Iparjogvédelmi Szemle, 1996 (101. évfolyam, 1-6. szám)
1996 / 1. szám - Dr. Vida Sándor: Eredetmegjelölések és földrajzi árujelzők oltalma az EK-ban
26 Dr. Vida Sándor Az EK-rendelet hatálya kiteljed a Római Szerződés II. sz. mellékletében felsorolt mezőgazdasági termékekre és élelmiszerekre (pl. hús, zöldség, gyümölcs, hal, tejtermékek stb.), valamint a rendeletben kiegészítésként felsorolt néhány élelmiszerre (sör, ásványvíz és forrásvíz, növénykivonatokból készült italok, sütőipari termékek, beleértve az édességeket, valamint gyanták) és mezőgazdasági termékre (széna, illóolajok). Tény, hogy a tagállamokban a földrajzi megjelölések és eredetmegjelölések vonatkozásában csak korlátozottan álltak rendelkezésre tapasztalatok a jogi szabályozás terén. Az EK Bizottsága e vonatkozásban elsősorban a dél-európai országokban a minőséget tanúsító címkékkel (labels) és az eredetmegjelölések oltalmával kapcsolatosan szerzett tapasztalatokra támaszkodott. Arendelet preambuluma szerint a jogszabály távolabbi, gazdaságpolitikai célja a közös agrárpolitika fejlesztése a mezőgazdasági termékek diverzifikálása segítségével. Az olyan termékek, amelyeknek sajátos ismertetőjegyei vannak, különösen a gazdaságilag elmaradt vidékek fejlődésére lehetnek jótékony hatással, nevezetesen egyrészt a gazdálkodók jövedelmének növelésével, másrészt az elvándorlás megakadályozásával. Ezen felül, amint azt az utóbbi évek tapasztalatai mutatták, a fogyasztók táplálkozási szokásaiban a mennyiséggel szemben a minőség került előtérbe. Ezért az ilyen sajátos ismertetőjelekkel ellátott mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek iránti kereslet különösen a meghatározott földrajzi helyen termelt termékek vonatkozásában jut kifejezésre. Arendelet, amint címe is mutatja, a földrajzi származásra utaló árujelzők két kategóriáját különbözteti meg: az eredetmegjelölést és a földrajzi árujelzőt. Kissé elvontan fogalmazva azt lehet mondani, hogy a két kategória közötti különbséget a használt megjelölés és a földrajzi név közötti kapcsolat intenzitásának mértéke határozza meg. Eredetmegjelölés alatt valamely táj, helység, kivételesen ország neve értendő, amellyel azt a mezőgazdasági terméket vagy élelmiszert jelölik,- amely erről a tájról, helységből vagy országból ered,- amelynek jellege vagy tulajdonságai, elsősorban vagy kizárólag a földrajzi viszonyokra - beleértve a természeti és emberi tényezőket - vezethetők vissza, és amelyet ezen földrajzi területen termeltek, dolgoztak fel vagy állítottak elő [2. cikk, 2. bek. a) pont]. Ez tehát közvetlen és elválaszthatatlan kapcsolatot jelent a termék minősége, tulajdonságai és a földrajzi környezet között. Ez a meghatározás koncepcióját tekintve hűen követi az eredetmegjelölések nemzetközi oltalmáról szóló Lisszaboni Megállapodás fogalommeghatározását, azt kissé pontosítva, így a magyar jog számára nem jelent újdonságot. Földrajzi árujelző alatt valamely táj, helység, kivételesen egy ország neve értendő, amellyel azt a mezőgazdasági terméket vagy élelmiszert jelölik,- amely erről a tájról, helységből, országból ered,- amelynél meghatározott minőség, hírnév vagy egyéb tulajdonság erre a földrajzi származásra vezethető vissza, és amelyet ezen a földrajzi területen termeltek és/vagy dolgoztak fel és/vagy állítottak elő [2. cikk, 2. bek. b) pont]. A földrajzi árujelzőknél a termék minősége, tulajdonságai és a földrajzi környezet között tehát a kapcsolat esetleges és nem olyan intenzív, mint az eredetmegjelölések esetén. A kétféle megjelölés közötti jogi különbség a meghatározásnál jelentkezik. Nevezetesen: eljárásjogilag a bejegyzés, anyagi jogilag pedig a bejegyzés joghatásait tekintve nincs különbség a kétfajta megjelölés között. A két kategória közötti megkülönböztetéssel a jogszabályalkotó célja a fogyasztók megfelelő tájékoztatása volt. Piacgazdaságilag ennek persze könnyen lehet az a következménye, hogy a fogyasztók előnyben részesítik majd az eredetmegjelöléssel ellátott termékeket az egyszerű földrajzi árujelzővel ellátott termékekkel szemben, mivel az előbbi megjelölésfajta szorosabb kapcsolatot jelent a termék és a földrajzi eredet között, mint a földrajzi árujelző esetében.20 Ennek a sui generis oltalomnak (persze mindkét megjelölésnél) alaki jogi feltétele a lajstromba történőbejegyzés, anyagi jogi feltétele pedig az eredetmegjelöléssel vagy földrajzi megjelöléssel ellátott termék állandó és jellemző tulajdonságainak írásban, termékspecifikációban történő meghatározása. A leírás, a termékspecifikáció kellékeit a rendelet részletesen felsorolja (4. cikk, 2. bek.). Ezek között szerepel a mezőgazdasági termék vagy élelmiszer legfontosabb fizikai, kémiai, mikrobiológiai és érzékszervi tulajdonságainak megjelölése; a szóban forgó földrajzi hely meghatározása; a mezőgazdasági termék vagy élelmiszer előállítási szabályainak leírása; arra vonatkozó adatok, hogy a földrajzi viszonyok vagy a földrajzi eredet hogyan függ össze a termék sajátos tulajdonságaival; az állami ellenőrzésre (10. cikk), illetve az ellenőrzési apparátusra vonatkozó adatok; a címkézésre vonatkozó adatok; adott esetben azoknak a követelményeknek megjelölése, amelyeket a közösségi vagy a nemzeti jog előírásai megkívánnak (4. cikk, 2. bek.). Nem lajstromozhatók azok az eredetmegjelölések, illetve földrajzi árujelzők, amelyek árunévvé (Gattungsbezeichnung) váltak, függetlenül attól, hogy a megjelölésben szereplő földrajzi helyen állították elő vagy hozták forgalomba a terméket, ha ez a hely időközben a mezőgazdasági termék vagy élelmiszer szokásos elnevezésévé vált. Annak elbírálása alkalmával, hogy a szóban forgó megjelölés árunévvé alakult-e, figyelembe veendő az összes körülmény, mind a szóban forgó tagállamban, amelynek területén az adott földrajzi hely van, mind a vonatkozó nemzeti és közösségi jogi normák (3. cikk, 1. bek.).
