Iparjogvédelmi Szemle, 1997 (102. évfolyam, 1-6. szám)
1997 / 3. szám - Tanulmányok. Dr. Szarka Ernő, Szitáné dr. Kazai Ágnes: Az ötlettől a megvalósulásig avagy a találmányok útja a felhasználóhoz
14 Dr. Szarka Emő - Szitáné dr. Kazai Ágnes • Van-e hasonló tennék (szolgáltatás) a piacon? • Kelendőbb-e a fogyasztók (felhasználók) számára a versenytársak hasonló terméke?- minőségénél,- árfekvésénél,- célszerűségénél fogva. • Milyen a fogyasztók elégedettsége az alternatív megoldásokkal kapcsolatban? • Milyen gazdasági haszon, illetve egyéb előny várható a szabadalom jövőbeni felhasználásától?- a jelenlegi termékekkel (szolgáltatásokkal) összehasonlítva,- összehasonlítási lehetőség hiányában. • Végső soron kitől várható a technológia (találmány) megítélése, értékelése?- fogyasztó, felhasználó,- licencvevő. • Kik a versenytársak, és milyen piaci pozíciókkal rendelkeznek? • Előirányozták-e védjegy használatát? • Saját forrásokból kívánja megoldani (finanszírozni) a marketingtevékenységet vagy külső szakemberek (források) igénybevételére számít? • A kereskedelmi forgalomba hozatal csak belföldön (helyi piacokon) várható, vagy tervezik a külföldi értékesítést is? • Kívánnak-e speciális kiállításokon (bemutatókon, üzleti tárgyalásokon) részt venni? Kik lehetnek a lehetséges partnerek, tárgyaló felek? • Megbíznak-e kereskedelmi ügynököket a forgalomba hozatalhoz, és mely előnyökkel járhat ez a megoldás? • Vannak-e már kialakított kereskedelmi kapcsolatok, piacok, más értékesítési csatornák? • Hogyan illeszkedik a technológia (találmány) a gazdaság egészébe?- vezető területet képvisel,- másodlagos jelentőségű területet érint. • Milyen támogatásra lehet számítani?- tudományos, szakmai,- financiális, vagy egyéb gazdasági,- kiemelt állami,- nemzetközi. (Természetesen a fenti lista sem tekinthető teljeskörűnek, így a találmány, az értékesítés körülményei stb. függvényében további kérdések mérlegelésére is szükség lehet.) ni. A SZABADALMAZOTT TALÁLMÁNYOK FORGALOMBA JUTTATÁSÁNAK ELŐSEGÍTÉSE A szabadalmazott találmányok kereskedelmi forgalomba juttatása olyan tevékenység, amelynek sikeres megvalósításához sok szakismeretre, időre, munkára és pénzügyi forrásra van szükség. Mivel e tényezők nem mindegyikével rendelkeznek feltétlenül a feltalálók, a világ számos országában állami, magán és társadalmi szervezetek igyekeznek segítséget nyújtani az alkotók számára e téren, tudva, hogy az innovációs eredmények a jövő „talpköveinek” tekinthetők. A következőkben - a teljesség igénye nélkül - ismertetünk néhány külföldi példát, illetve elképzelést az ázsiai térség országaiból, azzal a szándékkal, hogy ezek az ötletek a hazai gyakorlat számára is mintául szolgálhassanak. 1. Állami, kormányzati szerepvállalás (Malaysia példája) Malaysia legutolsó gazdasági terve egyértelműen az ipari szektor erőteljes fejlesztését tűzte ki célul, feltételezve a jövőben az ágazat diverzifikációját, export-orientált jellegének megőrzését és versenyképességének biztosítását. A fenti célok csak egyetlen módon valósulhatnak meg, mégpedig a műszaki fejlesztés eredményeinek szélesebb körű felhasználása révén. E követelményeket felismerve a kormányzat évek hoszszú sora óta foglalkozik nagyszámú K+F projekt létrehozásával a helyi egyetemek és kutatóintézetek vállalkozási tevékenységének keretében. E kutatások máris számos új, piacképes terméket és eljárást eredményeztek, és a helyi cégek részéről forgalmazhatóvá, felhasználhatóvá váltak. Napjainkban Malaysia összesen 33 - állami szektorba tartozó - K+F szervezettel rendelkezik, amelyek az egyetemeket és kutatóintézeteket is magukba foglalják. E szervezetek némelyike a K+F tevékenység teljes skáláját fogja át, míg mások egyes részterületekre koncentrálódnak. Jelenleg még csekély a magánalapítású szervezetek száma, amelyek elsődlegesen az alapító vállalatok, társaságok kutatási-fejlesztési feladatait látják el. A kutatási projekteket egészen 1988-ig különféle alapokból finanszírozták, és a felhasználható összegek egyetemi vagy kutatóintézeti juttatások formájában kerültek a szakemberekhez. A gyakorlati tapasztalatok egyértelműen azt mutatták, hogy ez az út nem tekinthető hatékonynak a számos párhuzamos kutatás, valamint a kulcsfontosságú kérdésekre való koncentrálás hiányában. A megoldást az jelentette, hogy centralizálták a műszaki fejlesztésre szánt kiadásokat, és koordinálták ezek felhasználását. E folyamat végül is az ún. IRPA-programban („Kutatások Intenzifikálása a Kiemelt Területeken”) csúcsosodott ki, amelyet a Tudományos Kutatás és Fejlesztés Nemzeti Tanácsa (MPKSN) irányított. A támogatásra pályázó kutatási-fejlesztési projektek sorsáról az öt IRPA-bizottság (Mezőgazdasági, Egészségügyi, Ipari, Stratégiai és Társadalomtudományi) valamelyike dönt. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az odaítélt juttatások valójában viszonylag kisösszegűek voltak ahhoz a haszonhoz képest, amit a támogatott termékek és eljárások eredményeztek. (Malaysia VI. ötéves tervében összességében 588 millió RM-t költöttek nem sokkal több,
