Iparjogvédelmi Szemle, 1996 (101. évfolyam, 1-6. szám)
1996 / 3. szám - Dr. Hajdú Tamásné: Igénypontszerkesztés „tegnap és ma”
16 Dr. Hajdú Tamásné működési módjával jellemezhető.” Ezt az ügyvivő úr egyébként értékesebb verziónak vélné pl. bitorlási perek esetében, amikor is - véleménye szerint - a működési mód vizsgálata alkalmasabb lenne a helyzet tisztázására. László Artúr úr kifejti továbbá, hogy „Minden mechanikai természetű találmány tárgyának tudvalevőleg két, egymástól élesen megkülönböztethető állapota van: a nyugalmi és a működő állapot. Ha a műszaki gyakorlatnak arra a kérdésre kellene felelni, hogy a két állapot közül melyik a fontosabb, melyik mutatja világosan és igazi mivoltában az illető készülék lényegét, és melyik teszi a többitől élesen megkülönböztethetővé, akkor a döntés kétségtelenül a működő állapot javára szólna, mert a működő állapotban tölti be a készülék a kitűzött szerepét, és csakis a működő állapotban éri és érheti el mindazt, amit a találmány elérni kívánt. Ezzel szemben a nyelvtanilag szó szerint vett puszta konstrukcionális szavak használata, mely a nyugalmi, tehát holt állapottal való jellemzésre irányuló törekvésben száműzni kíván minden funkcionális jellemzőt is, teljesen semmitmondó, száraz, a lényeget kiküszöbölő élettelen dolgot nyújt, mely a jellemzésre alkalmatlan, ha kizárólagos. A működési móddal való kizárólagos jellemzés elleni törekvés még érthető, mert esetleg túl általános és esetleg csak feladatjellegű védelmi kört foglalna le, mely tehát a bizonyos szerkezeti momentumokkal való kiegészítéssel szűkítendő. Tekintettel a működési móddal való jellemzés sokkal fontosabb voltára, az volna tehát a helyesebb út, hogy a működési móddal való jellemzés egészítendő ki, illetve szűkítendő vagy határolandó el a szerkezeti momentumokkal való jellemzéssel.” Az ügyvivő úr álláspontja szerint a működési móddal való kiegészítő jellemzés a következő előnyökkel jár: világosabbá és áttekinthetőbbé teszi az igénypontot, egyben könnyebben érthetővé teszi a találmány lényegét,- a feltaláló részére „a dolog igazi lényegét visszatükröztető”, tehát hatásosabb védelmet nyújt,- harmadik személynek jogaival kapcsolatos vitás esetekben a bíróság feladatát is megkönnyíti, mert további speciális meghatározó adatokat visz bele az igénypontba, már pedig tudvalevőleg minden hozzájáruló adat élesebben határolja el a védelmi kört.” Ez volt tehát László Artúr ügyvivő úr véleménye anno 1925-ben. Hogy ez nem egyedi vélemény volt akkortájt, sejthető abból a cikkből, mely az azévi Szabadalmi Közlöny következő számában jelent meg Schön Fülöp szabadalmi ügyvivő tollából. Az ügyvivő úr a következőket mondja: „Nézetem szerint az a kérdés, hogy mechanikai tárgyú szabadalmak igénypontjaiban a találmányok működéssel jellemezhetők-e, nem lehet vitás. Az 1895. évi XXXVII. t.-e. 32. §-ának 2. pontja előírja, hogy azt, ami új és amit a bejelentő mint szabadalmazandót védelem alá kíván helyezni, a leírás végén egy vagy több igénypontban fel kell sorolnia. Ha tehát a mechanikai találmány pl. gép, vagy készülék, az eddig ismert hasonló célú gépektől vagy készülékektől eltérő módon működik, vagyis a működése új, és a bejelentő ezt az új működési módot védelem alá kívánja helyezni, akkor azt okvetlenül fel kell sorolnia az igénypontokban, különben az igénypontok nem felelnek meg a törvényben előírt kellékeknek.” A továbbiakban a cikk írója leszögezi, hogy nézete szerint „semmivel sem indokolható a védelemnek egy gép vagy készülék új működési módjára való megtagadása. Természetes azonban, hogy a működési módnak újnak kell lennie. Ezt azonban a szakember minden egyes esetben meg tudja bírálni. Vannak találmányok, melyeket működési módjukkal nem lehet, illetve nem szabad jellemezni; ilyenek elsősorban azok, amelyeknél egyáltalán nincs működés, pl. egy fali tégla üreges falak építésére. Az ilyen találmányt csakis egyes részeinek elrendezése által lehet jellemezni. Másodsorban az olyan találmányok, amelyeknél van ugyan működés, de az nem új, illetve nem tér el a hasonló célú találmányok működésétől, pl. egy dugattyú égési motorok számára, mely ugyanazon szilárdság és merevség mellett az eddigi dugatytyúkhoz képest súlycsökkentést enged meg. Ez a dugattyú ugyanúgy mozog a motorhengerben ide-oda, és ugyanúgy viszi át a munkát a hajtórúdra, illetve erről a forgattyútengelyre, mint az eddigi dugattyúk, más szóval ugyanúgy működik, mint minden más égési erőgép dugattyúja. Az ilyen találmányt természetesen szintén egyes részeinek (oldalfalainak, bordáinak stb.) szerkezeti elrendezésével kell jellemezni, mert ha a jellemző részbe a működést is felvesszük, akkor az igénypont nem felel meg a 32. § előírásainak, amennyiben olyan dolgot sorol fel, ami nem új.” Ellenpéldaként Schön Fülöp úr a következőket mondja: „Ha ellenben valaki pl. egy új bélyegragasztó készüléket talált fel, amely az összes eddig ismert bélyegragasztó készüléktől eltérő módon nedvesíti meg a felragasztandó bélyeget, szakítja azt le a bélyegszalagról és ragasztja fel a borítékra, és ha ezen működési mód által a készülék tökéletesebben vagy gyorsabban dolgozik az eddigieknél, akkor ez a működési mód éppúgy szabadalmazható találmánya a feltalálónak, mint egy új eljárás vagy egy új gép, és ha a feltaláló ezt az új működési módot védelem alá akarja helyezni, akkor a szabadalmi törvény 32. §-a szerint azt az igénypontokban ugyanúgy fel kell sorolnia, mint a készülék szerkezeti részeit.” A továbbiakban érveket és ellenérveket ütköztet a cikk írója. Mint mondja, egy gép vagy készülék működési módjának szabadalmazása ellen fel szokták vetni azt, hogy egy készülék vagy gép új működési módja egyenes folyománya a készülék, illetve gép új szerkezetének, tehát elegendő annak szerkezetét védelem alá helyezni, mert ezzel annak működése is védve van. Ez az ügyvivő úr véleménye szerint téves okoskodás, mert mint úja, „igaz ugyan, hogy egy adott szerkezet mindig egyféleképpen működik, de ez a tétel nem áll
