Iparjogvédelmi Szemle, 1996 (101. évfolyam, 1-6. szám)
1996 / 1. szám - Tanulmányok. Ficsor Mihály Zoltán: Az új szabadalmi törvényről
10 Ficsor Mihály Zoltán nem közölt - iratok, a feltaláló megnevezését tartalmazó iratok (ha a feltaláló kérte, hogy mellőzzék neve feltüntetését az egyébként nyilvánosságra kerülő szabadalmi iratokon) és az államtitkot képező iratok (53. §). Nagy szerkezeti változást hoz a szabadalmi bejelentési eljárás szakaszolása, ami a magyar bejelentési eljárást az Európai Szabadalmi Hivatal előtti engedélyezési eljáráshoz teszi struktúrájában, logikájában hasonlatossá. Ennek megfelelően a szabadalmi bejelentési eljárás több szakaszra oszlik, az eljárás továbbvitele rendre az ügyfél döntésétől függ. Ezáltal - a más területeken folyó eljárási reformok tendenciájához is igazodva - az új szabályozás erősíti, kiterjeszti az ügyfél rendelkezési jogát, miközben - több „szűrő’ beépítésével - takarékosabbá, hatékonyabbá is teszi az eljárást. Az egyes eljárási szakaszok megindítása másfelől összekapcsolódik a megfelelő igazgatási szolgáltatás díj megfizetésével. Ennek következtében az eljárás költségei, díjai jobban igazodnak a hatóság tényleges igénybevételéhez, a díjak szolgáltatási jellege az eddigieknél hangsúlyosabbá válik. A főbb eljárási szakaszok egyébként a következők: bejelentést követő vizsgálat, alaki vizsgálat, újdonságkutatás, közzététel, érdemi vizsgálat. Az egyes szakaszokat rendre a megfelelő hatósági publikációk zárják le. Az új törvény a jogalapításhoz szükséges minimális követelmények rendszeréről áttér a Müncheni Egyezményben is alkalmazott megoldásra, amely a bejelentési nap elismerését köti a legalapvetőbb kellékek meglétéhez. A bejelentési nap így a bejelentés benyújtásától eltérő időpontot jelöl, ha a bejelentés napja csak a felhívást követőhiánypótlás eredményeként ismerhető el; ez a megoldás lényegesen eltér az eddigi szabályozástól (58. és 65-66. §). Új módon szabályozza a törvény a szabadalmi bejelentés egységességének kérdését. A jövőben a szabadalmi bejelentésben csak egy találmányra vagy pedig a találmányok olyan csoportjára igényelhető szabadalom, amelyet egyetlen közös találmányi gondolat kapcsol össze. Ez utóbbiakról akkor van szó, ha a találmányok mindegyike ugyanazon a felismerésen alapul, s ha a szóban forgó találmányok együtt biztosítják a kitűzött feladat megoldását (59. §). Sok újdonsággal szolgál az elsőbbség szabályozása. Az új törvény megőrzi a bejelentési és az uniós elsőbbséget. Nem alkalmazza viszont a módosítási és a kiállítási elsőbbséget. Ez utóbbit az újdonság fogalma körében, megváltozott jogi alapon élteti tovább. Új elsőbbségi forma viszont a belső elsőbbség, amely - meghatározott feltételekkel - egy folyamatban lévő, azonos tárgykörű másik hazai szabadalmi bejelentésre alapozható. Emellett a törvény a korábbi szabályozás szigorát lényegesen enyhíti azzal, hogy a bejelentés napjától számított két hónap elteltéig még megengedi az uniós és a belső elsőbbség igénylését, az uniós elsőbbségi irat benyújtására pedig négy hónapot hagy. Az elsőbbségi igény érvényesítésére nyitva álló határidő elmulasztása esetén továbbra is kizárt az igazolás, az elsőbbségi irat benyújtásának elmulasztása viszont orvosolható igazolással (61. §). Az egyes eljárási szakaszokhoz kapcsolódóan új határozattípus jelenik meg. Egyes mulasztások jogkövetkezménye immár nem a bejelentés (kérelem) elutasítása, hanem az, hogy a bejelentést (kérelmet) visszavontnak kell tekinteni. A törvény bevezeti, hogy az újdonságkutatási jelentést és az abban hivatkozott iratok másolatait a hivatal megküldi a bejelentőnek, elősegítve ezzel az eljárás folytatásával kapcsolatos döntését. Az újdonságkutatásról - követve az európai példát - hatósági tájékoztatást is publikálnak (69. §). A törvény egyértelművé teszi, hogy a szabadalmi bejelentést a legkorábbi elsőbbség napjától számított tizennyolc hónap elteltével mindenképpen közzé kell tenni. A közzététel halasztásának vagy mellőzésének lehetősége megszűnt (70. §). A törvény megszünteti a szabadalmi bejelentés bővítő értelmű módosításának lehetőségét (72. §). Újdonság az is, hogy a hivatal a szabadalom megadása előtt a szabadalmi leírás, az igénypont és a rajz végső változatát egyezteti a bejelentővel (77. §). A Magyar Szabadalmi Hivatal hatáskörébe tartozó egyéb - a szabadalom megadására irányuló eljáráson kívüli - eljárásokat az új törvény lényegében a korábbi rendelkezések alapulvételével szabályozza (79-84. §). g) Bírósági eljárás szabadalmi ügyekben A szabadalmi ügyekben folyó bírósági eljárások szabályozását illetően a törvény radikális változtatásokat nem tartalmaz. Egyes kérdésekben azonban eltér a korábbi szabályozástól. Az új törvény megszünteti a szóban forgó eljárások kétszintű szabályozását; ennek érdekében magában foglalja az összes szükséges eljárási szabályt. Megőrzi viszont a szabadalmi eljárások hagyományosnak tekinthető csoportosítását. Egyrészt szabályozza a Magyar Szabadalmi Hivatal határozatainak megváltoztatására irányuló nemperes eljárást; másrészt megállapítja az ún. szabadalmi perek speciális szabályait. A többi szabadalmi ügy a „szabadalommal kapcsolatos minden más jogvitás ügy” kategóriájához sorolható. A törvény bővíti azoknak a szabadalmi hivatali határozatoknak a körét, amelyek megváltoztatása kérhető a bíróságnál. Módot ad - a 46. § (2) bekezdésében említett érdemi határozatokon kívül - az államigazgatási eljárást megakasztó, illetve a szabadalmi nyilvántartásokba való bejegyzés alapjául szolgáló határozatokkal szembeni jogorvoslatra is. Szűkül azonban azoknak a köre, akik a Magyar Szabadalmi Hivatal határozatának megváltoztatását kérhetik. Mivel a szolgálati találmány feltalálójának „mögöttes” eljárási jogosítványait a törvény megszünteti az eljárás államigazgatási szakaszában, a szolgálati találmány feltalálója számára - szemben a mai szabályozással - nem ad
