Iparjogvédelmi Szemle, 1996 (101. évfolyam, 1-6. szám)
1996 / 5. szám - Tanulmányok. Dr. Bacher Vilmos: Jogalkalmazási kérdések a szolgálati és alkalmazotti találmányok új törvényi szabályozása alapján
Jogalkalmazási kérdések a szolgálati és alkalmazotti találmányok új törvényi szabályozása alapján 15 meghatározásából egyértelműen következik, hogy a megoldás a feltaláló munkaköri kötelességéhez tartozott. Nyilvánvaló azonban, hogy munkaszerződés útján sem lehet szolgálati jellegűnek minősíteni azt a találmányt, amely a feltalálónak a munkakörével nincsen összefüggésben. Vannak azonban olyan esetek, amikor a munkavállalónak nem munkaviszonyból származó kötelessége, hogy a találmányi megoldás kidolgozásával foglalkozzék, azonban a munkakörével összefüggő területen szerzett olyan tapasztalatokat, ismereteket, amelyek a munkáltató tevékenységi körével függnek össze, és ezen körben hozott létre találmányi megoldásokat; továbbá előfordulnak olyan esetek, amikor anélkül, hogy munkaköri kötelessége lenne a munkáltató anyagi eszközeinek a felhasználásával alkot ilyeneket. A munkáltatónak jogos igénye fűződhet ahhoz, hogy e találmányok hasznosítására jogosult legyen. Ennek a célnak az érdekében vezette be az új törvény az alkalmazotti találmány jogintézményét. A korábbi jogi szabályozás törvényi meghatározása szerint e megoldások a jogszabály helyes értelmezése esetében nem minősültek szolgálati találmánynak, azonban a törvény szoros értelmezése a munkáltatóra nézve gyakran méltánytalanul sérelmes lett volna, ezért ezekben az esetekben a felek szerződésileg is szolgálati jellegűnek minősítettek olyan találmányokat, amelyek a szoros értelemben vett törvényi fogalmi meghatározás szerint nem lehettek volna azok. A bírói gyakorlat is éppen a fenti körülményekre figyelemmel indokolt esetekben kiterjesztően értelmezte a szolgálati jelleg fogalmát. Az új szabályozás tehát megadja a tiszta elhatárolás lehetőségét azzal, hogy az alkalmazotti találmány intézménye útján a munkáltatói érdek érvényesülését biztosítja olyan, a munkáltató tevékenységével összefüggő találmányok vonatkozásában, amelyek nem tekinthetők szolgálati jellegűnek. A munkaviszonyban létrejött találmányokra vonatkozó munkáltatói jogok az alkalmazotti találmányok vonatkozásában azokra a megoldásokra terjedhetnek ki, amelyek a munkáltatónak az alkotás időpontjában fennálló tevékenységi körével összefüggnek. E vonatkozásában tehát nem lehet irányadó a munkáltató cégjegyzékében felsorolt valamennyi tevékenység, amelyet a cégek általában a cég alapításakor igen széles körben jelölnek meg, hanem ezek közül csak azok amelyeknek a területén az alkotás időpontjában a munkáltató valóban tevékenységet fejtett ki. A szolgálati és alkalmazotti találmányokat egybevetve az az azonosság, hogy mind a két típus munkaviszony keretében és a feltaláló személyében jön létre. A lényeges különbségek:- a szolgálati találmány esetében a szabadalmi igény a szabadalmi törvény következtében ex lege jogutódlás alapján a találmány keletkezésének pillanatától a munkáltatót illeti (derivativ szerzés);- az alkalmazotti találmány esetében a szabadalmi igény a feltalálóé marad azzal a korlátozással, hogy a munkáltatót a találmány keletkezésének pillanatától jogszabályon alapuló, nem kizárólagos hasznosítási jog illeti meg a találmányra vonatkozóan. E hasznosítási jog kizárólag a munkáltatót, illetve megszűnése esetén a jogutódját illeti meg, azonban a munkáltatóijog másra nem ruházható, és arra további hasznosítási jog nem engedélyezhető. A feltaláló jogát tehát csak a fentiek vonatkozásában korlátozza az alkalmazotti találmány. Nem korlátozza azonban a feltalálónak -, aki szabadalmassá válik - azt a jogát, hogy a szabadalmát átruházhatja, és azt sem, hogy további személyeknek hasznosítási jogot adjon. Nyilvánvaló azonban, hogy harmadik személy részére történő átruházás esetén az átruházás csak a munkáltatót megillető hasznosítási joggal korlátozottan történhet. Az új törvényi szabályozásból kitűnik, hogy a törvény koncepciója szerint a találmány alkotója minden esetben, és így a munkaköri kötelesség teljesítése körében létrehozott találmányoknál is - a feltaláló. így az alkotótevékenység minden esetben a feltaláló személyéhez fűződik, abban személyiségi jogai testesülnek meg-, és a szabadalom a munkáltatót a feltaláló jogutódjaként illeti meg. A törvény azáltal, hogy a korábbi szabályozástól eltérően megkülönbözteti a munkaköri kötelesség keretében létrehozott találmányokat azoktól a találmányoktól, amelyek munkaköri kötelesség nélkül, munkaviszony keretében jöttek létre, és összefüggésben állnak a munkáltató tevékenységi körével, megadja a pontos elhatárolás lehetőségét azokra az esetekre, ahol a szabadalmi igény ex lege illeti meg a munkáltatót. A törvény nem rendelkezik külön azokról a találmányokról, amelyeket munkaviszonyban álló személy a munkáltató tevékenységi körén kívül dolgoz ki. Ezek vonatkozásában a munkaköri kötelesség kérdése fogalmilag fel sem merül. E találmányok a munkaviszonyhoz nem kapcsolódnak, és így szabad találmányok, amelyek felett a feltaláló korlátlanul rendelkezik. III. A SZOLGÁLATI ÉS ALKALMAZOTTI TALÁLMÁNYOKRA VONATKOZÓ OLTALOM MEGSZERZÉSÉVEL ÖSSZEFÜGGŐ JOGOK ÉS KÖTELEZETTSÉGEK 1. A törvény a korábbi szabályozás hiányosságát pótolva bevezeti a szolgálati és alkalmazotti találmányokkal összefüggő ismertetési és nyilatkozattételi kötelességet. A feltaláló köteles a szolgálati és alkalmazotti találmányt a megalkotást követően haladéktalanul ismertetni a munkáltatóval [Tv. 11. § (1) bekezdés]. A munkáltató az ismertetés átvételétől számított 90 napon belül köteles nyilatkozni arról, hogy a szolgálati találmányra igényt tart-e, illetve az alkalmazotti találmányt hasznosítani kívánja-e [Tv. 11. § (2) bekezdés].
