Iparjogvédelmi Szemle, 1998 (103. évfolyam, 1-6. szám)
1998 / 1. szám - Tanulmányok. Dr. Hajdú Tamásné: Szoftverrel kapcsolatos találmányok szabadalmi oltalmának helyzete
12 Dr. Hajdú Tamásné pszeudoszavakra osztjuk, keresést végzünk a pszeudoszavakra, egy megfelelő kódszót állítunk elő, ha a pszeudoszót megtaláltuk a szótárban, és a bemeneti szót új szóként tüntetjük fel a szótárban. EP-B-182 969 Ez a találmány lehetővé teszi, hogy egy képernyőn mozgatható tárgyat precízen pozícionáljunk, pl. fedésbe hozzunk egy másik tárggyal, és egyszersmind kijelezzük, hogy hány centimétemyit vagy hány foknyit kellett ehhez a tárgyat eltolni vagy elforgatni annak érdekében, hogy ezt az egybeesést elérjük. A találmány különösen a robottechnikában alkalmazható hasznosan. Az engedélyezett főigénypont a következő volt. Eljárás egy tárgynak egy képernyőn történő precíz elforgatására és eltolására, amelynél kiválasztjuk a tárgyat a képernyőn, elmozdítjuk a tárgyat a képernyő egyik pontjából a képernyő egy másik pontjába, azzal jellemezve, hogy az adott tárgy mozgása során numerikus formában kijelezzük az adott tárgy relatív elmozdulását önmagához képest, miáltal a numerikus kijelző állapota dinamikusan változik az adott elmozdulás függvényében, és együtt mozog a kijelzett tárggyal. Az engedélyezett szabadalmak nagy számát és tartalmát tekintve úgy tűnik, hogy az Európai Szabadalmi Hivatalban az EPC 52. cikkelyének szándékával összhangban megengedő, liberális szabadalmazási gyakorlat alakult ki. Bár a számítógépi program, mint olyan, explicit módon ki van zárva a szabadalmi oltalomból, az 52. cikkely jelen értelmezése - amint ez a módszertani útmutatóból és az EPO Fellebbviteli Tanácsainak számos döntéséből (hozzávetőlegesen 40 döntés született az elmúlt évtizedben e téren) kiderül - megengedi az olyan tárgyú találmányok szabadalmazhatóságát, amelyek műszaki szempontból hozzájárulnak a technika állásához, még akkor is, ha ezek számítógépi programot foglalnak magukba. Az EPO Fellebbviteli Tanácsainak a döntései A Fellebbviteli Tanácsok feltételezték, hogy az Európai Szabadalmi Egyezmény tagállamainak jogszabályai szerint egy találmánynak mindig műszaki jellegűnek kell lennie, vagy más szóval, műszaki hozzájárulást kell jelentenie a technika állása szempontjából. Ezzel összefüggésben figyelmük az EPC 27. szabályára terelődött, amelyben megjelent a „műszaki terület” és a „műszaki feladat” fogalma, valamint a 29. szabályra, amelyben a „műszaki jellemzők” fogalma került megemlítésre. A műszaki jelleg meglétének a kérdését az igénypont által definiált teljes kitanítás fényében ítélték meg döntéseikben, amelyek közül néhány döntés a kérdés megítélése szempontjából igen nagyjelentőségű volt. A Fellebbviteli Tanácsok véleménye szerint az a (műszaki) hozzájárulás, adalék a technika állásához, amely egy találmányt szabadalmazhatóvá tesz, a következőket jelentheti:- magát a megoldandó feladatot,- a szóban forgó feladat megoldását célzó eszközöket (műszaki jellemzőket) vagy akár- a probléma megoldása révén elért hatásokat. Elviekben nincsen szükség ezért arra, hogy ez a hozzájárulás új műszaki jellemzőt foglaljon magába, lehet ez megoldott műszaki feladat is vagy elért műszaki hatás is. Ezeket a megállapításokat támasztják alá azok az érvelések, amelyek az elmúlt években a Fellebbviteli Tanácsok döntéseiben megjelentek. Ezen döntések közül érdemes kiemelni néhány jellemző gondolatot. • Az ún. VICOM-döntésben /T 208/94/ az ügyben eljáró Tanács véleménye az volt, hogy míg a kétdimenziós adattömbök digitális szűrésére vonatkozó eljárás absztrakt, elvont fogalom marad, éppúgy, mint egy matematikai módszer, egy digitális képfeldolgozó eljárás az adattömbök képként való értelmezését követően műszaki, vagyis következésképpen szabadalmazható eljárásnak tekinthető. Ez a programvezéreit műszaki eljárás a Tanács megítélése szerint már nem volt tekinthető „számítógépi programnak, mint olyannak”. A technika állásához való (műszaki) hozzájárulás ebben az esetben a digitális módon feldolgozott képek a műszaki minőségének a javulása vagy helyreállítása volt, tehát a probléma megoldása révén elért hatás. • Az ún. KOCH & STERZEL-ügyben (T26/86) a megtámadott szabadalom tárgya röntgenberendezés volt, amelynél a megoldás újdonsága abban rejlett, hogy az alkalmazott program révén bizonyos értékeket számított ki áramkörök kiválasztásához, egy nagyfeszültségű generátor beállításához. A támadás alapja az az érvelés volt, hogy jelen esetben maga a találmány csupán egy új program az ismert számítógéphez. Az ügyben eljáró Tanács azt a nézetet képviselte, hogy ha egy számítógépi program úgy vezérli egy ismert, általános célú számítógépnek a működését, hogy ez a számítógép műszaki szempontból eltérő módon működik, akkor a program és az általános célú számítógép kombinációja szabadalmazható találmánynak minősül. Ez azt jelenti, hogy a találmányt, mint „egészt” közelítették meg, és nem zárták ki azt, hogy egy szabadalmazható találmány műszaki és nemműszaki jellemzők keverékéből álljon. A Tanács megítélése szerint egy olyan találmány, amely műszaki és nemműszaki jellemzőket is tartalmaz, szabadalmazható lehet, ha egyáltalán felhasznál műszaki eszközöket egy műszaki probléma megoldása érdekében. Eközben a nemműszaki elemeknek is persze hozzá kell járulniuk a műszaki hatás eléréséhez. • Az IBM cég egyik szoftverrel kapcsolatos találmánya ügyében (T 115/85) a Tanács azt a nézetet vallotta, hogy egy berendezés vagy egy rendszer mindenkori állapotának automatikus, optikai úton történő megjelenítése, például egy „állapot” vagy egy „esemény” hibaüzenetként való kijelzése alapvetően műszaki feladat. A szóban forgó bejelentés ilyen típusú specifikus problémára javasolt megoldást, nevezetesen egy szövegfeldolgozó rendszer bemeneti/kimeneti egységében előforduló események optikai kijelzésére. A megoldás magában foglalta egy számítógépi program alkalmazását, valamint memóriában tárolt olyan táblázatokat, amelyek a kijelzendő kifej ezéseket tartalmazták.
