Iparjogvédelmi Szemle, 1998 (103. évfolyam, 1-6. szám)
1998 / 1. szám - Tanulmányok. Dr. Hajdú Tamásné: Szoftverrel kapcsolatos találmányok szabadalmi oltalmának helyzete
Szoftverrel kapcsolatos találmányok szabadalmi oltalmának helyzete 11 Az EPC 52. cikkelyének (3) bekezdése korlátozza az 52. cikkely (2) bekezdésének terjedelmét, amikor kimondja, hogy a (2) bekezdés rendelkezései csak abban a mértékben zárnak ki egy tárgyat vagy egy tevékenységet a szabadalmazható találmányok köréből, amilyen mértékben egy bejelentés vagy egy szabadalom az ilyen tárgyakra vagy tevékenységekre, mint olyanokra vonatkozik. A jelen értelmezés szerint ez azt jelenti, hogy bármely igényelt tárgyat vagy tevékenységet, mint teljes egészet kell tekinteni, azaz helytelen az oltalmi igény tárgyának egyes jellemzőit a műszaki jelleg szempontjából különkülön megítélni, vagyis bármely igényelt tárgyat vagy tevékenységet az 52. cikkely (1) bekezdése szerinti találmánynak lehet tekinteni, ha az egy műszaki feladattal összefüggésben valamivel hozzájárul az adott műszaki területen a technika állásához. E hozzájárulás-megközelítés mögött az az érvrendszer húzódik meg, hogy egy alapvetően nem szabadalmazható dolog, mint például egy esztétikai alkotás nem válhat hirtelen szabadalmazhatóvá pusztán azáltal, hogy egy ismert tárggyal került kapcsolatba, mint ahogyan az ismert tárgy sem válhat hirtelen szabadalmazhatóvá egyszerűen azáltal, hogy egy festett minta vagy bizonyos adat kerül a felületére. Az Európai Szabadalmi Hivatal (EPO) korábbi és jelenleg érvényes joggyakorlata (engedélyezési eljárás) Az EPO módszertani útmutatója az egyes átdolgozások, kiegészítések során először 1985-ben tartalmazott utalásokat a szoftverrel összefüggő találmányokra vonatkozóan. Ezt egy, az EPO elnöke által kijelölt munkacsoport sokéves munkája előzte meg. Ennek a munkacsoportnak a tagjai az EPO képviselőin kívül a nemzeti szabadalmi hivatalok munkatársai, az ipar képviselői, valamint az Európai Szabadalmi Egyezmény egyes tagországainak a területén működő szabadalmi ügyvivők közül kerültek ki. Az érdekelt felek alapvetően a következő érvrendszert alkalmazták:- egyenlőség; hardver és szoftver csereszabatos,- beruházásvédelem; egyenlő ráfordítás hardverre és szoftverre,- a műszaki haladás támogatása;korlátozott időtartamú oltalom a nyilvánosságra hozatalért cserébe. Ami a szabadalmazhatóság kérdését illeti, az a nézet vált általánossá, hogy nem lehet jelentősége annak, hogy a feltaláló hardver vagy szoftver megoldást választott egy feladat végrehajtására, mivel ez a választás gyakran csupán gazdasági vagy gyakorlati okok függvénye. Ha a bejelentés tárgya műszaki természetű, a szabadalmi oltalmat nem lehet pusztán amiatt megtagadni, mert egy program került felhasználásra. Az engedélyezett szabadalmak alapján úgy tűnik, hogy az EPO feladta azt a régi álláspontját, miszerint nem beszélhetünk találmányról, ha a megoldás egyetlen új jellemzője maga a program. Az EPO módszertani útmutatójának /C-IV, 2.3/ tanítása szerint, ha egy számítógépi programra fizikailag rögzített formában, pl. egy hagyományos szalagon vagy lemezen rögzítve, kér valaki oltalmat, a technika állásához való hozzájárulás szempontjából ez még nem több, mint egy számítógépi program, mint olyan. Ez összhangban van azzal az általánosan elfogadott tézissel, miszerint egy zenemű még nem válik azáltal szabadalmazhatóvá, hogy egy ismert mágnesszalagon van rögzítve, illetve megfordítva, egy ismert mágnesszalag sem tekinthető még szabadalmazható találmánynak, ha az egyetlen eltérés a technika állásához képest a rajta rögzített zenemű. Az EPO módszertani útmutatója szerint az elbírálónak meg kell határoznia - a szabadalmi igénypont kategóriájától függetlenül, hogy az igényelt oltalom tárgya, mint egész, ténylegesen hozzátesz-e valamit a technika állásához. Ennek a hozzájárulásnak műszaki jellegűnek kell lennie, de az még nem akadálya feltétlenül a szabadalom engedélyezésének, ha pusztán a számítógépi program tekinthető a megoldás új elemének. Példaképpen említi meg az útmutató azt az esetet, amikor egy program egy ismert adatfeldolgozó berendezés esetében azt eredményezi, hogy az technológiai szempontból új módon működik, amikor is a találmány szabadalmazható, mivel itt a program és az adatfeldolgozó berendezés új, funkcionális kombinációjáról van szó, nem pedig egyszerűen „számítógépi programról, mint olyanról”. Alapítása óta (illetve gyakorlatilag 1984 óta) az EPO több mint 13 000 szoftverrel kapcsolatos találmányra engedélyezett oltalmat az információtechnológia központi területén (az erre jellemző G06 és a Gl 1 osztályokban) és jelentős számban más szakterületen, míg mindössze mintegy 100 ilyen tárgyú bejelentést utasítottak el. Álljon itt néhány példa annak szemléltetésére, hogy milyen típusú találmányokra adott az EPO szabadalmat e téren: EP-B-484 362 Ez a találmány szállodai szobák foglalására vagy akár tanárok órarendjének létrehozására használható fel, engedélyezett főigénypontja a következő volt. Eljárás adatrekordoknak bizonyos időbeni sorrendben időpontokhoz történő rendelésére, ahol is az időket adatsorként tároljuk egy mezőben, egy adatsor elejéről kiolvassuk az egyes időket egészen a kiválasztott időig, és egy memóriacímet rendelünk hozzájuk, ahol is a memóriacím megcímez legalább egy adatrekordot. EP-B-280-549 Ez a találmány szövegadatok tömörítésére alkalmas. A megoldás azon a feltételezésen alapszik, hogy egy adott tárgyú cikk mindössze 2-3000 szóból álló halmaz elemeiből tevődik össze, a gyakran használt szavak egy korlátozott számú csoportjáról van szó, és ezek a szavak többnyire olyan speciális szavak, amelyek lényegében sohasem fordulnak elő más témájú cikkekben. Az EPO által engedélyezett főigénypont a következő volt. Eljárás szövegadatok tömörítésére, amelynél egy bemeneti szót keresünk egy szótárban, egy megfelelő kódszót állítunk elő, ha a bemeneti szót megtaláltuk, kiszámítjuk a bemeneti szó előfordulási gyakoriságát, és egy rövidebb kódszót rendelünk hozzá a bemeneti szóhoz, ha annak előfordulási gyakorisága növekszik, azzal jellemezve, hogy a szótár pszeudoszavakat tartalmaz, és ha a keresés révén nem találunk rendes szót, a bemeneti szót fix hosszúságú
