Iparjogvédelmi Szemle, 1996 (101. évfolyam, 1-6. szám)
1996 / 5. szám - Tanulmányok. Dr. Bacher Vilmos: Jogalkalmazási kérdések a szolgálati és alkalmazotti találmányok új törvényi szabályozása alapján
Jogalkalmazási kérdések a szolgálati és alkalmazotti találmányok új törvényi szabályozása alapján 19 igényponti jellemzőt a feltaláló által rendelkezésre bocsátott, javított jellemzővel helyettesítettek. A törvény e rendelkezésével ösztönözni kívánja a feltalálókat , hogy a találmány fejlesztésére irányuló ismereteiket bocsássák a szabadalmas rendelkezésére. Ilyen rendelkezés hiányában a javított jellemzők alkalmazása esetén a termék vagy eljárás már nem az igénypontokban foglaltaknak megfelelően valósulna meg, így a feltaláló elesne a díjigényétől. A jelenlegi szabályozáson túlmenően a korábbi szabályozás alapján nem érintette a feltaláló találmányi igényét, ha a termékben vagy az eljárásban a szabadalmas egy vagy több igényponti jellemzőt egyenértékű jellemzővel helyettesített. E korábbi rendelkezés alapja az volt, hogy a törvény a szabadalmi oltalom körének a meghatározásánál az egyenértékűség elvét nem ismerte, azonban e speciális kérdés tekintetében a találmányi díjazásra korlátozottan ennek az elvnek az alkalmazását elfogadta. A találmányi díjigényt érintő e rendelkezés az új törvényi szabályozás következtében szükségtelenné vált. A törvény most sem fogalmazta meg az egyenértékűség elvét, hanem a Tv. 24. § (3) bekezdése szerint az igénypontok tartalmát nem lehet kizárólag szó szerinti értelmezésre korlátozni, az igénypontoknak azonban olyan jelentést sem lehet tulajdonítani, mintha azok csupán iránymutatást adnának a szakember számára az oltalmazni kívánt találmány meghatározásához. Ezzel a törvény az oltalom körét meghatározó igénypontoknak túl szűk és túl tág értelmezését egyaránt kizárja. E törvényi rendelkezés irányadó tehát a találmány díjazása ügyében is, ha kérdésessé válik, hogy a munkáltató által megvalósított megoldás az oltalmi körbe esik-e. 3. Értékesítésnek minősül a hasznosítás más részére történő engedélyezése akkor is, ha az ellenérték kikötés nélkül történt; értékesítés továbbá a szabadalomnak teljes vagy részleges átruházása akkor is, ha ez ellenérték nélkül, ingyenesen történt. A feltalálót a találmányi díjigény az értékesítés minden egyes módozata esetében külön-külön megilleti. 4. További kérdés, kik között jön létre a találmányi díjazási szerződés. Ha a szabadalomnak egy szabadalmasa van, úgy a találmányi díjazási szerződés a munkáltató és a feltaláló között jön létre. Ebből következik, ha a munkáltató a szabadalmat átruházza (eladja, apportként beviszi), akkor a feltalálót az átruházás alapján találmányi díjigény illeti meg az átruházóval szemben. így, a díjigénye az átruházás alapján kielégítésre került, tehát a találmánynak a szolgálati jellege megszűnik, és a feltalálót a szabadalmat megszerzővel szemben találmányi díjigény nem illeti meg. Ez alól kivétel, ha az átruházó és a jogszerző úgy állapodnak meg az átruházás során, hogy a jogszerző az átruházó díjfizetési kötelezettségét átvállalja. Ez tartozásátvállalási megállapodás és a Ptk. 332. § (1) bekezdése értelmében a feltalálóval szemben csak akkor hatályos, ha a feltaláló ehhez hozzájárul. Ugyanez a helyzet a hasznosítási jog engedélyezése esetén. A találmányi díjfizetésre a munkáltató szabadalmas a kötelezett, azonban a munkáltató és a hasznosítási jogot elnyerő között létrejöhet olyan megállapodás, hogy a díjfizetési kötelezettséget a hasznosító átvállalja. Ehhez a fenti rendelkezés alapján ugyancsak a feltaláló hozzájárulása szükséges. Amennyiben a szabadalomnak több szabadalmastársa van, és a szabadalmat csak az egyik hasznosítja, úgy a törvény alapján a hasznosító szabadalmastárs köteles fizetni, hacsak a szabadalmastársak eltérően nem állapodnak meg. E rendelkezés azonban az értékesítésnek arra a módozatára vonatkozik, amikor a találmányt a szabadalmastársak egyike hasznosítja a saját gazdasági tevékenysége körében. A hasznosítási jogot harmadik személy részére a szabadalmastársak csak közösen engedélyezhetik [Tv. 26. § (3) bekezdés], így a hasznosítási jog engedélyezése alapján keletkező díjigény valamennyi szabadalmastársat terheli részesedésük arányában. V. A TALÁLMÁNYI DÍJ MÉRTÉKE 1. A találmány díj mértéke - mind a találmányi díj alapjának, mind pedig a találmányi díjkulcs megállapításának kérdése tekintetében - a felek szabad megállapodásán múlik. A törvény szabályozása egyrészt iránymutatást ad a feleknek a találmányi díj mértékének megállapításához, másrészt meghatározza, hogy találmányi díjszerződés hiányában a feltaláló díjigénye vonatkozásában a bíróság miként döntsön. A törvény szerint a hasznosítás ellenében járó találmányi díjnak arányban kell állnia azzal a díjjal, amelyet - a találmány tárgya szerinti műszaki területen kialakult licenciaforgalmi viszonyokra figyelemmel - szabadalmi licenciaszerződés alapján a találmány hasznosítására adott engedély fejében a munkáltatónak fizetnie kellene [Tv. 13. § (7) bekezdés]. Ezt röviden licenciaanalógia alapján történő díjazásnak nevezhetjük. E rendelkezés gyökeres szakítást jelent a korábbi díjazási szabályokkal. 1970 előtt a feltalálókat a találmányi díj az ún. népgazdasági eredmény alapján, 1970-től 1989-ig a vállalati hasznos eredmény, 1989-től a törvény hatálybalépéséig a vállalati előny alapján illette meg. Az 1970 előtt hatályban volt népgazdasági eredményszámítás már a régmúlté, az annak alapján kialakult gyakorlatnak a továbbiakra nem volt hatása. Igen jelentős azonban és az egész találmányi díjazással kapcsolatos
