Iparjogvédelmi Szemle, 1995 (100. évfolyam, 1-6. szám)
1995 / 2. szám - Dr. Vida Sándor: A német védjegytörvény – magyar szemmel (II. rész)
dr. Vida Sándor Abszolút lajstromozást gátló ok fennforgása esetén azonban a védjegy hivatalból is törölhető, feltéve, hogy- a bejegyzés óta két év még nem telt el,- az abszolút lajstromozást gátló ok a törlés időpontjában is fennáll még.- a védjegy bejegyzése jogszabályba ütköző volt. 19. GYORSÍTOTT VIZSGÁLAT Erre irányuló kérelem és külön illeték lerovása esetén a bejelentést az alaki követelmények, valamint az abszolút lajstromozást gátló okok fennforgása vonatkozásában gyorsított vizsgálatnak vetik alá (38. §). A gyorsított eljárás illetéke 420 DM. Többször elmondtam már, hogy véleményem szerint nem kevés külföldi bejelentő akadna, aki hasonló nagyságrendit illetéket nálunk is szívesen leróna, annak érdekében. hogy jogait gyorsabban tudja biztosítani, ill. érvényesíteni. Agyorsított eljárás persze nem német találmány, Izraelben például, ahol a bejegyzési eljárás még a magyarországinál is lassúbb, háromszoros illeték lerovása mellett soron kívül bejegyzik a védjegyet, ha annak törvényes előfeltételei megvannak. 20 KIVÁLASZTÁS A BEJELENTÉSBŐL. ILLETVE A VÉDJEGYBŐL A korábbi német joghoz viszonyítottan újdonságot jelent a bejelentés megosztásának lehetősége (40. §). Korábban (akárcsak nálunk) csupán a bejelentés korlátozására volt mód. ami azt jelentette, hogy ha a bejelentő ezt nem tette, akkor mindaddig, amíg a bejelentés vitatott része vonatkozásában a Szabadalmi Hivatal nem határozott, a bejelentés nem vitatott része vonatkozásában nem élvezhetett a védjegy oltalmat. Előírja a törvény, hogy a bejelentés megosztása érdekében a kiválasztott bejelentést újból be kell nyújtani, és a vonatkozó illetéket le kell róni. Ha a bejelentő ezt a második lépést elmulasztja, úgy a kiválasztott rész tekintetében a bejelentést visszavontnak kell tekinteni. Ez az eljárási szabály szigorúbb, mint a szabadalmi jognak a kiválasztási találmányra vonatkozó előírása. A szabadalmi eljárásban szerzett német tapasztalatok ugyanis azt mutatták, hogy megfelelő jogvesztő határidő hiányában a megosztási eljárás gyakran elhúzódik. Ezt a nagyobb szigorúságot a védjegytörvény azzal kompenzálja - mondja az indokolás -, hogy a kiválasztott rész tekintetében az eljárás urává a védjegy bejelentőjét teszi. Hasonló lehetőséget biztosít a törvény a már bejegyzett védjegy megosztására is (46. §), mindenesetre azzal a megszorítással, hogy a megosztási eljárásra csak a felszólalási határidő lejártát követően, valamint csak akkor kerülhet sor, ha a védjegy ellen törlési per nincs folyamatban. A bejegyzett védjegy megosztásának lehetősége ugyancsak új színfolt a német jogban. 21. FELSZÓLALÁS Alig van olyan magyar védjegyjogosult, aki - ha az NSZK-ra is kiterjedő hatályú nemzetközi védjegye van - a felszólalás intézményével eddig ne találkozott volna. A statisztika szerint a védjegybejelentések mintegy 25%-a ellen nyújtanak be felszólalást az NSZK-ban, de véleményem szerint egyes ipari ágazatokban (pl. gyógyszeripar) a felszólalási hányad ennél magasabb, nem is beszélve arról, hogy egyetlen védjegybejelentés ellen gyakran kéthárom vagy annál is több felszólalást nyújtanak be. Ez az élénk felszólalási gyakorlat persze tükrözi a szabad piacgazdaság viszonyait, ahol nem az állam gondoskodik arról, hogy az azonos vagy hasonló védjegyek ne zavarják a fogyasztókat, hanem az érdekeltek maguk biztosítják ezt. Ez a gyakorlat az elmúlt negyven év alatt számunkra annyira idegen és munka-, valamint költségigényes volt. hogy magam is gyakran lebeszéltem a németországi védjegyoltalom megszerzéséről azokat, akiknek ehhez közvetlen gazdasági érdekük nem fűződött. A piacgazdaságra való áttérés miatt azonban ezzel a „rettegett" jogi mechanizmussal nekünk is meg kell barátkoznunk. s régi szokásainkon túllépve alighanem nálunk is szükséges lesz a felszólalás intézményének bevezetése. Korántsem azért, mintha erre az EU Irányelv kötelezne bennünket, hanem egyszerűen azért, mert nem célszerű az EU többi országainak jogától (német, francia, angol stb.) teljesen eltérő, a piaci valóságot figyelmen kívül hagyó, kényelmes belföldi „játékszabályokhoz" szoktatni a magyar gazdaságot, amelynek előhb-utóbb újra külkereskedelem-orientálttá kell válnia. Mindezek előrebocsátása után különösen érdekes, hogy amikor nálunk felmerül a felszólalás intézménye bevezetésének gondolata (erről a Magyar Védjegyegyesületben ismételten szó esett már), s Franciaország a miénkhez némiképpen hasonló megfontolások alapján 1991 -ben ugyancsak bevezette azt, a németek éppen akkor változtatják radikálisan a felszólalási eljárás pozícióját: azt az új törvény a védjegy bejegyzése utáni időre helyezi, nevezetesen, az a védjegy bejegyzését követően három hónapon belül nyújtható be (42. §). Figyelemre méltó, hogy - akárcsak a korábbi törvény - az új törvény a felszólalási okokat pontosan meghatározza. Ezek a) ha a védjegy korábban bejegyzett védjeggyel azonos vagy összetéveszthető, b) ha a védjegy korábbi közismert védjeggyel azonos vagy azzal összetéveszthető, c) ha a védjegyet a kereskedelmi ügynök vagy képviselő jogellenesen jelentette be. E három felszólalási ok egyben a legfontosabb relatív lajstromozást gátló okot is képezi; abszolút lajstromozást gátló ok fennforgása esetén felszólalásra ugyanis nincs lehetőség, erre a törlési eljárás szolgál. A felszólalási eljárás jogcímeinek ilyen szűk körben történt megvonása az indokolás szerint azért célszerű,
