Iparjogvédelmi Szemle, 1997 (102. évfolyam, 1-6. szám)
1997 / 3. szám - Tanulmányok. Dr. Szarka Ernő, Szitáné dr. Kazai Ágnes: Az ötlettől a megvalósulásig avagy a találmányok útja a felhasználóhoz
Az ötlettől a megvalósulásig 15 mint 2300 pályázatra e program keretében, és ezek közül mindössze 161 kapott 1 millió RM feletti támogatást.) A változások kézzelfoghatók voltak: számos új, valamint tökéletesített termék és eljárás került forgalomba, és az eredmények egyértelműen nyomon követhetők a szabadalmi bejelentések számának növekedésében. A kormányzat a K+F célú befektetések mellett minden olyan lehetőséget támogat, amely a magánszektorral erőteljesebb szövetség létrehozását eredményezi. E törekvés jegyében olyan „One -Stop” üzleti egységeket hoztak létre valamennyi állami tulajdonú K+F intézetnél, amelyek a magántársaságokkal kialakított kapcsolatokért (támoga-tások, szolgáltatások) felelősek, amellett, hogy saját kutatási eredményeik forgalomba hozatalával is foglalkoznak. Az üzleú egységek feladatkörének egyik központi területe a tanácsadói és konzultációs tevékenység; a kutatási eredmények piacra juttatásának pedig több formáját is alkalmazzák, így:- a technológia készpénzes értékesítését,- licencmegállapodásokat,- vegyes vállalatok alapítását,- „start-up” vállalkozások létrehozatalát. A felsorolt módszerek alkalmazása sok tényezőtől függ. A készpénzes értékesítésre, illetve a licencmegállapodásokra akkor kerül sor, ha megteremthető azon cégek érdekeltsége, amelyek a fejlesztés eredményeit nagy mennyiségben használják fel, ellenkező esetben ugyanis nem biztosítható a befektetések megfelelő hozama. A jelenlegi tapasztalatok viszont azt mutatják, hogy a vegyes vállalatok vagy a start-up vállalkozások alapítása egyre inkább uralkodóvá válik. Igaz ugyan, hogy e társaságok létrehozatala nehézséget jelent a kutatóintézeteknek és egyetemeknek, ugyanakkor számtalan kézzelfogható eredménnyel jár a számukra, hiszen:- bepillantást nyerhetnek az ipari szükségletek, elvárások rendszerébe;- részesedhetnek a társaságok növekedésével járó haszonból, és nem csupán royalty-bevételekhez juthatnak;- nagyobb közvetlen ellenőrzési lehetőséggel rendelkeznek a forgalmazás folyamatában, hiszen ez esetben a kérdéses technológia nem csak egyike a vállalkozásban „megforduló” számtalan projektnek, mint ahogy az a licencszerződéseknél megfigyelhető;- és végső soron hozzájárulnak a „high-tech” ágazatok elterjedéséhez az országban. A kormányzat 1992-ben állami ipari vállalkozást alapított Malaysiái Technológiai Fejlesztési Társaság (MTDC) néven annak érdekében, hogy az egyetemek és kutatóintézetek fejlesztési eredményeinek piacrajuttatását megkönynyítse, illetve elősegítse a kutatásorientált vállalkozások növekedését. Az MTDC kockázatitőke-társaság, amelynek felügyeletét az Ipari és Nemzetközi Kereskedelmi Minisztérium látja el. A fenti feladatok mellett a társaság koordinálja az egyetemek és kutatóintézetek valamennyi üzleti egységének tevékenységét, részt vesz vegyes és „start-up” vállalkozások létrehozásában és kockázati tőke finanszírozásában. A vázolt erőfeszítések természetesen még csak kezdeti sikereket mondhatnak magukénak, mindazonáltal ezek az eredmények oly mértékben ígéretesek, hogy a továbbfejlesztést feltétlenül indokolják. 2. A szabadalmi ügyvivők szerepe a találmányok kereskedelmi forgalomba juttatásában Magyarországon a szabadalmi ügyvivők tevékenységét az 1995. évi XXXII. törvény 1. § (1) bekezdése az alábbiak szerint rögzíti: „A szabadalmi ügyvivő feladata, hogy ügyfelét iparjogvédelmi ügyben jogai érvényesítéséhez és kötelezettségei teljesítéséhez hozzásegítse; ennek során iparjogvédelmi ügyekben megbízás vagy kirendelés alapján képviseletet lát el az illetékes bíróságok és más hatóságok előtt, beadványokat, szerződéseket és egyéb okiratokat szerkeszt, valamint iparjogvédelmi ügyekben kutatásokat végez, szakvéleményt, tanácsot és tájékoztatást ad.” /A (2) bekezdés az iparjogvédelmi ügyek körét rögzíti./ Mint a fentiekben idézettekből kitűnik, a hazai jogi szabályozás közvetlenül nem határozza meg a szabadalmi ügyvivők feladatai között a találmányok kereskedelmi forgalomba juttatásában történő közreműködést. Vizsgáljuk meg - ismét külföldi tapasztalatokra támaszkodva -, milyen szerepe lehet az ügyvivőknek e területen, illetve milyen esetekben javasolható bevonásuk a piacravitel folyamatába. A következőkben tehát megkísérlünk választ adni az alábbi kérdésekre:- Játszhat-e aktív szerepet szabadalmi ügyvivő a találmányok kereskedelmi forgalomba hozatalában?- Tanácsos-e szolgálatait igénybe venni?- Milyen szolgáltatásokat nyújthat a szabadalmi ügyvivő a találmány feltalálójának vagy a szabadalmasnak? a) A legtöbb országban jogi szabályozás vagy a szabadalmi ügyvivőket tömörítő szervezetek (kamarák) alapszabályai rögzítik azokat a feladatokat, amelyeket e szakemberek tevékenységük során elláthatnak. E szabályozások többsége nem tiltja, hanem lehetővé teszi az ügyvivők szerepvállalását a találmányok kereskedelmi forgalomba juttatásában. Mindebben nincs semmi különös, hiszen akadhatnak olyan szituációk, amikor a feltalálónak olyan szakismeretre van szüksége e folyamatban, amilyennel az iparjogvédelmi képviseletet ellátók rendelkeznek. (Példaként említhetjük meg a licenciaszerződések kidolgozását, ami igen fontos lépés lehet a találmány piacra juttatása során, és amely területen az ügyvivő komoly tapasztalatokkal és szaktudással rendelkezik.) A szabadalmazott találmányok forgalomba hozatalának sok esetben kulcskérdése, hogy sikerül-e megfelelő partnert találni. Az ügyvivők általában kiterjedt üzleti kapcsolatokkal rendelkeznek, így számos olyan ügyféllel - köztük kereskedelmi vagy gyártó céggel - állhatnak kapcsolatban, amelyek érdeklődhetnek egy másik ügyfél (a feltaláló vagy szabadalmas) találmánya iránt. A legtöbb
