Iparjogvédelmi Szemle, 1996 (101. évfolyam, 1-6. szám)
1996 / 3. szám - Dr. Palágyi Tivadar: Igénypontértelmezés Nagy-Britanniában, Franciaországban, Németországban, az Egyesült Államokban és Japánban
28 Dr. Palágyi Tivadar lével a leírásban foglalt kiviteli alakokra korlátozták. így a japán szabadalmi joggyakorlatban az igénypontok oltalmi körét gyakorlatilag sohasem értelmezték úgy, hogy az kiterjedjen a bitorlók által megvalósított módosulatokra, kivéve néhány olyan esetet, amikor a bitorlással vádolt megoldás szerinti csekély módosítás nyilvánvaló célja a szabadalom oltalmi körének megkerülése volt. Ilyen esetekben azonban az oltalmi körbe tartozó ekvivalensek tágabb értelmezése eltért a német szabadalmi joggyakorlattól, mert a japán bírósági gyakorlatban alkalmazott ekvivalensek az igénypont elemeinek teljes felcserélhetőségét vették csak figyelembe, de nem alapultak azon a megfontoláson, hogy a szabadalmi politikának az innovációt kell bátorítania. Az igénypont-értelmezés gyakorlatában új időszak kezdődött 1960-ban, amikor hatályba lépett az 1959. április 1-jén elfogadott új szabadalmi törvény, amelynek megalkotásakor az volt a fő cél, hogy a szabadalmi rendszert hozzáigazítsák a japán ipar II. világháborút követő gyors fejlődéséhez. További cél volt, hogy a találmányok szabadalmazhatóságának elbírálásakor tisztázzanak bizonyos alapelveket. így ekkor iktatták törvénybe a feltalálói tevékenység követelményét (26). Az igénypont-értelmezést legnagyobb mértékben befolyásoló változást a törvény 70. szakasza okozta, mert a bíróságok számára előírta, hogy a találmány műszaki terjedelmét az igénypontokra hivatkozva kell meghatározni. A szabadalmi törvényt 1970-ben újra módosították. Ekkor vezették be a halasztott vizsgálati rendszert, ami együtt jár a bejelentés vagy az elsőbbség időpontját követő 18 hó nap utáni közrebocsátással (kokai). A szabadalmaknak 1921 óta csak egyetlen igénypontja lehetett. A szabadalmi törvény 1975. évi felülvizsgálatakor áttértek a „többes igénypont-rendszer”-re. Több önálló igénypontot azonban csak bizonyos feltételek kielégítése esetén lehetett beiktatni a bejelentésbe. Emellett az aligénypontoknak nem volt önálló oltalmi körük, így a főigénypont érvénytelenítése esetén az aligénypontok is érvénytelenné váltak. Az 1987. évi törvény úgy módosította a többes igénypont-rendszert, hogy minden igénypont számára önálló oltalmi kört biztosít, tekintet nélkül arra, hogy az igénypont függő vagy önálló alakban van megszövegezve. A jelenlegi japán szabadalmi rendszer erős amerikai befolyást mutat. Ennek első jeleként az 1959. évi törvény 70. szakasza kimondta, hogy az igénypont határozza meg a találmány műszaki terjedelmét. További alapvető változást jelentett, hogy az 1987. évi törvény megszüntette az oltalmi kör meghatározó vizsgálatot, és ezzel a jogérvényesítéssel kapcsolatos elsődleges felelősséget a Szabadalmi Hivatalról a bíróságokhoz utalta. A japán igénypont-értelmezési joggyakorlat az amerikai mintát követi ugyan, Vagyis lényegileg szó szerint értelmeznek, de az amerikai joggyakorlattól eltérően nem alkalmazzák az ekvivalenciatant. A japán szabadalmi rendszer ugyanis nem veszi figyelembe azt az alapelvet, hogy egy feltalálót nem lehet kellően jutalmazni azzal, ha szabadalmának oltalmi köre kizárólag a kinyilvánított megoldásokra terjed ki. A japán bíróságok a törvény 70. szakaszát úgy értelmezik, hogy egy olyan megoldás jelent bitorlást, amelyre az igénypont összes jellemzője ráolvasható. Az ekvivalenciatant csak kivételesen alkalmazzák olyan esetekben, amikor az igénypont elég szűkén van megszövegezve ahhoz, hogy csupán a leírásban kinyilvánított megoldásokat fedje, és kézenfekvő, hogy egy kinyilvánított kiviteli alak egyik eleme helyettesíthető a bitorlással gyanúsított megoldás elemével. Az ekvivalenciatan alkalmazásának megszűnése a japán bírósági gyakorlatban azt eredményezte, hogy nincs egyensúly a szabadalmas érdeke és a közérdek között, és így rés tátong a szabadalmazhatósági követelmények és a szabadalom oltalmi köre között. Emellett a bíróságok megtartották azt a régi gyakorlatot is, hogy az oltalmi kört a leírásban kinyilvánított kiviteli alakokra korlátozzák. Ez feltehetőleg nem áll összhangban a jogalkotó szándékával, aki az 1959. évi törvény 70. szakaszának beiktatásával nem az oltalmi kör szűkítését kívánta elérni azzal az előírással, hogy a bíróságoknak egy találmány műszaki körét az igénypontok figyelembevételével kell meghatározniuk; a „műszaki kör” kifejezés a korábbi törvényben szereplő „oltalmi kör” kifejezés helyett került a törvénybe. Nyilvánvaló, hogy az 1987. évi törvény nincs összhangban a japán ipar rendkívüli fejlődésével, és a jelenlegi igénypont-értelmezési elmélet is korszerűtlen. Ezt a japán Szabadalmi Hivatal vezetői is felismerték, és az utóbbi években a szabadalmi törvényt több vonatkozásban korszerűsítették. Ez végül valószínűleg oda fog vezetni, hogy a japán igénypont-értelmezési gyakorlat is lehetővé fogja tenni az ekvivalensek figyelembevételét. Ezt támasztja alá az Oszakai Felső Bíróság egy 1996. március 29-én hozott döntése (27) a Genentech Inc. egy re kombináns humán szöveti plazminogén-aktivátorra (t-PA) vonatkozó szabadalmával kapcsolatos bitorlási perben. Az alperes Sumitomo Pharmaceuticals Co. Ltd. a felperesi szabadalomban védett molekula 245-ös helyzetében levő valint metioninnal helyettesítette, és termékét SOLCLOT néven hozta forgalomba. A szabadalmas 1989-ben indított bitorlási pert a Sumitomo cég ellen az Oszakai Kerületi Bíróságnál, amely 1994. október 27-én az alperes számára kedvező döntést hozott. Ez ellen a felperes az Oszakai Felső Bíróságnál nyújtott be fellebbezést, amely megváltoztatta az alsó fokú bíróság döntését, és megállapította, hogy az alperes által forgalmazott, valin helyett metionint tartalmazó készítmény ekvivalens a felperes készítményével, és így a Sumitomo bitorolja a Genentech szabadalmát. Ez a döntés - amelyet egyébként az alperes a Legfelsőbb Bíróságnál megfellebbezett - azért érdekes, mert a japán igénypont-értelmezési gyakorlatban hosszú évtizedek óta ez az első olyan eset, amikor a szokásos szűk értelmezés helyett a szabadalom
