Iparjogvédelmi Szemle, 1996 (101. évfolyam, 1-6. szám)
1996 / 5. szám - Tanulmányok. Dr. Bacher Vilmos: Jogalkalmazási kérdések a szolgálati és alkalmazotti találmányok új törvényi szabályozása alapján
18 Dr. Bacher Vilmos alól csak a megsemmisítési eljárásban tesz kivételt. Ennek indoka, hogy a szabadalom megsemmisítése érinti a feltalálónak a szabadalmassal szemben fennálló díjigényét, és így előfordulhat, hogy a szabadalmas annak érdekében, hogy a díjfizetési kötelezettségtől mentesüljön, nem tesz megfelelő lépéseket a szabadalom megvédésére a megsemmisítést kérővel szemben. IV. A TALÁLMÁNYI DÍJ KÉRDÉSE 1. A korábbi jogi szabályozással megegyezően az új törvényi szabályozás szerint is a szolgálati találmány feltalálóját az oltalmazott találmányok értékesítése alapján díj illeti meg, a díj mértékére, időtartamára, a folyósítás módjára elsősorban a felek szerződése az irányadó. A felek tehát a díjazásra vonatkozó jogviszonyukat a polgári jogi szerződéskötési szabadság keretében rendezik. A törvény meghatározza:- mely esetben illeti meg a feltalálót díj,- ki köteles a találmányok díjának fizetésére,- mi a találmánydíj számításának az alapja. E kérdéseket a korábbi kormányrendeleti szabályozással szemben most a törvényi szabályozás rendezi. A találmányi díj a feltalálót csak érvényes szabadalom alapján illeti meg, kivéve, ha a szabadalmaztatható megoldást üzemi titokként kezelik. A feltaláló találmányi díjigénye tehát csak az oltalom megadását követően nyílik meg. Ha a munkáltató a találmány értékesítését már az oltalom megadását megelőzően megkezdi, a feltaláló a találmányi díjra - bár az igényét csak az oltalom megadása után érvényesítheti - már az értékesítés megkezdésétől jogosult. Az oltalom megadása ugyanis évekig eltarthat, így, ha a munkáltató már ezt megelőzően megkezdi az értékesítést, a feltalálót a találmányi díj az értékesítés alapján történő igény megnyíltától kezdve esedékesen illeti meg, és díjigénye fennáll az oltalmi idő végéig. Ha a találmány végleges szabadalmi oltalma a munkáltató lemondása, vagy a fenntartási díj megfizetésének elmulasztása miatt szűnik meg, a feltalálót a díj megilleti az értékesítés megkezdésétől addig az időpontig, amikor a szabadalom a lejárat miatt szűnt volna meg. Tehát a munkáltató mulasztásának a következményeit a feltaláló nem viselheti. Ha a munkáltató a találmányt titokban tartja, az értékesítés megkezdésétől a találmány nyilvánosságra jutásáig, vagy ha ez a későbbi, a találmánynak a munkáltatóval történő ismertetésétől számított 20 év elteltéig kell fizetni. A díjazás előfeltétele az oltalom mellett, hogy a munkáltató a találmányt értékesítse. A törvény meghatározza mi minősül a találmány értékesítésének. A találmány értékesítési módozatként jelöli meg a találmány hasznosítását, és e fogalommeghatározással összefüggésben utal a szabadalmi oltalom terjedelmét meghatározó Tv. 19. §-ra. E törvényi rendelkezés megállapítja, hogy a szabadalmasnak kizárólagos joga van a találmány hasznosítására, és taxatív módon felsorolja azokat az eseteket, amikor a szabadalmas a kizárólagos hasznosítási joga alapján bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül az ott megjelölt hasznosítási módokat megvalósítja. Tehát pontosan meghatározza, hogy mely tevékenységet lehet harmadik személynek csak a szabadalmas engedélyével végezni. E meghatározásból a találmányi díjfizetési kötelezettség szempontjából releváns körülmény, hogy a szabadalmas a találmány tárgyát képező terméket előállíthatja, használhatja, forgalomba hozhatja, illetve eljárási szabadalom esetén az eljárást megvalósítja. Új rendelkezése a törvénynek, hogy hasznosításnak minősül az is, ha a szabadalmas a találmány hasznosítását előnyös piaci helyzet teremtése vagy fenntartása érdekében mellőzi. Önmagában abból a tényből, hogy a szabadalmas a találmányi megoldást nem valósítja meg, még nem következik, hogy ez előnyös piaci helyzet teremtése vagy fenntartása érdekében történik. Lehetséges, hogy nem talál megfelelő piaci bevezetési lehetőséget, marketing tevékenysége nem indokolja az új termék bevezetését. Természetesen az is előfordulhat, hogy az előnyösebb és kelendőbb megoldást azért nem valósítja meg, mert kedvezőbb piaci helyzetet kíván fenntartani a régi termékkel, és előfordulhat, hogy a szabadalmat kizárólag azért nem valósítja meg, mert a szabadalom útján a versenytársát zárja el valamely új termék megvalósításától, és így teremt a maga részére előnyösebb piaci helyzetet. A jogalkalmazásra hárul az a feladat, hogy adott esetben eldöntse, kit terhel ebben a vonatkozásban a bizonyítás a perben. Álláspontom szerint, ha a munkáltató a szabadalmi oltalmat megszerzi, a találmányt nem szándékozik megvalósítani, és ennek ellenére a szabadalmi oltalomról a feltaláló javára nem mond le, és fizeti a folyamatosan növekedő díjakat, úgy feltételezhető, hogy a szabadalom fenntartásából vár előnyösebb helyzetet, és így őt terheli a bizonyítás. Felmerülhet azonban olyan álláspont is, hogy aki a díjigényét arra alapítja, hogy a szabadalmas a találmányt a piaci helyzet fenntartása érdekében nem valósítja meg, bizonyítani tartozik a munkáltatónak az ezzel összefüggő célzatos magatartását. Ez utóbbi nézet ellen szól, hogy feltalálónak nincs betekintési lehetősége a munkáltató piaci politikájába. 2. A találmányi díj olyan termékek és eljárások alapján illeti meg a feltalálót, amelyre a szabadalmi oltalom kiterjed. A szabadalmi oltalom olyan termékre vagy eljárásra terjed ki, amelyben az igénypont összes jellemzője megvalósul. A törvény értelmében a találmányi díj iránti igényt nem érinti, ha a termékben vagy az eljárásban egy vagy több
