Iparjogvédelmi Szemle, 1996 (101. évfolyam, 1-6. szám)
1996 / 2. szám - Dr. Szarka Ernő: Iparjogvédelem Magyarországon. 100 éves a Magyar Szabadalmi Hivatal
26 Dr. Szarka Ernő A szabadalmi oltalmi rendszert nem, az eljárási költségeket azonban jelentősen érintette a bejelentési és fenntartási illetékek illetve az iparjogvédelmi eljárások igazgatási szolgáltatási díjáról szóló 1992. évi IV. tv. hatálybalépése óta a díjak - folyamatos emelkedése, amelyet az eljárási költségek (pl. hivatali infrastruktúra fejlesztése) fedezése és az infláció indokoltak. A rendszerváltás időszakában - a termékoltalom hiányától eltekintve - Magyarország lényegében egy korszerű, a piacgazdaság igényeit kielégítő szabadalmi törvénnyel rendelkezett. A jogszabály korszerűsítése - ha nem is azonnali sürgősséggel - mégis hamarosan napirendre került. Az Európai Szabadalmak Engedélyezéséről szóló Müncheni Egyezményhez való csatlakozási szándékunk - amely az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett európai Megállapodás értelmében kötelességünk is -, továbbá egyéb nemzetközi fejlemények, különösen az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény, vagyis a GATT Uruguay-i fordulójának eredményei (multilaterális Egyezmény a szellemi tulajdon kereskedelemmel összefüggő kérdéseinek szabályozásáról: ún. „TRIPS” Egyezmény) tükrében látnunk kellett, hogy feltétlenül összhangba kell hoznunk szabadalmi jogszabályunkat a fenti egyezményekkel. Noha az egyik alapvető eltérést a termékoltalom hiánya jelentette, ennek megváltoztatására közvetlenül mégsem az említett nemzetközi egyezmények, hanem a Magyar Kormánynak az Amerikai Egyesült Államok Kormányával a szellemi tulajdon tárgyában 1993-ban megkötött kormányközi megállapodása vezetett. Az egyes iparjogvédelmi és szerzői jogi szabályok módosításáról szóló 1994. évi VII. törvény, az Szt. második jelentős módosítása, feloldotta a gyógyszerek, a vegyi úton előállított termékek és az élelmiszerek kizárását a szabadalmi oltalomból, azaz bevezette a közvetlen termékoltalmat, valamint az ismert feltételekkel a gyógyszertermékekkel kapcsolatos ún. átmeneti oltalmat („pipe line”). E törvény egyebekben a kényszerlicencia intézményével kapcsolatos lényeges változásokat is bevezetett. Az új szabadalmi törvény Ilyen előzmények után került sor az 1996. január 1 -jen hatályba lépett 1995. évi XXXIII. törvény előkészítésére. Az új jogszabály - a hagyományok megőrzése mellett - alapvetően teljesíti a Müncheni Egyezményhez való csatlakozás jogalkotási feltételeit. Az újdonság, feltalálói tevékenység és ipari alkalmazhatóság hármas pillérén nyugvó magyar oltalmi feltételek egyértelműen azonos szintűek, nemcsak az európai, hanem a világban általában kialakult követelményekkel. A „technika állásáéhoz viszonyított újdonság kizárólag objektív ismérvek alapján vizsgálandó. A „haladó jelleg” fogalmát felváltja a feltalálói tevékenység kritériuma. A törvény bevezeti a nem újdonságrontó nyilvánosságra jutást, s ezzel párhuzamosan megszűnik a kiállítási elsőbbség fogalma. Az igényrontást felváltja az újdonságnak a teljes kiteijesztésű technika állását magába foglaló vizsgálata, amelyet azonban a feltalálói tevékenység vizsgálatánál nem lehet számításba venni. Az igénypontokat nem lehet sem túl tágan, sem túl szűkén értelmezni. Az új jogszabály kizárja a bejelentés bővítő értelmű módosítását. Figyelmet érdemel a szabadalmi oltalom tartalmának meghatározása. A hagyományoknak megfelelően a szabadalmast megillető kizárólagos hasznosítási jog megfogalmazása mellett a jogszabály megjeleníti az abszolút szerkezetű jogviszony másik oldalát is: részletesen felsorolja azokat a cselekményeket, amelyek ellen a szabadalom jogosultja felléphet. E szabályozás következtében új tartalmat nyer a szabadalombitorlás is. Külön említést érdemelnek a munkavállalók találmányaival összefüggő jogokra és kötelezettségekre vonatkozó új szabályok. A törvény - elsősorban a német szabadalmi jog megoldásaiból merítve - különbséget tesz a munkaviszonyból eredő kötelezettség körében kidolgozott ún. szolgálati találmányok, valamint a munkáltató tevékenységi körébe eső ún. alkalmazotti találmányok között. A munkavállalók találmányaival kapcsolatos rendelkezések körében ki kell emelni, hogy a feltalálók érdekeit szolgáló szabályoktól szerződésben sem lehet hátrányukra eltérni. A törvény a hasznos eredmény, illetve az előny fogalma helyett bevezeti a licencanalógia módszerét. A díjazás mértékére irányadó díjkulcsot a törvény nem tartalmáz. A törvény - a hagyományokat fenntartva - külön részben foglalkozik a szabadalmi ügyekben folyó hatósági eljárás szabályaival. Itt nyer törvényi megfogalmazást, hogy az iparjogvédelem országos hatáskörű államigazgatási szerve Magyar Szabadalmi Hivatal néven folytatja működését. Ezzel - százéves fennállásának évfordulójára - a Hivatal eredeti nevét veszi fel. A szabadalom megadására irányuló eljárás szabályozása bevezeti az ún. szakaszos eljárást: a bejelentés átvételét követően a bejelentési nap elismerését az alaki vizsgálat, majd a kutatási jelentés elkészítése követi, a közzétételt (amelynek mellőzésére nincs mód) követő jogvesztő határidőn belül benyújtott kérelemre történik az érdemi vizsgálat. Mindezekhez a szakaszokhoz - külön jogszabályban megállapított - díjak megfizetésének kötelezettsége kapcsolódik. A szabadalmi oltalom újra érvénybe helyezésére megadott határidő elmulasztása esetén is lehetőség lesz igazolási kérelem előterjesztésére. Változatlanul a törvény külön fejezete rendelkezik a növény- és állatfajták szabadalmi oltalmáról, növényfajták esetében összhangban az UPOV előírásaival. A törvény egészére jellemző, hogy szakít a hagyományos kétszintűséggel: a találmányok szabadalmi oltalmával össze függő jogok és kötelezettségek egységes, átfogó törvényi szintű szabályozását valósítja meg. Ennek kö
