Iparjogvédelmi Szemle, 1997 (102. évfolyam, 1-6. szám)
1997 / 3. szám - Tanulmányok. Dr. Szarka Ernő, Szitáné dr. Kazai Ágnes: Az ötlettől a megvalósulásig avagy a találmányok útja a felhasználóhoz
12 Dr. Szarka Ernő - Szitáné dr. Kazai Ágnes mivel számos tényező „fair” piaci értékét kell felmérni és figyelembe venni az összeg meghatározásakor (a technológia jelenlegi és jövőbeli lehetséges piaci értékét, a későbbi cash flow diszkontált értékét, egy biztos jövőbeni jövedelemszintet). Nem kevésbé fontos, hogy a technológiatranszfer valamennyi aspektusát a kockázati tényezők mérlegelésével teljes összhangban mérjük fel. Ne felejtkezzünk el az alábbi kérdések megfontolásáról.- Van-e a fejlesztés végterméke számára megfelelő felvevő piac?- Az új technológia jellemzői (pl. mérete) megfelelnek-e az adott piaci elvárásoknak?- Kipróbálták-e a szóban forgó eredményeket a piacon (vagyis a termék/eljárás bizonyított-e már)?- Igényel-e további fejlesztést a technológia (akár befejezetlensége, akár elavultsága miatt)?- Kielégítően működhet-e az új technológia a (licenc)vevő környezetében (tekintettel például az éghajlati, kulturális, környezeti viszonyokra, hagyományokra stb.)?- Megfelelnek-e a fejlesztés eredményei az infrastrukturális elvárásoknak, a mai kor követelményeinek (pl. felhasználható-e az energiaellátás, a hulladékhasznosítás, a telekommunikáció vagy a szállítás céljaira)? • Költségmódszer A költségmódszer alkalmazása nagyjából a vásárlónak azon kiadásain alapul, amennyiért egyéb variációval helyettesíthetné mostani választását. A (licenc)vevőnek ez esetben azon költségeit kell számbavennie, amelyek akkor merülnének fel, ha nem a szóban forgó megoldás mellett döntene (így pl. egy új találmány megalkotásához vagy alternatív megoldások felleléséhez szükséges ráfordítások stb., nem elfelejtkezve a kockázati tényezők - pl. a siker bizonytalan volta - mérlegeléséről). Az ipari tulajdonjogok vagyoni értékének meghatározásakor figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a hagyományos számviteli módszerek nem minden esetben alkalmazhatók. (A szellemi termékek vagyoni értéke nem csökken az évenként esedékes leírások révén, ugyanakkor a könyv szerinti érték a materiális javak tekintetében az eredeti költségek és az értékcsökkenés különbségeként határozható meg.) További nehézséget okoz a fejlesztés tényleges kezdő időpontjának megállapítása, ami azért is fontos, mert az értékelés általában visszamenőleges költségeken alapul, és emiatt igen jelentős mértékben függ a pontos pénzügyi nyilvántartásoktól. • Jövedelemszámításon alapuló technika A fenti módszer a jelenlegi vagyonértéken végzi az értékelést, és a gazdasági előnyt a bevételek és a költségek különbözeteként határozza meg a találmány azon élettartamán keresztül, amikor a szellemi alkotás jövedelmet termel. A kockázatot a haszon terhére számolja el. (Egy szellemi vagyontárgy értéke ajövőbeni gazdasági előnyök jelenlegi értékeként határozható meg.) Megfelelő óvatossággal és gondossággal a jövő előreláthatatlanságából eredő bizonytalanságok is kiküszöbölhetők. A jövedelemszámításon alapuló technika ott alkalmazható, ahol a találmányok eredményessége majdnem pontosan számszerűsíthető pénzben kifejezve. Ahol viszont nincs lehetőség a speciális értékelés elvégzésére, ott a fenti módszer nem használható, ez ugyanis a szellemi tulajdon értékének önkényes meghatározásához vezetne. Néhány gyakorlati megfontolás.- A szellemi alkotások vagyoni értékének meghatározása sokszor azért ütközik nehézségbe, mert nem minden fejlesztés eredményez piaci sikert, gazdasági hasznot realizáló találmányt. Jogosan merül fel tehát a kérdés, hogy milyen módon viszonyíthatjuk a „sikertelen” találmányok ráfordításait a „befutott” alkotásokéhoz.- A szellemi termékek a kezdeti időszakban általában nem hoznak megfelelő hasznot, e tényt a jövedelmezőséget előtérbe helyező megoldások esetében mindig figyelembe kell venni. Ugyancsak nem szabad elfelejtkezni arról, hogy a találmányok gyakran a fejlesztés korai stádiumában állnak, vagyis további - sokszor nem is kevés - ráfordítást igényelnek.- Az ipari tulajdonjogok értékmeghatározásában az eredeti K+F költségek általában nem szerepelnek. Ez nem azt jelenti, hogy e ráfordítások nem lennének szükségesek a találmányok megalkotásához, csak éppen irrelevánsak az értékbecslés alkalmazása szempontjából. Köztudomású, hogy a cégek sok-sok millió dollárt költenek kutatásra-fejlesztésre, amennyiben viszont tevékenységük végtermékét nem alkalmazzák, úgy az „nem fog értékkel rendelkezni”. (A jövedelemszámításon alapuló technika feltételezi, hogy a szellemi alkotás értékesítéséből származó jövedelem „értéket hoz létre”.) A jövedelem módszerben szokásosan alkalmazott kalkuláció lényege a következő:- megbecsülni egy technológia értékesítési lehetőségeit,- megjósolni a reálisan elvárható piaci részesedés mértékét,- felmérni a royalty nagyságát, és- meghatározni a technológia teljes értékét. A szellemi termékek vagyoni értékének becslésekor - és általában a licenciaszerződések megkötésekor - nem egyszer központi kérdésnek számít a royalty mértékének meghatározása, amelyhez szintén adható néhány - megfontolást igénylő - szempont.- A royalty és a találmányokban megtestesült költségek közötti kapcsolat gyakran nem fejezhető ki egyszerű módon, az viszont tény, hogy a royaltyt mindig egy meghatározott bázishoz viszonyítva célszerű megadni.- A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a royaltyfizetések sokszor nem gondosan kimunkált technológiai költségek bázisán meghatározott számításokon alapulnak, hanem azon, hogy a licencadó milyen értéket tud a maximumhoz képest „kicsikarni”.- A méltányos royalty az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának egy döntése értelmében „az az összeg, amelyet egy (magán- vagy jogi) személy - aki
