Iparjogvédelmi Szemle, 1996 (101. évfolyam, 1-6. szám)
1996 / 1. szám - Tanulmányok. Ficsor Mihály Zoltán: Az új szabadalmi törvényről
Az új szabadalmi törvényről 9 a maga számára megőrzi a hasznosítás jogát. Másrészt a szó szorosabb értelmében vett kizárólagos licencia, amikor a szabadalmas nemcsak arról mond le, hogy további hasznosítási engedélyeket adjon, hanem arról is, hogy a találmányt maga hasznosítsa. A gyakorlatban nem ritkán előforduló anomália orvoslására ad módot a törvény azzal az új szabállyal, amely kizárólagos licencia esetén az engedély kizárólagosságának megvonására hatalmazza fel a szabadalmast abban az esetben, ha a hasznosító az elvárható időn belül nem kezdi meg a hasznosítást. E rendelkezés természetesen - akárcsak a hasznosítási szerződések szabályozása általában - diszpozitív, a felek eltérő megállapodása hiányában érvényesül csupán (28. §). A törvény a korábbi szabályozáshoz képest kiegészíti a licenciaszerződés megszűnésének eseteit, a szabadalmi oltalom megszűnésének is ilyen hatást tulajdonítva (29. §). d) A találmány- és szabadalombitorlás A találmány- és szabadalombitorlás szabályozásában nem hoz a törvény számottevő tételes jogi újdonságokat. Hasonlóan a korábbi joghoz a bitorlás két formájáról szól. A találmánybitorlás lényegében a találmányi gondolat „eltulajdonítása”, az erre vonatkozó személyhez fűződő és vagyoni jogok jogtalan elsajátítása. A szabadalombitorlás pedig a szabadalmi oltalomból folyó kizárólagos hasznosítási jog megsértése. Atalálmánybitorlást illetően a jogkövetkezmény pontosabb megfogalmazása és a sértett kártérítési igényének kifejezett megemlítése jelent változást az eddigi rendelkezésekhez képest (34. §). A szabadalombitorlás szabályozásában látszólag csupán a bitorlásra használt eszközök és a bitorlással érintett termékek megsemmisítésének lehetősége számít újdonságnak. Az új törvény azonban a szabadalombitorlás szempontjából leglényegesebb két területen: az oltalom tartalmának, vagyis a kizárólagos hasznosítási jog hatálya alá eső cselekményeknek, továbbá az oltalom terjedelmének meghatározásában alapvető változtatásokat irányoz elő [19. §-ában, illetve 24. §-a (3) bekezdésében]; ami azzal jár, hogy az eddigi rendelkezésekkel szinte megegyező tételes jogi megfogalmazás valójában tartalmában nagyban módosult szabadalombitorlási szabályozást takar. A bitorlási perekben is alkalmazható ideiglenes intézkedés új szabályait a polgári perrendtartás legutóbbi módosítása állapította meg (35-36. §). e) A szabadalmi oltalom megszűnése A szabadalmi oltalom megszűnését illetően az új törvény nem „talál fel” alapvető újdonságokat. A korábbi szabályozást veszi alapul az egyéb változások miatt szükségessé vált kiigazításokkal. így - figyelemmel a bejelentés bővítő értelmű módosításának kizárására- megfelelően kiegészíti a szabadalom megsemmisítésére szolgáló jogalapok felsorolását. Az újra érvénybe helyezésre vonatkozó anyagi jogi szabályok szempontjából pedig fontos megemlíteni, hogy a törvény eljárási rendelkezései feloldják az újra érvénybe helyezési határidő elmulasztásával szembeni igazolásnak a korábbi szabályozás szerinti kizárását (38- 43. §). 0 Államigazgatási eljárás szabadalmi ügyekben Az új törvény - akárcsak a régi - a szabadalmi eljárásokat részben államigazgatási, részben bírósági hatáskörbe utalja. Államigazgatási útra a törvény 44. §-ában felsorolt, ún. szabadalmi ügyek tartoznak, a bírósági hatáskör pedig a szabadalmi ügyekben hozott államigazgatási határozatokkal kapcsolatos jogorvoslati eljárásokra és a szabadalmi perekre terjed ki. A szabadalmi ügyeket az iparjogvédelem országos hatáskörű államigazgatási szerve intézi, amelyet az új törvény Országos Találmányi Hivatalról Magyar Szabadalmi Hivatalra „keresztel át”. Akárcsak eddig, a Magyar Szabadalmi Hivatal az előtte folyó szabadalmi ügyekben az államigazgatási eljárás általános szabályait a szabadalmi törvényben meghatározott eltérésekkel alkalmazza. A törvény záró rendelkezései ennek megfelelően egészítik ki az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) 3. §-ának (6) bekezdését, egyértelművé téve, hogy az iparjogvédelmi ügyek is azok közé tartoznak, amelyekben az Áe. rendelkezéseit csak speciális eljárási szabály hiányában kell alkalmazni (44—45. §). A törvény továbbfejleszti az igazolás szabályait. Az eddigi tizenöt napos objektív igazolási határidőt szubjektív határidővé alakítja át, és lényegesen hosszabb, hat hónapos objektív határidőt állapít meg. Ezenkívül a lehető legszűkebben vonja meg azoknak a határidőknek a körét, amelyek elmulasztása esetén kizárt az igazolás. Az egyik legfontosabb változás e tekintetben, hogy a szabadalmi oltalom újra érvénybe helyezésére megszabott határidő elmulasztása esetén is mód lesz igazolási kérelem előterjesztésére (49. §). A képviseletet illetően nem az új szabadalmi törvény, hanem a hozzá kapcsolódóan megalkotott jogszabály, a szabadalmi ügyvivőkről szóló 1995. évi XXXII. törvény eredményezi a legfontosabb változásokat. Mindazonáltal az új szabadalmi törvény egyértelművé teszi, hogy a külföldi ügyfeleknek előírt képviseleti kényszer kiterjed a szabadalmi oltalom fenntartásával kapcsolatos ügyekre, így a fenntartási díj megfizetésére is. Megszünteti továbbá a kötelező képviseletnek azt az esetét, amely a szakértelem nélkül eljáró ügyfélnek képviselő megbízására való kötelezését tette lehetővé. Új elem az is, hogy meghatározott esetekben a Magyar Szabadalmi Hivatal a szabadalmi ügyvivők és az ügyvédek közül ügygondnokot rendelhet ki (51. §). Az eljárás nyilvánosságával kapcsolatban újdonság, hogy a törvény meghatározza azokat az iratokat, amelyek a szabadalmi bejelentés közzétételét követően sem tekinthetőek meg. Ilyenek a határozatok tervezetei, a határozatokat és a szakértői véleményeket előkészítő - a felekkel
