áll az Európai Gazdasági Közösségben taggá váló országok számára, és azt követően három hónappal lép hatályba, hogy az utolsó szerződő állam is letétbe helyezte a ratifikációs okmányt. Eredeti szövege szerint az Egyezmény hatálybalépése csak 1998 vége után várható. Szövegezői tehát jó jósnak bizonyultak, mert az Egyezmény ez év végén még biztosan nem lesz hatályban, sőt az is bizonytalan, hogy 2000 előtt egyáltalán hatályba fog-e lépni. Az Egyezmény következő fejezetének első bekezdése megállapítja, hogy az 1973. október 5-én megkötött Európai Szabadalmi Egyezmény lehetővé teszi egyetlen bejelentés alapján végzett egyetlen egységes engedélyezési eljárással az Egyezmény azon tagországaiban nemzeti szabadalmak kötegének a megszerzését, amelyeket a bejelentő európai szabadalmi bejelentésében megjelölt. Az Európai Szabadalmi Egyezmény egyik rendelkezése szerint a szerződő államok egy csoportja külön megállapodást köthet arról, hogy az engedélyezett európai szabadalom ezen országokra nézve egységes jelleggel csak közösen legyen engedélyezhető. A továbbiakban ez a fejezet leszögezi, hogy az Egyezmény fő célja egy közösségi szabadalmi rendszer létrehozása, amelynek keretében az EGK államaira nézve engedélyezett európai szabadalmak-amelyeket közösségi szabadalmaknak neveznek - egységes és önálló jelleggel bírnak. Ennek megfelelően az EGK államainak megjelölését az Európai Szabadalmi Egyezmény előírásaival összhangban kell végezni, és egy európai szabadalmi bejelentésben bármelyik EGK-állam megjelölése önműködően úgy tekintendő, hogy ezáltal az összes tagállamot megjelölték. A közösségi szabadalmaknak egységes és autonóm jellegük folytán az EGK teljes területén azonos hatályúaknak kell lenniük, és az ilyen szabadalmakat csak az említett területek egészének vonatkozásában lehet engedélyezni, átruházni, megsemmisíteni vagy megszüntetni. Az Egyezmény következő fejezete átmeneti rendelkezéseket tartalmaz. Az egyik ilyen rendelkezés szerint egy európai szabadalmi bejelentés benyújtója, aki bármely EGK-tagállamot megjelöl, jogosult a közösségi szabadalom és olyan nemzeti szabadalom között választani, amely csak a megjelölt államban vagy államokban érvényes. A
