Iparjogvédelmi Szemle, 1996 (101. évfolyam, 1-6. szám)
1996 / 1. szám - Dr. Vida Sándor: Eredetmegjelölések és földrajzi árujelzők oltalma az EK-ban
Eredetmegjelölések és földrajzi árujelzők oltalma az EK-ban 27 Ez a meghatározás nem zárja azonban ki egy árunév „földrajziasítását” (Relokalisierung), amint az például a „Camembert de Normandia” esetén történt. Ugyanakkor a bejegyzés viszont kizárja, hogy a megjelölés árunévvé alakuljon át (13. cikk, 3. bek.). Az árunévvé átalakult földrajzi árujelzőkkel kapcsolatban a rendelet azt is szabályozza, hogy a növényfajta vagy állatfajta neve ugyancsak nem jegyezhető be, ha ütközik valamely eredetmegjelöléssel vagy földrajzi árujelzővel (3. cikk, 2. bek.). Szakmai körök véleménye szerint a viták jelentős részét fogja majd kiváltani, hogy valamely eredetmegjelölés vagy földrajzi árujelző árunévvé alakult-e, vagy sem. E vonatkozásban a német joggyakorlatnak az felelne meg, ha a közönség nézeteit közvéleménykutatási jelentéssel lehetne bizonyítani. Nevezetesen, ha mind a nemzeti hivataloknak, mind az EK Bizottságának árunévvé való átalakulásról szóló állásfoglalását közvéleménykutatási jelentéssel lehetne vitatni. Ha ezek után a határozathozatalra hivatott szerv ezt a bizonyítékot nem fogadja el, akkor az legalábbis indítékot szolgáltathatna arra, hogy a kérelmező által benyújtott közvéleménykutatási jelentés helyett, a döntésre hivatott szerv másik („ellenőrző”) közvéleménykutatást végeztessen.21 A továbbiakban a rendelet a bejegyzési eljárás szabályait állítja fel: bejegyzési kérelem (5. cikk), alaki vizsgálat és közzététel (6. cikk), felszólalási eljárás (7. cikk), a leírás módosítása (9. cikk), a tagállamok ellenőrző apparátusa (10. cikk), eljárás a leírásban rögzítettek be nem tartása esetén (11. cikk). Az eredetmegjelölés vagy földrajzi árujelző bejegyzése kizárólagos jogot biztosít ezek számára, valamint a „védett eredetmegjelölés” (német rövidítése: g.U.), valamint a „védett földrajzi árujelző” (német rövidítése: g.g.A.) jelek használatának jogát (8. cikk). Sajátossága azonban az oltalomnak, hogy az nem csupán annak a szövetségnek tagjait illeti meg, akik a bejegyzést kérték, hanem minden olyan személyt, aki azon a földrajzi területen végez termelő tevékenységet és a leírásban (termékspecifikációban) foglaltakat betartja. Más szóval az oltalom a terméket, nem pedig a személyt illeti meg. A jogvédelem tartalmát a rendelet meglehetősen széles körben állapítja meg, ezt a hazai irodalom pontosan ismerteti.22 Az oltalom biztosítása érdekében a tagállamok közigazgatási, valamint büntetőjogi eszközöket kötelesek igénybe venni; az olyan termékek, amelyek nem felelnek meg a rendelet előírásainak, nem hozhatók forgalomba. Számunkra külön érdekességgel bír, hogy a rendelet által szabályozott bejegyzési és oltalmi rendszert olyan országok is igénybe vehetik, amelyek nem tagjai az EK- nak,23 feltéve, hogy egyrészt a vonatkozó előírásokat (beleértve az ellenőrzést is) betartják, másrészt maguk a közösségi oltalmat élvező eredetmegjelölések és földrajzi megjelölések oltalmát viszonossági alapon biztosítani hajlandók (12. cikk). Úgy tűnik, hogy a rendelet a viszonosságnak nagyobb jelentőséget tulajdonít, mint az az egyéb, bilaterális államközi szerződéseknél szokásos. III. FÖLDRAJZI ÁRUJELZŐK OLTALMA A TRIPS MEGÁLLAPODÁSBAN Az ipari tulajdon oltalmáról szóló Párizsi Uniós Egyezmény, illetve az annak alapján és annak keretében kötött nemzetközi megállapodások, így különösen az áruk hamis vagy megtévesztő származási jelzésének megakadályozásáról szóló Madridi Megállapodás, valamint az eredetmegjelölések nemzetközi oltalmáról szóló Lisszaboni Megállapodás az eredetmegjelölések és földrajzi megjelölések nemzetközi oltalma vonatkozásában már eddig is figyelemreméltó lépéseket tettek. E nemzetközi megállapodásokhoz (Madridi, Lisszaboni) viszonylag kevés ország csatlakozott, amikor a szellemijavak kereskedelmi vonatkozásairól szóló, univerzálisnak szánt, új nemzetközi megállapodás, a TRIPS24 előkészítése 1990-ben megkezdődött, a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló részt, amelyet eredetileg az USA terjesztett elő, az EK és Svájc igen részletes javaslatokkal egészítette ki, s ez utóbbi javaslatok realizálódtak a TRIPS Megállapodás ide vonatkozó rendelkezéseiben (22-24. cikk).25 Mindenesetre a TRIPS - ellentétben az élelmiszerekre és mezőgazdasági termékekre használt eredetmegjelölésekről és földrajzi árujelzőkről szóló EK-rendelettel - csupán egyetlen fogalmat használ: a földrajzi árujelző (geographical indication) fogalmát. Ez alatt azok a megjelölések értendők, amelyek olyan áru azonosítására szolgálnak, amelyek valamelyik tagállam felségterületéről, vagy annak egy részéről származnak, ha azok meghatározott minősége, hírneve vagy egyéb tulajdonsága lényegileg ennek a földrajzi származásnak tulajdonítható (22. cikk, 1. bek.). Ez a meghatározás szinte szó szerint egyezik az EK-rendeletnek a földrajzi árujelzőkről szóló fogalommeghatározásával, azt csupán a „lényegileg” (essentially) szócska egészíti ki. Az áru és annak földrajzi származása közötti kapcsolat (link) meghatározása alighanem a legkomolyabb probléma lesz majd a TRIPS rendelkezéseinek alkalmazása során. Ezzel majd azoknak hatóságoknak, bíróságoknak kell megbirkózniuk, amelyek az eset konkrét körülményei alapján határoznak valamely földrajzi árujelző oltalomképessége vagy annak hiánya kérdésében. E vonatkozásban a territorialitás elve érvényesül: vagyis minden ország autonóm módon határozza meg, hogy oltalomban részesíti-e az adott földrajzi árujelzőt vagy sem. A TRIPS - az áruk hamis vagy megtévesztő származási jelzésének megakadályozásáról szóló Madridi Megállapodáshoz hasonlóan - a megtévesztés általános tilalmát állít
