Iparjogvédelmi Szemle, 1996 (101. évfolyam, 1-6. szám)

1996 / 2. szám - Dr. Szarka Ernő: Iparjogvédelem Magyarországon. 100 éves a Magyar Szabadalmi Hivatal

100 éves a Magyar Szabadalmi Hivatal 25 Az 58/1967. (XII. 19.) Korm. számú rendelet megszün­tette a találmányok ingyenes átadását, így előidézte szaba­dalmi téren a vállalatok anyagi érdekeltségét. Az 1969. évi II. törvény A 2047/1967. (VIII. 20.) Korm. számú határozat újból meghatározta az Országos Találmányi Hivatal feladatait és hatáskörét; a Hivatal feletti felügyeletet az Országos Mű­szaki Fejlesztési Bizottság elnöke gyakorolta (ez így is maradt 1994 júniusáig). A fentiekből világosan kiderül, hogy égetően szükség volt egy új, átfogó, korszerű szabadalmi törvény meg­alkotására. Ezt az igényt elégítette ki az 1969. évi II. törvény (Szt.), az ennek végrehajtására kiadott 4/1969. (XII. 28.) OMFB-IM számú rendelet és a bírósági eljárá­sokról kiadott 9/1969. (XII. 28.) IM számú rendelet. Ezek a jogszabályok voltak hatályban több módosítással egé­szen 1995. december 31-ig. A szabadalmi törvény felépítésében érvényesültek az előző szabadalmi törvényben megtestesült tendenciák, ugyanakkor jelentkezett az iparilag fejlett országok mo­dernizált törvényeinek hatása is. Ezeket azonban be kellett illeszteni a lazuló, de létező szocializmus és tervgazdaság keretei közé. A szabadalmi törvény jellegzetességei közül az alábbi­akat emeljük ki:- a jogi oltalom formája kizárólag a szabadalom;- a szolgálati találmányok esetében a vállalatoknak sza­bad döntési joguk van a különböző hasznosítási formák között;- a feltalálók jogaikat bírósági úton érvényesíthetik;- a szabadalmazhatósági feltételek egyértelműen megha­tározottak;- az új növény- és állatfajták szabadalmazhatok;- a licencia megállapodások legfontosabb szabályai rög­zítve vannak;- a Fővárosi Bíróság szabadalmi ügyekben illetékes ta­nácsaiban műszaki szakbírák részvételét írja elő;- bevezeti a halasztott vizsgálati rendszert. A törvény számos területen igényelt kiegészítő rendele­teket. A korábban már említett OMFB-IM rendelet és IM rendelet mellett meg kell említenünk az alábbiakat:- az I-OTH-1969. számú hirdetmény a szabadalmi beje­lentések alaki szabályairól rendelkezik;- a II-OTH-1969. és I-OTH-1970. számú hirdetmények a kötelező teljes vizsgálat szakterületeit határozzák meg;- a 41/1969. (XII. 31.) PM számú rendelet az új iparjog­­védelmi illetékekről intézkedik;- a 45/1969. (XII. 29.) Korm. számú rendelet többek között intézkedik a szolgálati találmányok díjazásáról, és megszabja a találmányok külföldre juttatásának fel­tételeit. Ennek végrehajtási utasítása a 3/1970. (XII. 31.) HM számú rendelet. A törvény módosításai Az 1969. évi II. törvény a maga idejében korszerű, a nemzetközileg kialakult normákkal azonos szintű szabá­lyozást valósított meg. A mintegy másfél évtizednyi alkalmazása során szerzett tapasztalatok alapján azonban 1983-ban e jogszabály szá­mottevő módosítására került sor, természetesen a tovább­fejlesztés igényével. A jogszabály továbbfejlesztésének célja lényegében egyfelől a feltalálókjogvédelmének, ösz­tönzésének fokozása, másfelől a szabadalmi eljárások egyszerűsítése, az „átfutási idők” rövidítése, a műszaki információ terjedésének gyorsítása volt. Mindezek mellett fontos szempont volt a szabadalmi jogszabályok össz­hangba hozatala az új növényfajták oltalmára vonatkozó nemzetközi egyezménnyel (UPOV), amelyhez hazánk 1983 áprilisában csatlakozott. Melyek voltak az 1983. évi 5. számú törvényerejű ren­delet, továbbá az ezzel összhangban az Szt. végrehajtásá­ról intézkedő 4/1983. (V. 12.) IM sz. rendelet által 1983. július 1-jei hatállyal bevezetett lényeges változások? A feltalálóknak -, s lényegében ezzel párhuzamosan a szabadalmak jogosultjainak - jogvédelmét, jogbiztonsá­gát szolgálták különösen a szolgálati találmányokra vonat­kozó rendelkezések lényeges változásai, a fenntartási ille­ték megfizetésének elmulasztása miatt megszűnt szaba­dalmi oltalom újra érvénybe helyezésének bevezetése és a megsemmisítés miatt megszűnt szabadalom alapján a hasznosítás eredményével nem fedezett díj visszakövetel­­hetőségének a feltalálóra való kiterjesztése. Eljárási, információs szempontból ez a törvényerejű rendelet vezette be az adatközlés intézményét, s ezzel párhuzamosan megszüntette a felszólalás intézményét. Az eljárás meggyorsítását szolgálta annak lehetővé tétele, hogy az OTH a szabadalmi ügyekben hozott érdemi hatá­rozatát - megváltoztatási kérelem alapján - visszavonhatja és módosíthatja. A szolgálati találmányért járó díjazással és a találmá­nyokkal kapcsolatos egyes intézkedésekkel foglalkozik a 11/1983. (V. 12.) MTrendelet. Ez ajogszabály korszerűen és a gyakorlat számára jól alkalmazhatóan határozta meg a díjazás jogcímeit, a találmány értékesítésének fogalmát, valamint bevezette az ún. „hasznos eredmény” fogalmát, és a találmányi díj mértékére a hasznos eredmény száza­lékában kifejezett növelhető, illetőleg csökkenthető díj­kulcsokat állapított meg. Az elkövetkező néhány évben hasonló jelentőségű és terjedelmű változás igénye a találmányi jogszabályok vo­natkozásában - eltekintve a külföldi cégek részéről a ter­mékoltalom bevezetésének egyre erősödő szorgalmazásá­tól - nem merült fel. Megemlítésre érdemes változást jelentett a használati minták oltalmáról szóló 1991. évi XXXVIII. törvénynek a származtatás intézményét beve­zető szabályai, továbbá az 1992. évi LXVIII. törvény a polgári perrendtartás szabályairól, amely megszüntette szabadalmi téren is a törvényességi óvás intézményét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom