Iparjogvédelmi Szemle, 1996 (101. évfolyam, 1-6. szám)
1996 / 3. szám - Dr. Hajdú Tamásné: Igénypontszerkesztés „tegnap és ma”
Iparjogvédelmi Szemle, a Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítő melléklete 101. évfolyam III. 1996. június DR. HAJDÚ TAMÁSNÉ Igénypontszerkesztés „tegnap és ma”* Napjainkban igen sokat beszélünk az új és a régi szabadalmi törvény közötti eltérések következtében ránk váró új helyzetekről, mérlegelést, új megközelítést igénylő változásokról. Nem beszélünk azonban arról, hogy a szabadalmi leírás elkészítésének legkényesebb részére, az igénypontszerkesztésre alapvető kihatással lenne szabadalmi törvényünknek a megváltozása. Hogy miért nincs, az pedig azzal magyarázható, hogy az újdonság követelményének a régi törvény szerinti fogalmában eddig is benne volt burkoltan az új törvény szerint már explicit alakban megjelenő feltalálói tevékenység. Ez az oka annak, hogy az elmúlt évek, évtizedek tapasztalatait alapul véve tárgyalhatjuk ezt a kérdéskört, és juthatunk el a mai gyakorlatunkat jellemző megfontolásokig. Miután az igénypontszerkesztés kérdésköre nagyon szerteágazó, igen sok problémát foglal magában, az itt és most rendelkezésemre álló idő pedig - mint tudjuk - véges, úgy gondoltam, hogy egyetlen örökzöld, s talán a leginkább vitatott, neuralgikus kérdéssel fogok foglalkozni, mégpedig a strukturális és a funkcionális, illetve a működés általi jellemzés megengedhetőségének, indokoltságának kérdésével. Talán furcsának fog tűnni, hogy előadásomat egy látszólag egyáltalán nem ideillő idézettel folytatom, de ez volt az a gondolat, ami eszembe jutott azt követően, hogy átnéztem az e témakörbe vágó szakirodalmi forrásokat. Ez az idézet Madách Ember tragédiájának közismert néhány sora, miszerint „Ember küzdj, és bízva bízzál”, „Az élet célja e küzdés maga”. Remélem, hogy egy fél óra múlva mindenki számára egyértelművé válik, hogy miért jutott eszembe éppen ez a gondolat. Amikor előadásom címéül az Igénypontszerkesztés „tegnap és ma” félmondatot választottam, még arra gondoltam, hogy mai gyakorlatunkat talán leginkább a kb. 10 évvel ezelőtti állapottal vetném össze. Miközben nézegettem az e témakörbe eső szakirodalmat, rá kellett jönnöm, hogy a strukturális és a funkcionális; illetve a * Az 1996. május 8-10. között Keszthelyen megrendezett „Jogszerzés és jogérvényesítés ’96” című MIÉ Konferencián elhangzott előadás szerkesztett változata. működés általi jellemzés körüli vitának történelmi távlatai vannak. Itthon és külföldön egyaránt hol szigorodott, hol pedig liberálisabbá vált a hivatalok, illetve a bíróságok álláspontja. Itt rögtön idézni szeretnék két, az 1925. évi Szabadalmi Közlöny egymást követő számában megjelent cikkből. A 15. számban László Artúr hites szabadalmi ügyvivő „Mechanikai tárgyú szabadalmak igénypontjainak működési jellemzőiről” cím alatt a következőket írja: „Mechanikai tárgyú szabadalmi bejelentések igénypontjaival kapcsolatban a szabadalmi bíróság (itt szabadalmi bíróság alatt a Magyar Királyi Szabadalmi Bíróságot, tehát hivatalunk jogelődjét kell érteni) gyakorlata már hosszabb idő óta arra irányul, hogy a jellemzésnél a fősúly a szerkezeti kiképzés vagy elrendezés momentumaira fektetendő. Emellett a gyakorlat másodsorban megtűrte a működési módra vonatkozó momentumok felvételét. Ha a „megtűrt” szótól egyelőre eltekintünk, ez az állapot mint „arany középút” nagyjából kibékítette egymással a két ellentétes jellemző módszert: a „constructional claim”-eket és a „functional claim”-eket. Németországban tudvalevőleg a működési móddal való, akár kizárólagos jellemzés már régen és általánosságban utat tört magának. Nálunk újabban, sajnos írja az ügyvivő úr anno 1925-ben többször kellett tapasztalnunk a másik szélsőséges álláspont merev érvényesítésére irányuló törekvést, mely röviden azzal az állítólagos szabállyal jellemezhető, hogy „szerkezeti találmány csak kifejezetten szerkezeti momentumokkal jellemezendő. Ez a szabály” - írja László Artúr - „annyira tetszetős, amennyire egy dogma tetszetős lehet. De nagyon kétes értékű lehet a fejlődő jog szempontjából minden olyan szabály, mely a dogmák szépségével és erejével hat.” Itt jegyzi meg cikkében a felháborodott szerző, hogy „legalábbis ugyanennyi joggal állíthatnánk fel egy másik dogmát, miszerint" valamely gépre, készülékre vonatkozó találmány helyesen és világosan csakis a gép, készülék
