Iparjogvédelmi Szemle, 1996 (101. évfolyam, 1-6. szám)
1996 / 5. szám - Tanulmányok. Dr. Bacher Vilmos: Jogalkalmazási kérdések a szolgálati és alkalmazotti találmányok új törvényi szabályozása alapján
14 Dr. Bacher Vilmos- szolgálati találmány annak a találmánya, akinek munkaviszonyból vagy más jogviszonyból folyó kötelessége, hogy a találmány tárgykörébe eső megoldásokat dolgozzon ki. Az 1995. évi XXXII. tv. (továbbiakban Tv.) meghatározása szerint: Szolgálati találmány annak találmánya, akinek munkaviszonyból folyó kötelessége, hogy a találmány tárgykörébe eső megoldásokat dolgozzon ki [Tv. 9. § (1) bek.]. Alkalmazotti találmány annak a találmánya, aki anélkül, hogy ez a munkaviszonyból eredő kötelessége lenne, olyan találmányt dolgoz ki, amelynek hasznosítása munkáltatója tevékenységi körébe tartozik [Tv. 9. § (2) bek.]. A Tv. 17. §-a értelmében a törvénynek a szolgálati és alkalmazotti találmányra vonatkozó rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell, ha a találmányt közszolgálati vagy közalkalmazotti jogviszonyban álló személy, a fegyveres erők és a rendvédelmi szervek hivatásos állományába tartozó szolgálati viszonyban álló személy, vagy munkaviszony jellegű jogviszony keretében foglalkoztatott szövetkezeti tag alkotta meg. A továbbiakban, amikor munkaviszonyt említek, az a Tv. 17. §-ban önállóan nevesített munkaviszony jellegű egyéb jogviszonyokat is magában foglalja. Egybevetve a korábbi és az új szabályozást, alapvető különbség, hogy az új szabályozás alapján mind a szolgálati, mind az alkalmazotti találmány csak munkaviszony keretében jöhet létre. Nem keletkezhet szolgálati találmány abból, ha valakinek nem munkaviszonyból, hanem más, egyéb jogviszonyból származó kötelessége a találmány tárgykörébe eső megoldás kidolgozása. Ilyen egyéb jogviszonynak volt tekinthető mely a korábbiakban szolgálati találmányt keletkeztető jogviszonyoknak minősült - például a megbízási jogviszony, kutatási szerződés vagy a szövetkezeti tagság keretében kidolgozott szolgálati találmány. A hatályos új szabályozás mellett megbízási vagy kutatási szerződés megkötésekor, ha az találmányi megoldás létrehozására irányul, és így feltételezhető, hogy annak keretében szabadalmazható találmányi megoldás jön létre, a felek a szerződéskötéskor szabályozhatják, hogy a létrejövő szellemi alkotás felett a jogosultság, illetve a szabadalmi igény kit illet meg. Ha pedig a felek erről nem rendelkeztek, úgy kutatási szerződés esetére a Ptk. 412. § (3) bekezdés megfelelő diszpozitív szabályozást tartalmaz. E szerint, ha a megrendelő a rendelkezési jogát kiköti, a vállalkozó a szellemi alkotást csak saját belső tevékenységéhez használhatja fel, nyilvánosságra nem hozhatja, harmadik személlyel nem közölheti, ilyen esetben a szellemi alkotással a megrendelő szabadon rendelkezik. Ebből tehát következik, hogy a megrendelő válik jogosulttá a szabadalmi bejelentés megtételére is. A vállalkozót azonban hasznosítási jog illeti meg arra vonatkozóan, hogy a megoldást gazdasági tevékenysége körében hasznosítsa. Amennyiben a megrendelő a rendelkezés jogát nem köti ki, a szellemi alkotást csak saját üzemi tevékenysége körében használhatja fel, nyilvánosságra nem hozhatja, harmadik személlyel nem közölheti; ilyen esetben a szellemi alkotással a vállalkozó szabadon rendelkezik. Következik ebből tehát, hogy a kutató-fejlesztő vállalkozó a szabadalmi bejelentést megteheti, azonban e szabadalommal kapcsolatban jogszabályon alapuló hasznosítási jog illeti meg a megrendelőt arra nézve, hogy a találmányt saját gazdasági tevékenysége körében hasznosíthatja. A feleken múlik, hogy e kérdés egyéb vonatkozásait kellő előrelátással a szerződésben már szabályozzák. A szövetkezeti tagság vonatkozásában pedig a jelenlegi törvényi szabályozás önálló fogalomként jelöli meg a munkaviszony jellegű jogviszony keretében foglalkoztatott szövetkezeti tagot, akinek találmányi megoldása szolgálati jellegű; egyéb szövetkezeti tag vonatkozásában így a szolgálati vagy alkalmazotti találmány kérdése fogalmilag fel sem merülhet. A törvényi meghatározás alapján tehát a szolgálati találmány fogalmi kritériumai:- a feltaláló és a munkáltató közötti munkaviszony;- a munkaviszony keretében a feltalálót új eljárások, illetve termékek kidolgozására irányuló kötelesség terhelje, és- a feltaláló kötelessége éppen olyan új eljárások, illetve termékek kidolgozása legyen, mint amelynek tárgykörébe a találmány tartozik. Figyelemmel arra, hogy a szolgálati találmányra a szabadalom a munkáltatót illeti meg, tehát a találmány szolgálati jellege elvonja a szabadalmi igényt a feltalálótól, és így a feltalálóknak az alkotáshoz fűződő vagyoni jogait korlátozza, ezért a fenti törvényi meghatározásokat kiterjesztően értelmezni nem lehet. Következik ebből, hogy csak azokat a találmányokat lehet szolgálati jellegűeknek minősíteni, ahol vagy önmagában a munkakör jellegéből (kutatás-fejlesztés), vagy pedig a munkaszerződésből, illetve a munkavégzés keretében kiadott konkrét feladatmeghatározásból következik, hogy a feltalálónak a találmány tárgykörébe eső megoldás kidolgozásával kell foglalkoznia, és így ez a munkaviszonyból származó kötelessége. Annak nincs akadálya, hogy a munkaszerződés meghatározza, hogy bizonyos irányító munkakörökben a munkavállaló feladata az irányítása alá tartozó területeken új megoldások kidolgozása is. E kikötés nélkül azonban, önmagában abból a körülményből, hogy valaki irányító munkakört tölt be, nem következik, hogy a találmány tárgykörébe eső feladat kidolgozására lenne köteles. Az ő feladata a termelésirányítás vagy vállalatirányítás. Következik ebből, hogy a munkaszerződéseken is múlik, hogy •milyen széles körben minősülnek a találmányok szolgálati jellegűeknek. A munkaviszony fennállása alatt létrehozott olyan találmányi megoldást lehet csak szolgálati jellegűvé tenni, ahol vagy a munkakör jellegéből, vagy a munkakör szerződéses
