Iparjogvédelmi Szemle, 1997 (102. évfolyam, 1-6. szám)
1997 / 3. szám - Tanulmányok. Dr. Szarka Ernő, Szitáné dr. Kazai Ágnes: Az ötlettől a megvalósulásig avagy a találmányok útja a felhasználóhoz
Az ötlettől a megvalósulásig 11 utalnak, hogy a nyersanyagok felhasználása és a munkaerő foglalkoztatása háttérbe szorul a versenyelőnyt eredményező termékek esetében, vagyis csökken a termelési tényezők részaránya a ráfordításokon belül (lásd mikroprocesszortechnológia). A legkorszerűbb termékek sikere mögött egyre inkább a technikai szintből adódó értéknövekedés áll, így sok ország gazdasági teljesítményét többé már nem elsődlegesen a természeti erőforrások határozzák meg. Nem igényel különösebb bizonyítást az a megállapítás, hogy az innováció és a kreativitás versenyelőnyhöz juttatja az érintetteket. A gazdasági fejlődés az új ötletek és termékek (technológiák) állandó áramlását kívánja meg az élet minőségének javítása érdekében. Amilyen ütemben emelkednek az új árufajták és eljárások kifejlesztésével kapcsolatos költségek és kockázatok, úgy leszünk egyre inkább tanúi a nemzetek világméretű technológiai és kereskedelmi egymásrautaltságának és együttműködésének. Folyamatosan szaporodnak az egyes gazdasági társaságok közötti stratégiai szövetségek - úgymint licenciaszerződések, vegyes vállalatok, egyesülések, K+F együttműködési megállapodások -, átszelve a nemzeti határokat és kultúrákat. 4.2. A szellemi tulajdonjogok növekvő szerepe A fentiekben vázolt erőfeszítések nem maradtak hatás nélkül a szellemi tulajdonjogok (Intellectual Property Rights = IPR) területén sem. A szellemi tulajdonjogok alapvető szerepet játszanak a közös vállalatalapítás és a licencmegállapodások területén. Hathatós eszköznek számítanak a piaci versenyben a hagyományos vezetési módszerek, a humán erőforrások fejlesztése, valamint a teljes minőségbiztosítási rendszer mellett. Az új pénzügyi technikák és a fúziók szintén kiemelik a szellemi tulajdon portfoliók jelentőségét, amelyek elzálogosíthatok, a hitelfelvétel biztosítékaként felhasználhatók, és nem mellékesek a cégek valódi vagyonának felmérésekor sem. Talán nem túlzás az a megállapítás, hogy napjaink gazdaságában az innovatív és feltalálói tevékenységen keresztül a szakértelem kerül a középpontba. 4.3. A szabadalmazott találmányok vagyoni értékének meghatározása A szabadalmazott találmányok vagyoni értékének meghatározása központi szerepet játszik az átadni szándékozott technológia költségeinek számszerűsítésében, valamint egy gazdasági társaság szellemi tulajdon portfoliója értékének megállapításában. Az értékelés mindamellett nem könnyű feladat. Mondanivalónk legelején kell hangsúlyozni, hogy természetesen nem létezik általánosan elfogadott és alkalmazott formula, „mindenható” megközelítés a technológia értékének meghatározására. A fenti állítás elfogadásához, a probléma lényegének megértéséhez vonatkoztassunk el egy pillanatra a találmányok kérdésétől. Gyakorta felmerülő humánpolitikai kérdés, hogy milyen módon állapítható meg egy személy emberi társadalomhoz való hozzájárulásának mértéke. A szakemberek álláspontja szerint a becslés nem okoz nehézséget az egyén felnövekedése során, a személyes közreműködés hasznossági foka ugyanis felmérhető bizonyos életkorokban az oktatásra, illetve a munkába állításra fordított költségek, valamint az ott kifejtett teljesítmények, eredmények alapján. Ugyanezen szakértők számára azonban nem kevés fejtörést okozna egy újszülött jövőbeni hozzájárulása mértékének megjósolása, ehhez ugyanis semmilyen használható adat vagy tapasztalat nem áll rendelkezésre. Visszatérve a találmányok világába, elmondhatjuk, hogy egy ilyen szellemi alkotás értékét meghatározni ugyanannyit tesz, mint egy csecsemő - emberi társadalomhoz történő - hozzájárulásának mértékét előrebecsülni. A nehézségeket tovább ecsetelve rámutathatunk arra is, hogy sok találmány nem rendelkezik olyan gazdasági előnyökkel, amelyek könnyen és azonnal számszerűsíthetők. A szóban forgó technológia gyakran még „embrionális” állapotban van, azaz további fejlesztést igényel ahhoz, hogy valódi értéke realizálódhasson. E tény vezetett sok kiváló szakembert arra a következtetésre, hogy nem létezik tudományos eljárás a találmányok értékének meghatározására, így - hitük szerint - e folyamat sokkal inkább jó megérzéseken, intuíciókon alapul, semmint precíz számításokon. Más szakértők ezzel szemben kísérletet tettek a találmányok értékének megállapítására vonatkozó - döntően matematikai modelleken alapuló - eljárások kifejlesztésére. 4.4. Az értékmeghatározáshoz vezető út A szabadalmazott találmányok értékének számszerűsítésénél legjobb, ha az előbb felvázolt utakat ötvözzük, azaz kombinálnunk kell a tudományos módszereket a piaci követelményekkel. Most pedig lássuk, milyen eljárások jöhetnek szóba. A találmányok értékbecslése / 1 \ Piaci megközelítés Költségmódszer Jövedelemszámításon alapuló technika • Piaci megközelítés Az értékmeghatározás - valószínűleg - legegyszerűbb útjával kezdhetjük az ismertetést, amely szerint a „tisztességes piaci érték” annak az összegnek felel meg, amelyen a találmány - nyereséges módon — „gazdát cserél” vásárló és eladó között. Ez az „esemény” olyan méltányos (jogos) üzletként fogható fel, amelyben egyik fél sem jut a másikkal szemben különösebb előnyökhöz az értékesítés során. A piaci megközelítés módszere a meghatározó ipari átlag elméletére épít, vagyis figyelembe veszi, hogy mások mennyit költöttek hasonló technológiákra. (Ennek megállapítása persze nem egyszerű dolog, hiszen a hasonló technológiákra vonatkozó licenc- és eladási statisztikák általában nem állnak rendelkezésre.) Látni kell azt is, hogy ez az eljárás nem tekinthető széleskörűen alkalmazottnak,
