Iparjogvédelmi Szemle, 1996 (101. évfolyam, 1-6. szám)

1996 / 2. szám - A Magyar Szabadalmi Hivatal centenáriumi díszünnepsége a Magyar Állami Operaházban 1996. március 21.

8 A Magyar Szabadalmi Hivatal centenáriumi díszünnepsége Ez természetesen minden tagállamban megfelelő belső törvényhozást és közigazgatási tevékenységet igényel. Magyarország e szempontból komoly és megbízható partner a kezdet kezdete - vagyis száz év - óta. És ez igaz volt még a szovjet megszállás legsötétebb évtizede­iben is, mert az emberek, akik akkor a magyar találmányi intézményekért felelősek voltak, általában sikeresen el­lenálltak a szovjet találmányi rendszer Magyarországra való átültetésének. Ma természetesen a helyzet teljesen kielégítő. A nyu­gati világ is elismeri, hogy a magyar találmányi törvény­­hozás és közigazgatás megfelel a piacgazdasági rendszer követelményeinek, korszerű, és a Magyar Szabadalmi Hi­vatal példásan jól szolgálja és igazgatja e szakterületet. Ezek a tények örömmel és jogos büszkeséggel töltik el a magyar kebleket. Ezért legyen szabad beszédem végét egy idézettel megközelíteni. Gróf Széchenyi Istvánt, a magyar megújulás és megújítás nagy apostolát idézem „Világ” című könyvéből, melyet másfél évszázaddal eze­lőtt írt, s amelyben a következő költői kérdést teszi fel: ,,’S ki köztünk azon szerencsétlen, elfajult ’s termé­szetelleni korcs, ki szívének legtitkosb húrjait megzen­­dülve ne érezné, ’s azok édeni összhangzásit önkeblében ne sejdítené, midőn anyaföldét egy lépéssel haladni ’s emelkedni tapasztalja?” Mi úgy véljük, hogy a magyar szabadalmi intézmény első száz éve anyaföldünket eképpen haladtatta és emelte. Ez alkalomból a Világszervezet nevében gratulálok az igen tisztelt miniszter uraknak, a magyar feltalálóknak és azok egyesületének Vedres Andrással az élén, a magyar ipar vezetőinek, a magyar kormányzat képviselőinek, kü­lönösen a Magyar Szabadalmi Hivatal elnökének, Szarka Ernőnek és a Hivatal munkatársainak, akik a nemzetközi értekezleteinken nagy megbecsülést teremtenek Magyar­­országnak, valamint a szabadalmi ügyek bíráinak, a sza­badalmi ügyvivőknek és ügyvédeknek. És kívánom mindannyiuknak, hogy a jövőben is, Széchenyi igéit használva, „haladtassák és emeljék” a szellemi alkotások védelme terén is hőn szeretett ho­nunkat. A főigazgató úr elismerő és biztató szavai után kivált­képp megkülönböztetett figyelem illeti a Szellemi Tulaj­don Világszervezetének a feltalálói és innovátori érde­meket nemzetközi síkon elismerő gyakorlatát, amelynek keretében tagországi kezdeményezésre Aranyéremmel ismerik el az elfogadott jelöltek eredményeit és mun­kásságát. 1979 óta csaknem 70 országban közel 350 ilyen díj talált gazdára - közöttük néhány magyar al­kotót is üdvözölhettünk. A magyar szabadalmi centenárium alkalmából hazai jelölés alapján három WIPO-ARANYEREM átadására kerül sor. Felkérem dr. Bogsch Árpád fcíigazgató urat az elisme­rések átadására. A Világszervezet díjában részesül: SOMORJAY OTTÓ szabadalmi ügyvivő,- okleveles gépészmérnök, aki 1908-ban született, a bu­dapesti József Nádor Műszaki Egyetemen szerzett diplo­mát, s néhány éves mérnöki, illetve ügyvivői gyakornoki működés után 1941-ben tette le a szabadalmi ügyvivői vizsgát. Magánirodai gyakorlatot folytatott, majd a meg­változott körülmények folytán 1950-től 1978-ig a Danu­­bia Szabadalmi Iroda tagjaként dolgozott nyugállomány­ba vonulásáig. Azóta szabadalmi szaktanácsadóként működik. Somorjay Ottó személyében megtestesíti az ideális szabadalmi ügyvivőt: magas szintű szakmai tudása szé­les körű általános műveltséggel, kiváló nyelvismeretek­kel párosul, s emellett a pályája során szerzett sokol­dalú, elmélyült gyakorlati ismeretekkel rendelkezik. Ehhez járuló lelkiismeretessége, ügyszeretete és egész példamutató emberi magatartása etikai szempontból is nagy tekintélyt és népszerűséget biztosítottak számára a pályatársak körében, belföldön és külföldön egya­ránt. Mindezeknek köszönhetően igen eredményesen vett részt hosszú időn keresztül a szabadalmi ügyvivők képzésében, s mindazok, akik tanítványai voltak, büsz­kén hivatkoznak erre. WIPO-Arany érem kitüntetésben részesül: DR. VEDRES ANDRÁS vegyész kandidátus, feltaláló,- a Magyar Feltalálók Egyesületének főtitkára, aki 1989- ig a magyar gyógyszeriparban dolgozott, s 19 szolgálati találmányban való alkotói közreműködés fémjelzi feltalá­lói tevékenységét. 1989-ben alapította meg a Magyar Feltalálók Egyesü­letét. Az Egyesület főtitkáraként lelkesen és odaadóan tevékenykedik a feltalálók számára fontos információs és tanácsadó szolgáltatások megszervezésében, a feltalálói fórumok működtetésében és az érdekvédelem területén. Kiterjedt nemzetközi tevékenysége egyrészt a magyar fel­találók külföldi elismerését segíti elő a különböző nem­zetközi találmányi kiállításokon való részvétel szervezé­sével. Ugyanakkor az egyesületi kapcsolatok építését erdélyi, felvidéki, vajdasági társszervezeteknek nyújtott

Next

/
Oldalképek
Tartalom