Iparjogvédelmi Szemle, 1996 (101. évfolyam, 1-6. szám)
1996 / 3. szám - Szilágyi József: Barbie-trükk és iparjogvédelem
36 Szilágyi József A játékhamisítás azért virágzó üzletág, mert - a fentebb vázoltakkal összhangban — a hamisítóknak nem kell termékfejlesztésre, marketingre, reklámra költeniük, ráadásul a termék kiválasztásával biztosra mehetnek: csak azt „koppintják le”, ami a nagy gyártóknak „bejött”. Megspórolják tehát a nagy költségekkel és akadályokkal járó innovációs szakaszt, az invenció szakaszáról nem is beszélve, és csak a minimális gazdasági akadályokkal járó imitációs fázisba kapcsolódnak be. Mint Fodor Ervin, a Magyar Kézműveskamara alelnöke elmondta, ezt éveken át így csinálták a hazai játékkészítők is, arra ugyanis soha nem volt elegendő tőkéjük, megfelelő technológiájuk, hogy új, eredeti termékek kifejlesztésével vegyék fel a versenyt a nyugat-európai, amerikai multinacionális cégekkel. A gyártók külföldről hozták be a slágercikknek számító márkás játékot, például Barbie babát16 bútorostól, Matchboxot, Legót, amiket aztán darabokra szedtek, s 17 amennyire tudták, lemásolták. A játékfronton körülnézve azt kell azonban megállapítanunk, hogy, sajna’, már a hamisítás sem a régi. Vagy egyszerűen itt is túllépett rajtunk a nagyvilág. A hazai játékhamisításokat ugyanis már a kilencvenes években kiütötte a versenyből a külföldi konkurrencia. Az importliberalizációt követően elárasztotta az országot a Távol- Keletről érkező silány minőségű hamisított játékok tömege, annak következményeként, hogy a nemzetközi játékgyártó óriások, például a Mattel, a Hasbro vagy a Matchbox termelési költségeik csökkentése érdekében a Távol-Keletre - Kínába, Hongkongba, Tajvanba - helyez- 18 ték gyártásuk egy részét. A magyarországi Mattel Toys Kft. ügyvezető igazgatója úgy véli, tíz hamisított Barbieruha-utánzatra jut egy eredetinek az eladása, a Barbie babákból pedig minden második hamisítvány.19 Annak ellenére, hogy a hamisítókjelentős üzleti érdeket sértenek, a Gazdasági Versenyhivatalban nem emlékeznek olyan peres ügyre, amelyet az utóbbi években a hamisítások miatt indítottak volna. A Hasbro időről időre igyekszik felderíteni az illegális hálózatot, a felelősségre vonás azonban legtöbbször lehetetlen, mivel egyszerűen nincs kivel szemben érvényesíteni a jogokat. A gyártóként feltüntetett személy és telephelye többnyire fiktív. A Hasbro próbálkozik a törvény adta lehetőségeknek megfelelően eljárni: ha sikerül kiderítenie a hamisító személyét, felvilágosítja, hogy magatartása törvénysértő, és jogainak határozottabb 20 érvényesítését helyezi kilátásba. Érdemes külön kiemelni azt a tényt, hogy a fentiek egyáltalán nem csak a magyar gazdasági élet jellegzetességei. Talán éppen az jelzi az egységes világpiacba való integrálódásunkat, hogy megjelentek ennek árnyoldalai. A Mattel az érdekeit sértő tisztességtelen verseny ellen olyan megoldásokat is alkalmaz, amelyek talán kívül esnek az iparjogvédelem szűziesen tiszta szemléletkörén, azonban közelebb esnek a gazdasági realitásokhoz. Egy időben sok fejfájást okozott számukra az egyik ázsiai cég tevékenysége, mivel feltűnően jó hamisítványokat készített. Az eredménytelen pereskedést, csatározást elunva végül is úgy döntöttek, inkább felvásárolják az üzemet. Na, ja, aki megteheti! Érdekes módon zajlott a két játékgyártó óriás, a Mattel és Hasbro eddigi egymás melletti tevékenysége, versenye, ha úgy tetszik csatározása. Mint köztudott, a Mattel máig részben családi tulajdonban lévő vállalkozás, amelyet két kaliforniai asztalosmester indított el 1945-ben. Kezdetben fából készült bababútorokat fabrikáltak egy garázsban. A világméretű sikert az 1959- ben piacra dobott kékszemű, szőke, hosszú hajú, öltöztethető Barbie lánybaba és annak fiú változata, Ken hozta meg. Legnagyobb versenytársuk, a Hasbro, máig családi tulajdonban lévő vállalkozás. A Hassenfeld testvérek alapították 1923-ban, s eredetileg, érdekes módon, ők is fából készült játékokat, nevezetesen építőkőé- 22 kákát gyártottak. Nem egészen mellékesen jegyezzük meg, hogy a világjátékgyártásának egyik legismertebb cége, a LEGO, eredetileg szintén fajátékok gyártásával indult családi vállakózás volt. G. K. Christiansen, a cég megalapítója, 1995 nyarán, 75 éves korában hunyt el. Apja, egy szegény falusi asztalos, 1932-ben kezdett fajátékokat gyártani. Ajátékgyártás itt is hosszú távú és igen sikeres családi vállalkozásnak bizonyult. Tevékenységüket kezdetektől iparjogvédelmi aktivitás jellemezte, pl. korán bejegyeztették a LEGO védjegyet, (LEg GOdt, játssz jól). 1947-ben őket is elérte a műanyag korszak, s az ötvenes években tömeggyártásra alkalmas építőelemekre szakosodtak, és ezeket szabadalmaztatták. Manapság a LEGO-termékek presztízsét jól mutatja, hogy igen jelentős munkát igényel az után-23 zatok kiirtása. Visszatérve a Mattel és Hasbro cégekre, kettőjük részesedése a játékiparban az amerikai piacon 40%, Európában kb. egynegyed rész. Egymás mellett élésüket úgy tűnik megegyezésekkel, és nem perekkel biztosítják. Elhelyezkedésük következtében eleve szinte „felosztották” Amerikát: a Mattel székhelye nyugati parti, kaliforniai, a Hasbro székhelye pedig keleti parti, Rhode Island-i. A két óriáscég csak néhány éve tett pontot az igen hosszú ideje húzódó, sok pénzt és energiát emésztőBarbie-Sindy ügy végére. AMattel ugyanis annak idején pert indított riválisa ellen, mert az Sindy néven a Barbie-hoz megszólalásig hasonló babát dobott a piacra. Miután a Hasbro megígérte, hogy módosítja Sindyjének kinézetét, az előbbi elállt a keresettől. Újabb összetűzésre 1994-ben került sor, amikor mindketten a Scrabble nevű betűkirakó játékot gyártó brit J. W. Spear céget akarták megszerezni. A dolog vége az lett, hogy felosztották egymás között a világpiacot: a Hasbróé lett az észak-amerikai kontinens, a világ többi részén pedig a Mattel terjesztheti a társasjátékot.24 E cégek csatározásai tehát ha alkalmazták is közben az iparjogvédelem által nyújtott jogi lehetőségeket - végül mindig egyéb piaci eszközökkel
